Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-07-12 / 55. szám
Pozsonyi újdonságok. Pozsony jul. 11. A Kliegl oszló- és szedőgépének megvizsgálásával megbízott választmány a legközelebbi pénteken adá be véleményes tudósítását, melly, mikép értesítve vagyunk, a remek gép buvárszellemű feltalálójára s fáradhatlan létesítőjére szerfölött kedvezőleg ütött ki. Végre tehát csakugyan diadalmaskodandik az igaz ügy, s kelet népétől jövend°talán a szellemi világosság fénysugárait lángfolyamkint szétömlesztő eszközök egy uj aerája , melly az éltető betűt felváltsa a lassú kezek csigamunkájának járma alól, s a repülő pillanatokkal versenyt fusson a közműveltség s felvilágosodás üdvös előmozdításában. Ugyszinte Marhés Béla primási udvari tisztáz itteni főérseki külpalota egyik termében e napokban állitá fel az esztergomi Basilika Hild terve szerint, magánszorgalma által kemény papirosból készített remek mintáját, mellyet fenséges Nádorunk nagyreményű fia József cs. kir. főherczeg, érdemdús nevelőjével együtt, s több jeles bécsi művészek megszemlélvén mindnyájan egyhangú dicsérettel elhalmoztak, s melly kitünöleg jeles összeállítása s minden részének pontos és remek elhelyzésénél fogva Hierczegprimás őnmagának is különös tetszés és megelégedését megnyerni szerencsés volt. A bámulandó kis templommintán minden élee újra van reducálva, s finom készületű szobrocskái Casagrande Márk mesterurai által remekelték. Az egészben azonban legcsodálatraméltóbb az, hogy azt fiatal mestere illy dolgozatokhoz megkivántató technikai szabályok tanszerű ismerete nélkül hivatalos foglalkozásai közben alkotá. 320 nagyobb őszinte tisztelet, hisszük, kellemessé tette itteni mulatását. D. A. A Megyei tudósítások. Liptó Sz. Miklós, jun. 28. IIs. Liptó megye f. h. 26-kán és 27-én választott tisztikarának névsora következő: első alispán: Madocsányi Pál, másod: Szentiványi Jenő; Főjegyző: Thuránszky Péter, másod: Fancsali Joób Adolf; aljegyzők: Slachla János, Okolicsányi Albert; főadószedők, hadi: Szentiványi Márton, házi: Platthy Donát, al. Szmrecsányi Gusztáv Thuránszky Márton; Főügyész Delrich Dániel, al. Dobak Antal; Napkeleti járásban, fösz.b. Lehoczky Károly, al. Lehoczky János, esküdtek: Pongrácz Jósef, Horanszky Antal; déli járásban föszbiró: Kubinyi Mihál, al. Palugyay Móricz, esküitek: Andaházy Plek, Platthy Jenő. Napnyugotiban föszbiró: Andaházy, Ágoston, al. Kaszaniczky Lajos. Esküitek: Detrich András, Moyss János. Éjszakiban föszbiró: Pongrácz Márk, al. Ktabzan Jósef. Esküitek. Kubinyi Adolf, Bobrovniczky Lajos. Aligazgató: Rakovszky Móricz. Útbiztosok: Vitalis Simon, Luby Miklós. Levéltárnok: Andaházy János, al. Pongrácz Bonaventura. Számvevő: Rady Mihál. Az elisztujitószék előtti mozgalmak s azalatta történtek mindenkit meggyőzhettek a megyei választásokat rendező terv szükségéről. Hanganyolás, rágalmazás és egyéb mellékeszközök használata nem hiányzottak a lisztújítás előtt, úgy alatta az egyik párt a másiknak erőszakoltatása miatt is panaszt emelhetett. Június 26-kán reggeli 3 óra után a két párt a megyeház előtti téren öszegyült. Az első alispán szavazás utján választatott; a másod alispáni hivatalra is szószedés rendeltetett, de az eddigi másodalispán látván az ellenpártnak— melly jelöltjének első alispánná elválasztásával — még elbizottabb lön, erőszakoskodásrai készségét, önrészéről a szószedésről lemondott. Ezzel azonban embereitől, kik voksolásróli lemondásán fájdalmukat el nem fojthatván, különös mozdulatot tőnek, nem háríthatta el, hogy az ellenpárt őket meg ne rohanja, mi mindazonáltal úgy véghez vitetett, hogy belőle semmi súlyos verekedés nem eredt. Őszintén kimondjuk, hogy a volt másodalispán a jelenleg alakult tisztikarból a perlekedők legnagyobb kárára kimaradt. Nagyobb mértékben felizgatva látszattak a kedélyek, midőn az éjszaki járási fősz .bírói hivatal szószedés által betöltendő volt. Az eddigelé győző párt hathatósan kívánta, hogy a többség fölkiáltásból mondattassék ki, s késznek mutatkozott kicsapongásokra, de mivel a szilárd jellemű főkormányzó a már egyszer elrendelt szószedéstől el nem állott, a győzök megnyugodtak, s a szószedéshez is fogtak, mellynek végeztével, még három tisztviselő felkiáltással megválasztatván, a lisztujitószék folytatása más napra halasztatott. Jun. 27-kének történetei még minden igaz honfi keblében inkább ingert támasztottak azt kívánni, hogy a választásnak tökéletes szabadsága törvény által haladék nélkül kellőleg biztossittassék, s az erőszakollatásnak árnyéka is elmellőztessék. E nap 11 órakor a tisztválasztás befejeztetett. — Katonaság megyénkben nem tanyázván, hogy szükség esetében annak alkalmazása lehető legyen , Gusztáv Wasa ezredéből két század junius 25-kén a megye határába Szepes megyéből belépett, de a Vichodnai állomáson maradt s nem használtatott. — Most még nehány szót a lisztujitószék előtt tartott közgyűlésünkről. Junius 24-kén szeretve tisztelt főispánunk e maga elnöklete alatt tárgyalás alá vétetett mart. 25-kei k.k. leirat a vallás dolgában. A leiratnak egész kiterjedésébeni elfogadása mellett csak egy egyén szólalt fel, hárman ellene szónokoltak. Végzésselön: a megye követei oda utasittatnak, hogy a vegyesházassági gyermekek mellyik vallásbani neveltetését illetőleg az 1840. országgyűlési conclusum első §-ának szentesítését sürgessék. A m. é. julius 5-kei k. k. válaszra a vallás tárgyában is Liptó megye azt határozá, hogy jegyesek szerződhetnek leendő magzatuknak melly vallásbani neveltetéséről; de ezen szerződés megtartására kényszeriltetni nem fognak, tehát úgy, mint a mart. 25-ei k.k. leirat tartja.— Jun.25én az utigazgatói hivatal megszüntetéséről e hélyán keletkezett végzés eltöröltetett, mert az útvonalak, melyeknek elkészítéséig megyénkben e hivatal felsőbb engedelem mellett felállítlatott, még egészen be nem végezték. — Honszerte ismeretes Szent-Iványi Károly szerencséltetett minket ez alkalommal jelenlétével és mint közgyűléseinken, úgy a tisztujitásor tettleges részt is vett. Az érdemlett ügyelem főkormányzónak ő maga részéről, tőlünk pedig a leg vegyes közlemények. Mi újság Budapesten? Sarjadozni induló zeneköltészetünk, egy, a műértek ítélete szerint, gyönyörű szerzeménnyel gazdagodott: ez Brand Mihály hazánkfiának pompás miséje, melly Péter és Pál napján az anyatemplomban kitelhető szabatossággal adalék. Művészvilágunkban örvendeztető mozgalom nyilatkozik, Schindelmeisser ur Szapáry Péter dalműirója, tisztelve s szerelve a hont, melly az idegent hű karokkal ápolja, legújabb dalművét „A boszóló“ szövege Prechller Ottótól, nemzeti színházunkban fogja előadatni, mihelyt a németbeli fordítás elkészül, és jelenleg egy uj víg operán „Sobri“ dolgozik. Szigligetink „Zsidó“ czimü népdarabját elvégezte s egy ujjal, mellynek a népnevelésre rendkívüli hatást ígérünk „Rózsaünnnep“ foglalkozik a fáradhatlan költész. Múlt szombaton Ó-Budán búcsú volt, s nagyon természetes, hogy ezen ünnepélyes körülmény számtalan budapesti lakost búcsusztatott el pénzétől, ami ellen semmi kifogásunk, mert azért gömbölyű a pénz, hogy forogjon. De hogy sok embernek életétől is csaknem el kelle búcsúznia, azt már csakugyan mégsem helyeselhetjük. Pénteken ugyanis a gőzhajótársaság hirdeti, hogy a közönség nagyobb kényelme végett másnap még gőzös fog szállítani a két város közt. E biztatásra roppant néptömeg sereglett Ó-Budára és a regényes fekvésű Kis- Czellbe, gondolván, hogy éhgyomorral gyalog is járhatni, de a teljes búcsú után majd gőzösen jöhetnek vissza. Ámde reményekben csalatkoztak, mert a bérkocsiszék folyamodott, s a 2-dik gőzös pályázása eltiltatott. Este iszonyú néptömeg csoportozott „Buda“ gőzös minden budai állomásán, még pedig nem csekély részben igen „dicsőült,, állapotban. De nemcsak „Buda“ gőzös nem fogadhatá fel őket, hanem még maga Buda városa is majd kiszorult bőréből. A gőzösen folyvást sikoltottak az asszonyok, mert a szörnyű tolongásban annyira összetapiták keményített szoknyabástyáikat, hogy laposságban csak a bucsusok erszényével vetélkedhettek. Tiz pengő forintot is kért Ó-Budáról Pestre némelly bérkocsis, és meg is kapták e bündíjt. Gőzös tiz kr., bérkocsi tiz forint, és a közönség mégis az utóbbiakba kényszerittetik! Igen, kényszerittetik, mert miután nálunk majd minden nagyon gyönge lábon áll, természetes, hogy az emberek sem bírnak erős lábakkal, s egésznapi mulatozás után nem talpalhatnak Ó-Budáról Pestre. A bombatéren annyira növekedett a lankadtak tolongása, hogy a beszállási híd összetörött, s számos ember részint vizbe zuhant. Sokan tetemesül megsérültek, de a bérkocsisok jó aratásnak örvendettek, s vehetni-e akkor tekintetbe néhány ember életét, miután tagadhatlanul több ember van Budapesten, mint bérkocsis. Kölcsey emlékszobra is készen van már, s a szende arczú költő,kivált egy ideális öltönyben, s fehérmárványban, fölötte meghatólag tűnik föl.— Megjelent a nem. kör által pártolt és megindított nemzeti zenetár, melly Rózsavölgyink összes zenemüveinek tartalomdús első füzetét hozá meg, gyönyörű diszkiadásban, részint újabb válogatott szerzeményeiből. Vallyon lesz-e csak egy vagyonosabb magyar ház is, mellynek zongoráján a nemzeti zenetár, mint a maga nemében legszebb hazai műékszer, ne fogna büszkélkedni. — Schódelné nem megy Brüsselbe, hanem tovább is a nemzeti színpadon fog működni, mióta e jeles magyar énekesnő, a szomorú múltakra, emberi módon bozná a feledés fátyolét, mi őt valódilag tiszteljük, becsüljük. — Azon mesterlegény, ki a minap egy kis gyermek életét menté meg a Dunában, s ezért pénzbeli jutalmat elfogadni vonakodott, a pesti gyalogpolgárság tiszti karától, érdeme méltánylásául, szép magyar egyenruhát nyert. — Gaal regényt ir a magyar alföldi életből; e nemben csak jót lehet várni tőle. — Gorove várva várt külföldi utazásának első kötete egy hét múlva napvilágra jő. — Schedel Ferencz a nemzeti könyvtár ötödik füzetét, melly egyik legnépszerűbbb költőnk Csokonai minden munkáinak folytatását tartalmazza, csak úgy, mint az előbbieket, igen nagy műgonddal és külső csínnal állitá ki. Nagy Ignácz magyar titkainak II. füzete is megjelent.— A Kölcsey „Hymnus“ának népmelódiájára, a színi igazgatóság által kitett 20 darab arany pályadíjt, classicus zenészünk, Erkel Ferenicz nyert el; a 6. dicséretre méltatott mű szerzői: Egressy B., Molnár, Travnyik, Éliás és Seiler (két dolgozat szerzője). Ezen művek 1. hó 3-kán, ének- és zenekisérettel adattak elő a nemzeti színpadon szép számú közönség előtt. Szeged, jun. 30. — Nagy-Becskerek invárosa egy ritka vállalatnak jön színhelye. Cs. kir. biztos ur szivén hordva a nevelés szent, ügyét, a tanácsnak egy gymnasium alapítását inditványozá , minek szükségéről az illetők meggyőzetvén: terheltleg lisztes fölállítása elhatároztatott, kezelése pedig a t. Kegyes Rendnek ajánltatott. Egyezkedésre kerülvén a dolog, a Rend részéről biztosul neveztetett kint. Gruber József, ugyanazon Rend szegedi házának főnöke, ki is a m. e. dec. 17. a helyszínén megjelenvén, a várossal olly alkura lépett, melly mind a kor s rend kivonatit kielégíti, mind pedig a városi tanács, és polgárság nagylelkűségét eléggé tanúsítja. Biztosítva lön t. i. egy főnök, 6. tanár, s minden résznek saját hittanitója ; építtetni fog egy derék kétemeletes ház, melly mind a leendő tanároknak kényelmes lakást, mind pedig az ifjúságnak tágas tanodákat nyitand; ehez fog tartozni egy szinte építendő templom, melly 3—500 ájtaloskrodát legyen képes befogadni, melly épületeknek, a a hozzájuk tartozó bútorokkali föntartása is biztosíttatott. F. é. apr. 14. az említett Rend főkormánynoka ft. Grosser János az intézkedések megtekintésére meghivatván, a legnagyobb szívesség és tisztelettel fogadtatott, hol mindeneket megvizsgálván, s igen jól rendezve találván, azon örömérzettel tért övéi körébe, hogy ismét nyittatni fog fiainak egy kert, mellyben, mint az ur szüleiben híven s hazafilag működvén, a honnak hü fiakat nevelhetnek, s tartozási adójukat leróhatják. N. Becskerek városa ezen üdvös vállalatát a fels. kamara, s a ns megye Rt. is pártolván, azt minden kitelhető módon elsegitni törekszenek, melly üdvös vételkedést, annál dicsőbb eredményűnek hisszük, minél ritkább a példa, mellyel a város e vállalatban elöhalad ; e t. i. ez intézkedést 2. év alatt beakarja fejezni, ajánlott helyet illet, s lisztest, és pénztárából 40000 p. fr. s miután a bejött ajánlatok már is majdnem annyira rúgnak, az ajánlott összeg majd 200.000 v. fz. lesz; az alapkő letételére 6 exc. a csanádi püspök kéretett meg, mit ő elfogadni is szíveskedett. Míg e czélszerű vállalatról bővebben szólhatnék , addig kitartó lelkesülést, és ho ügybarátokat kívánok. S. B. Szeged, jun. 31. A minden czélszerűt bölcsen pártoló férfiak soha nem fognak szerénykedni, ha ott jönnek gyakrabban neveik szőnyegre, hol a tisztelet s becsület adóját leginkább illik leróni, sőt, hála az égnek, hogy végre a nyilvánosság korába juthatnak, ezt annak szerűt elvénél fogva tennünk kell is. Horváth Cyril az, kiről szólani akarok s kiről mindenki szívesen szóland, ha vele legkisebb viszonyba fog is állani. Mellőzvén több részint már említett, részint máskor említendő bölcs intézményeit, csak azt akarom felhozni, hogy helybeli t. ez. Nagy Ferencz festészünk, kinek több mesterművei diszelgnek már városunkban, irániai buzgalomból a bölcsészeti vitatkozó teremnek kedveskedni akarván, az általa ajánlott „Borúra derű“ czimképet majd egész a nemzeti múzeumban levett alakban, és legillöbb nagyságban elkészité, és csinos rámájával együtt nagylelkűleg az említett teremnek ajándékozá, melly ritka műért annak idején, és helyén, t. i. lelepleztetése alkalmával, illő hála, és köszönet fog szavaztatni. Az említett férfiú és tanártársai iránt igen sok buzgó polgárnak fejezem ki köszönetét, ha csak meg is említhetem azon nyilvánosságot, melylyel oskoláinkba behozni szíveskedtek; mert a próbatéti napok úgy leendnek intézve, hogy a szavalandó darabok is különösen, és egyedül e tárgyra szentelt napokon adassanak elő, van pedig egy egy folyamban 3 oskola, s igy két nap fogunk részt venni azon élvezetben, mellyet a bölcsen választott, s helyesen elszavalt darabok hallása nyújthat; mint remélhetjük, az előadások, nagy hallgatósági szám előtt fognak történni. — El nem hallgathatom ezen alkalommal azon minden utazókra nézve köz megilletődést, mellyel a napokban meglepettünk. Van t. i. városunkban bizonyos gyorsutazási társulat, melly egy személyt Szegedtől Pestig 1. nap alatt 8 fr. 20 kr. pp. szállít; felülhetvén 6. de néha több személy is felvétetvén, minden fordulatra többet hozhat 130 fr. v., melly bármiily lélekrázások közt történik is, elég hogy megtörténik; most a temesvári gyorsutazási társulat lelkeinken, s minthogy olcsóbban l. i. 5 fr.p.s néhány krajczárért szállít, zsebeinken is könnyitni akarván, s városunkban állomást kívánván rendezni, leíihtatott, hihetőleg mint mondatik — mivel a dolog minden jelentés nélkül történt. Engedné a kegyeség, hogy ez intézet minél hamarább létre jöhetne, hogy mind a szállittatás könnyittetnék, mind pedig ama másik eléggé egyedárulkodó társulat magához térne. A. B. Válasz a Hírnök 52. számában közlött cseklészrőli tudósításra. Minthogy Szomolányi Károly úr a nép nevében, de csak amúgy fogadatlanul, hirlapilag kívánt tömjénezni az illyésekre nem szorult cseklészi földesuraságnak, hogy talán a nem rég valamicskével túlhajtott sulykot alólérhesse; engem pedig praedipalum nélküli alulírottat (ha csak Szenczinek nem nevezném magamat azért mert Szenczen születtem) — tanítót említve általában, sőt közvetlenül engem, mert nem csak vallástanból, hanem hazai történetből, földleírásból, s bibliai históriából is én tettem fel a kérdéseket (mit Szomolányi úr az igaz nem tudhatott, mert a próbatélen jelen sem volt, különben azt tavaszuta 31-kén és nem nyárelő 13-án végbementnek hirdette volna) honfiuságomtól megfosztani, s morva eredetűre varázsolni szíveskedett, száműzetésre okot nem adva, magamat magyar születésűnek ünnepélyesen megvallani bátor vagyok, és az egész haza elölt lelkem mélyéből fakadó szent ígéretet teszek, hogy ha nem tehetem is széles országunk minden tótajku polgárit magyar ajkunkká, iparkodásomat arra fordítandom, miképen a cseklészi magyarul nem tudó kevés gyermek ha kezem alá jövend, valamint eddig, megtanult, úgy ennekutána is megtanuljon magyarul beszélni*). De itt ismét közbevetőleg említem, hogy a cseklészi nép nem épen olly egészen tótajku, mint Szomolányi — isten tudja miért elhitetni szeretné. Igenis vannak ideszakadott tótajkuak, sőt németek is, kiknek kedvéért a vendégszerető törzs magyarok nyelvüket eltanulták, azonban Cseklesznek általános magyarodása korán sem tartoznék világ csudái közé, csak az amollyan Szomolányi féle pártolt tótajkuak ne makacskodnának annyira magyar befogadóikhoz simulni. Jól tudom én, mi nyilasból fujdogál ama tanításbani segédemet tulajdon rovásomra feldicsérő bájzúgású zelir, kinek szorgalmát azonban,mert szűkkeblűn irigyleni nem akarok, elismerem , azon egyről is kezeskedve, hogy nem csak éhenhalás ellen biztosítva legyen, hanem az állítólagos 36 forintnyi jövedelmét önvallomása szerint ha nem négyszeresen, háromszorosan bizonyosan beveszi; s imelly után szokták bizonyos urak kedélybeli keserűségeket támasztva, egy előre ki nem számított következésű hajnak magvát elhinteni. **) Örömest fogadom én a derék segédnek közremunkálását, de bár csak ki ne felejtette volna közléséből Szomolányi úr, hogy a feldicsért próbálét alkalmakor kettőnk közül engemet jutalmazott harmincz ezüst forinttal megbecsülhetetlenke *) Adjon isten erőt s folytonos kitörő akaratot a szép ígéret létesithetésére ! Szerk. **) Az olly igen vádolt Szomolányi úr koránsem akarta közlőnek érdemeit — segédjének megdicsérése által — levonni, annyival kevésbé különféle bajok magvát elhinteni: ő tiszta szándékéul tette tudósítását, s ha közlőt kifelejtette, vádolni azért nem lehet házanatlansággal, mert hozzánk intézett levelében is ígéretet ten a magyar nyelvben magát a lehetőleg kifejezni. Szűnjenek meg tehát minden félreértésük , közlőt pedig elhallgatott érdemeiért jutalmazza öntudata! Szerk.