Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-07-12 / 55. szám

Pozsonyi újdonságok. Pozsony jul. 11. A Kliegl oszló- és szedőgépének megvizsgálásával megbízott választmány a legközelebbi pénteken adá be véleményes tudósítását, melly, mikép érte­sítve vagyunk, a remek gép buvárszellemű feltalálójára s fáradhatlan létesítőjére szerfölött kedvezőleg ütött ki. Vég­re tehát csakugyan diadalmaskodandik az igaz ügy, s kelet népétől jövend°talán a szellemi világosság fénysugárait láng­­folyamkint szétömlesztő eszközök egy uj aerája , melly az éltető betűt felváltsa a lassú kezek csigamunkájának járma alól, s a repülő pillanatokkal versenyt fusson a közműveltség s felvilágosodás üdvös előmozdításában.­­ Ugyszinte Ma­­rhés Béla primási udvari tisztáz itteni főérseki külpalota egyik termében e napokban állitá fel az esztergomi Basilika Hild terve szerint, magánszorgalma által kemény papirosból ké­szített remek mintáját, mellyet fenséges Nádorunk nagyre­ményű fia József cs. kir. főherczeg, érdemdús nevelőjével együtt, s több jeles bécsi művészek megszemlélvén mind­nyájan egyhangú dicsérettel elhalmoztak, s melly kitünöleg jeles összeállítása s minden részének pontos és remek el­­helyzésénél fogva Hierczegprimás ő­nmagának is különös tetszés és megelégedését megnyerni szerencsés volt. A bámulandó kis templommintán minden él­ee újra van redu­­cálva, s finom készületű szobrocskái Casagrande Márk mesterurai által remekelték. Az egészben azonban legcso­­dálatraméltóbb az, hogy azt fiatal mestere illy dolgozatokhoz megkivántató technikai szabályok tanszerű ismerete nélkül hivatalos foglalkozásai közben alkotá. 320 nagyobb őszinte tisztelet, hisszük, kellemessé tette itteni mu­­latását. D. A. A Megyei tudósítások. Liptó Sz. Miklós, jun. 28. IIs. Liptó megye f. h. 26-kán és 27-én választott tisztikarának névsora követke­ző: első alispán: Madocsányi Pál, másod: Szentiványi Je­nő; Főjegyző: Thuránszky Péter, másod: Fancsali Joób Adolf; aljegyzők: Slachla János, Okolicsányi Albert; főa­­dószedők, hadi: Szentiványi Márton, házi: Platthy Donát, al. Szmrecsányi Gusztáv Thuránszky Márton; Főügyész Delrich Dániel, al. Dobak Antal; Napkeleti járásban, fösz.b. Lehoczky Károly, al. Lehoczky János, esküdtek: Pongrácz Jósef, Horanszky Antal; déli járásban föszbiró: Kubinyi Mi­hál, al. Palugyay Móricz, esküitek: Andaházy Plek, Platthy Jenő. Napnyugotiban föszbiró: Andaházy, Ágoston, al. Ka­­szaniczky Lajos. Esküitek: Detrich András, Moyss János. Éjszakiban föszbiró: Pongrácz Márk, al. Ktabzan Jósef. Es­küitek. Kubinyi Adolf, Bobrovniczky Lajos. Aligazgató: Ra­­kovszky Móricz. Útbiztosok: Vitalis Simon, Luby Miklós. Levéltárnok: Andaházy János, al. Pongrácz Bonaventura. Számvevő: Rady Mihál. Az e­lisztujitószék előtti mozgalmak s azalatta történtek mindenkit meggyőzhettek a megyei vá­lasztásokat rendező terv­ szükségéről. Hanganyolás, rágal­mazás és egyéb mellékeszközök használata nem hiányzot­tak a lisztújítás előtt, úgy alatta az egyik párt a másiknak erőszakoltatása miatt is panaszt emelhetett. Június 26-kán reggeli 3 óra után a két párt a megyeház előtti téren ösze­­gyült. Az első alispán szavazás utján választatott; a másod alispáni hivatalra is szószedés rendeltetett, de az eddigi má­sodalispán látván az ellenpártnak— melly jelöltjének első al­ispánná elválasztásával — még elbizottabb lön, erőszakosko­­dásrai készségét, önrészéről a szószedésről lemondott. Ezzel azonban embereitől, kik voksolásróli lemondásán fáj­dalmukat el nem fojthatván, különös mozdulatot tőnek, nem háríthatta el, hogy az ellenpárt őket meg ne rohanja, mi mind­azonáltal úgy véghez vitetett, hogy belőle semmi súlyos­ verekedés nem eredt. Őszintén kimondjuk, hogy a volt má­sodalispán a jelenleg alakult tisztikarból a perlekedők leg­nagyobb kárára kimaradt.­­ Nagyobb mértékben felizgatva látszattak a kedélyek, midőn az éjszaki járási fősz .bírói hiva­tal szószedés által betöltendő volt. Az eddigelé győző párt hathatósan kívánta, hogy a többség fölkiáltásból mondattas­­sék ki, s késznek mutatkozott kicsapongásokra, de mivel a szilárd jellemű főkormányzó a már egyszer elrendelt szó­­szedéstől el nem állott, a győzök megnyugodtak, s a szó­szedéshez is fogtak, m­ellynek végeztével, még három tiszt­viselő felkiáltással megválasztatván, a lisztujitószék folyta­tása más napra halasztatott. Jun. 27-kének történetei még minden igaz honfi keblében inkább ingert támasztottak azt kívánni, hogy a választásnak tökéletes szabadsága törvény által haladék nélkül kellőleg biztossittassék, s az erőszakol­­latásnak árnyéka is elmellőztessék. E nap 11 órakor a tiszt­­választás befejeztetett. — Katonaság megyénkben nem ta­nyázván, hogy szükség esetében annak alkalmazása lehető legyen , Gusztáv Wasa ezredéből két század junius 25-kén a megye határába Szepes megyéből belépett, de a Vichodnai állomáson maradt s nem használtatott. — Most még nehány szót a lisztujitószék előtt tartott közgyűlésünkről. Junius 24-kén szeretve tisztelt főispánunk e m­aga elnöklete alatt tárgyalás alá vétetett mart. 25-kei k.k. leirat a vallás dol­gában. A leiratnak egész kiterjedésébeni elfogadása mellett csak egy egyén szólalt fel, hárman ellene szónokoltak. Vég­zésse­lön: a megye követei oda utasittatnak, hogy a vegyes­házassági gyermekek mellyik vallásbani neveltetését illető­leg az 1840. országgyűlési conclusum első §-ának szente­sítését sürgessék. A m. é. julius 5-k­ei k. k. válaszra a val­lás tárgyában is Liptó megye azt határozá, hogy jegyesek szerződhetnek leendő magzatuknak melly vallásbani nevel­tetéséről; de ezen szerződés megtartására kényszeriltetni nem fognak, tehát úgy, mint a mart. 25-ei k.k. leirat tartja.— Jun.25én az utigazgatói hivatal megszüntetéséről e hélyán keletkezett végzés eltöröltetett, mert az útvonalak, melyek­nek elkészítéséig megyénkben e hivatal felsőbb engedelem mellett felállítlatott, még egészen be nem végezték. — Hon­­szerte ismeretes Szent-Iványi Károly szerencséltetett min­ket ez alkalommal jelenlétével és mint közgyűléseinken, úgy a tisztujitásor­ tettleges részt is vett. Az érdemlett ügye­lem főkormányzónak ő m­aga részéről, tőlünk pedig a leg­­ vegyes közlemények. Mi újság Budapesten? Sarjadozni induló zene­költészetünk, egy, a műértek ítélete szerint, gyönyörű szerzeménnyel gazdagodott: ez Brand Mihály hazánkfiának pompás miséje, melly Péter és Pál napján az anyatemplom­ban kitelhető szabatossággal adalék. Művészvilágunkban örvendeztető mozgalom nyilatkozik, Schindelmeisser ur Szapáry Péter dalműirója, tisztelve s szerelve a hont, melly az idegent hű karokkal ápolja, legújabb dalművét „A boszóló“ szövege Prechller Ottótól, nemzeti színházunkban fogja előadatni, mihelyt a németbeli fordítás elkészül, és je­lenleg egy uj víg operán „Sobri“ dolgozik. Szigligetink „Zsidó“ czimü népdarabját elvégezte s egy ujjal, m­ellynek a népnevelésre rendkívüli hatást ígérünk „Rózsaünnnep“ foglalkozik a fáradhatlan költész. Múlt szombaton Ó-Budán búcsú volt, s nagyon természetes, hogy ezen ünnepélyes körülmény számtalan budapesti lakost búcsusztatott el pén­zétől, a­mi ellen semmi kifogásunk, mert azért gömbölyű a pénz, hogy forogjon. De hogy sok embernek életétől is csaknem el kelle búcsúznia, azt már csakugyan mégsem helyeselhetjük. Pénteken ugyanis a gőzhajótársaság hirdeti, hogy a közönség nagyobb kényelme végett másnap még gő­zös fog szállítani a­ két város közt. E biztatásra roppant néptömeg sereglett Ó-Budára és a regényes fekvésű Kis- Czellbe, gondolván, hogy éhgyom­orral gyalog is járhatni, de a teljes búcsú után majd gőzösen jöhetnek vissza. Ámde reményekben csalatkoztak, mert a bérkocsis­zék folyamo­dott, s a 2-dik gőzös pályázása eltiltatott. Este iszonyú néptömeg csoportozott „Buda“ gőzös minden budai állomá­sán, még pedig nem csekély részben igen „dicsőült,, álla­potban. De nemcsak „Buda“ gőzös nem fogadhatá fel őket, hanem még maga Buda városa is majd kiszorult bőréből. A gőzösen folyvást sikoltottak az asszonyok, mert a szörnyű tolongásban annyira összetapiták keményített szoknyabás­tyáikat, hogy laposságban csak a bucsusok erszényével vetélkedhettek. Tiz pengő forintot is kért Ó-Budáról Pestre némelly bérkocsis, és meg is kapták e bündíjt. Gőzös tiz kr., bérkocsi tiz forint, és a közönség mégis az utóbbiakba kény­­szerittetik! Igen, kényszerittetik, mert miután nálunk majd minden nagyon gyönge lábon áll, természetes, hogy az em­berek sem bírnak erős lábakkal, s egésznapi mulatozás után nem talpalhatnak Ó-Budáról Pestre. A bombatéren annyira növekedett a lankadtak tolongása, hogy a b­esz­állási híd összetörött, s számos ember részint vizbe zuhant. So­kan tetemesül megsérültek, de a bérkocsisok jó aratásnak örvendettek, s vehetni-e akkor tekintetbe néhány ember éle­tét, miután tagadhatlanul több ember van Budapesten, mint bérkocsis. Kölcsey emlékszobra is készen van már, s a szen­de arczú költő,kivált egy ideális öltönyben, s fehérmárvány­­ban, fölötte meghatólag tűnik föl.— Megjelent a nem. kör által pártolt és megindított nemzeti zenetár, melly Rózsavölgyink összes zenemüveinek tartalomdús első füzetét hozá meg, gyönyörű diszkiadásban, részint újabb válogatott szerzemé­nyeiből. Vallyon lesz-e csak egy vagyonosabb magyar ház is, m­ellynek zongoráján a nemzeti zenetár, mint a maga nemé­ben legszebb hazai műékszer, ne fogna büszkélkedni. — Schódelné nem megy Brüsselbe, hanem tovább is a nemzeti színpadon fog működni, mióta e jeles magyar énekesnő, a szomorú múltakra, emberi módon bozn­á a feledés fátyolét, mi őt valódilag tiszteljük, becsüljük. — Azon mesterlegény, ki a minap egy kis gyermek életét menté meg a Dunában, s ezért pénzbeli jutalmat elfogadni vonakodott, a pesti gya­logpolgárság tiszti karától, érdeme méltánylásául, szép ma­gyar egyenruhát nyert. — Gaal regényt ir a magyar al­földi életből; e nemben csak jót lehet várni tőle. — Goro­­ve várva várt külföldi utazásának első kötete egy hét múlva napvilágra jő. — Schedel Ferencz a nemzeti könyvtár ötö­dik füzetét, melly egyik legnépszerűbbb költőnk Csokonai minden munkáinak folytatását tartalmazza, csak úgy, mint az előbbieket, igen nagy műgonddal és külső csínnal állitá ki. Nagy Ignácz magyar titkainak II. füzete is megjelent.— A Kölcsey „Hymnus­“ának népmelódiájára, a színi igazgató­ság által kitett 20 darab arany pályad­íj­t, classicus zené­szünk, Erkel Ferenicz nyert el; a 6. dicséretre méltatott mű szerzői: Egressy B., Molnár, Travnyik, Éliás és Seiler (két dolgozat szerzője). Ezen művek 1. hó 3-kán, ének- és zenekisérettel adattak elő a nemzeti színpadon szép számú közönség előtt. Szeged, jun. 30. — Nagy-Becskerek invárosa egy ritka vállalatnak jön színhelye. Cs. kir. biztos ur szivén hordva a nevelés szent, ügyét, a tanácsnak egy gymnasium alapítását inditványozá , minek szükségéről az illetők meg­­győzetvén: terheltleg lisztes fölállítása elhatároztatott, ke­zelése pedig a t. Kegyes Rendnek ajánltatott. Egyezkedésre kerülvén a dolog, a Rend részéről biztosul neveztetett kint. Gruber József, ugyanazon Rend szegedi házának főnöke, ki is a m. e. dec. 17. a hely­színén megjelenvén, a várossal olly alkura lépett, melly mind a kor s rend kivonatit kielégíti, mind pedig a városi tanács, és polgárság nagylelkűségét eléggé tanúsítja. Biztosítva lön t. i. egy főnök, 6. tanár, s minden résznek saját hittanitója ; építtetni fog egy derék két­emeletes ház, melly mind a leendő tanároknak kényelmes lakást, mind pedig az ifjúságnak tágas tanodákat nyitand; ehez fog tartozni egy szinte építendő templom, melly 3—500 ájtaloskrodát legyen képes befogadni, melly épületeknek, a a hozzájuk tartozó bútorokkali föntartása is biztosíttatott. F. é. apr. 14. az említett Rend főkormánynoka ft. Grosser Já­nos az intézkedések megtekintésére meghivatván, a legna­gyobb szívesség és tisztelettel fogadtatott, hol mindeneket megvizsgálván, s igen jól rendezve találván, azon örömér­­zettel tért övéi körébe, hogy ism­ét nyittatni fog fiainak egy kert, mellyben, mint az ur szüleiben híven s hazafilag mű­ködvén, a honnak hü fiakat nevelhetnek, s tartozási adó­jukat leróhatják. N. Becskerek városa ezen üdvös vállala­tát a fels. kamara, s a ns megye Rt. is pártolván, azt min­den kitelhető módon elsegitni törekszenek, melly üdvös vételkedést, annál dicsőbb eredményűnek hisszük, mi­nél ritkább a példa, mellyel a város e vállalatban elöhalad ; e t. i. ez intézkedést 2. év alatt beakarja fejezni, ajánlott helyet illet, s lisztest, és pénztárából 40000 p. fr. s miután a bejött ajánlatok már is majdnem annyira rúgnak, az aján­lott összeg majd 200.000 v. fz. lesz; az alapkő letételére 6 exc. a csanádi püspök kéretett meg, mit ő elfogadni is szíveskedett. Míg e czélszerű vállalatról bővebben szólhat­nék , addig kitartó lelkesülést, és ho ügybarátokat kívá­nok. S. B. Szeged, jun. 31. A minden czélszerűt bölcsen pár­toló férfiak soha nem fognak szerénykedni, ha ott jönnek gyakrabban neveik szőnyegre, hol a tisztelet s becsület adóját leginkább illik leróni, sőt, hála az égnek, hogy végre a nyilván­osság korába juthatnak, ezt annak szerűt elvénél fogva tennünk kell is. Horváth Cyril az, kiről szólani akarok s kiről mindenki szívesen szóland, ha vele legkisebb vi­szonyba fog is állani. Mellőzvén több részint már említett, részint máskor említendő bölcs intézményeit, csak azt aka­rom felhozni, hogy helybeli t. ez. Nagy Ferencz festészünk, kinek több mesterművei diszelgnek már városunkban, irán­­iai buzgalomból a bölcsészeti vitatkozó teremnek kedves­kedni akarván, az általa ajánlott „Borúra derű“ czimképet majd egész a nemzeti múzeumban levett alakban, és legillöbb nagyságban elkészité, és csinos rámájával együtt nagylelkű­­leg az említett teremnek ajándékozá, melly ritka műért annak idején, és helyén, t. i. lelepleztetése alkalmával, illő hála, és köszönet fog szavaztatni. Az említett férfiú és ta­nártársai iránt igen sok buzgó polgárnak fejezem ki köszö­netét, ha csak meg is említhetem azon nyilvánosságot, mely­­lyel oskoláinkba behozni szíveskedtek; mert a próbatét­i na­pok úgy leendnek intézve, hogy a szavalandó darabok is különösen, és egyedül e tárgyra szentelt napokon adassa­nak elő, van pedig egy egy folyamban 3 oskola, s igy két nap fogunk részt venni azon élvezetben, mellyet a bölcsen választott, s helyesen elszavalt darabok hallása nyújthat; mint remélhetjük, az előadások, nagy hallgatósági szám előtt fognak történni. — El nem hallgathatom ezen alkalommal azon minden utazókra nézve köz megilletődést, mellyel a napokban meglepettünk. Van t. i. városunkban bizonyos gyorsutazási társulat, melly egy személyt Szegedtől Pestig 1. nap alatt 8 fr. 20 kr. pp. szállít; felülhetvén 6. de néha több személy is felvétetvén, minden fordulatra többet hozhat 130 fr. v., melly bármiily lélekrázások közt történik is, elég hogy megtörténik; most a temesvári gyorsutazási társulat lelkeinken, s minthogy olcsóbban l. i. 5 fr.p.s néhány kraj­­czárért szállít, zsebeinken is könnyitni akarván, s városunk­ban állomást kívánván rendezni, leíihtatott, hihetőleg mint mondatik — mivel a dolog minden jelentés nélkül történt. Engedné a kegyes­ég, hogy ez intézet minél hamarább lét­re jöhetne, hogy mind a szállittatás könnyittetnék, mind pedig ama másik eléggé egyedárulkodó társulat magához térne. A. B. Válasz a Hírnök 52. számában közlött csek­­lészrőli tudósításra. Minthogy Szomolányi Károly úr a nép nevében, de csak amúgy fogadatlanul, hirlapilag kívánt tömjénezni az illyésekre nem szorult cseklészi földesura­­ságnak, hogy talán a nem rég valamicskével túlhajtott suly­kot alólérhesse; engem pedig praedipalum nélküli alulírottat (ha csak Szenczinek nem nevezném magamat azért mert Szenczen születtem) — tanítót említve általában, sőt köz­vetlenül engem, mert nem csak vallástanból, hanem hazai történetből, földleírásból, s bibliai históriából is én tettem fel a kérdéseket (mit Szomolányi úr az igaz nem tudhatott, mert a próbatélen jelen sem volt, különben azt tavaszuta 31-kén és nem nyárelő 13-án végbementnek hirdette volna) honfiuságomtól megfosztani, s morva eredetűre varázsolni szíveskedett, száműzetésre okot nem adva, magamat ma­gyar születésűnek ünnepélyesen megvallani bátor vagyok, és az egész haza elölt lelkem mélyéből fakadó szent ígére­tet teszek, hogy ha nem tehetem is széles országunk min­den tótajku polgárit magyar ajkunkká, iparkodásomat arra fordítandom, miképen a cseklészi magyarul nem tudó kevés gyermek ha kezem alá jövend, valamint eddig, megtanult, úgy ennekutána is megtanuljon magyarul beszélni*). De itt ismét közbevetőleg említem, hogy a cseklészi nép nem épen olly egészen tótajku, mint Szomolányi — isten tudja mi­ért elhitetni szeretné. Igenis vannak ideszakadott tótajkuak, sőt németek is, kiknek kedvéért a vendégszerető törzs magyarok nyelvüket eltanulták, azonban Cseklesznek általá­nos magyarodása korán sem tartoznék világ csudái közé, csak az amollyan Szomolányi féle pártolt tótajkuak ne ma­­kacskodnának annyira magyar befogadóikhoz simulni. Jól tudom én, mi nyilasból fujdogál ama tanításbani segédemet tu­lajdon rovásomra feldicsérő bájzúgású zelir, kinek szor­galmát azonban,mert szűkkeblűn irigy­leni nem akarok, elis­­merem , azon egyről is kezeskedve, hogy nem csak éhen­­halás ellen biztosítva legyen, hanem az állítólagos 36 forint­nyi jövedelmét önvallomása szerint ha nem négyszeresen, háromszorosan bizonyosan beveszi; s ime­­lly után szokták bizonyos urak kedélybeli keserűségeket támasztva, egy előre ki nem számított következésű hajnak magvát elhinteni. **) Örömest fogadom én a derék segédnek közremunkálását, de bár csak ki ne felejtette volna közléséből Szomolányi úr, hogy a feldicsért próbálét alkalmakor kettőnk közül engemet jutalmazott harmincz ezüst forinttal megbecsülhetetlen­ke­ *) Adjon isten erőt s folytonos kitörő akaratot a szép ígéret létesitheté­­sére ! Szerk. **) Az olly igen vádolt Szomolányi úr koránsem akarta közlőnek érde­meit — segédjének megdicsérése által — levonni, annyival kevésbé különféle bajok magvát elhinteni: ő tiszta szándékéul tette tudósítá­sát, s ha közlőt kifelejtette, vádolni azért nem lehet ház­an­atlansággal, mert hozzánk intézett levelében is ígéretet ten a magyar nyelvben magát a lehetőleg kifejezni. Szűnjenek meg tehát minden félreértésük , közlőt pedig elhallgatott érdemeiért jutalmazza öntudata! Szerk.

Next