Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-21 / 6. szám

magától, s úri hatalmát gyakorolva, midőn ez térdre boru­­land előtte, el fogja őt rúgni magától, de képzeletében tett rúgásával a kosarat rúgta föl, az áruk darabokká zú­zottak, s egész álmodott dicsőségének egyszerre vége volt. — Az utóbbi előadások egyike közben a hallgatóság tö­megéből, a folytonos zsibongás zaján egy kukorikoló hang tört keresztül, minek következtében a vezértagok egyike fölhivá az elnökséget ezen illetlenség elkövetőjének kinyomo­zására, melly kívánatban a kér. Rzek összes fölkiáltással osz­toztak. — Végre a szerkezet mimódoni megállapítása körül forogtak a­ nyilatkozatok, s fölolvastatván az illető jegyző által a 135-ik ker. ülés határozata nyomán készült módosítvány­­nak a­ megvesztegetésről szóló különös pontjai, CL. a 139. ker. ülésről szóló tudósítást­ többek által szavazat sü­rgetteték azon kérdés fölött : maradjon-e a szerkezet vagy módosíttas­sák? A szavazás megkezdődött. E közben több tagok elé­gedetlenségüket jelenték a föltett kérdés iránt, mellyet egé­szen fölöslegesnek állítottak, minthogy a szerkezettel való elégedetlenség általános, ha nem kívánták, hogy az utóbb ajánlott szerkezeti módosításokra történjék a szavazás, vagy pedig egyes követek utasításszerű változtatásai vézessenek szavazási kérdésül: elfogadtatnak-e azok vagy nem? —A szavazat félbenszakasztása miatt keletkezett közbeszólalások, s a szavazati kérdések előleges kifejtésének szükséges volta miatt huzamosabban folyt vitatkozások után a kér.­étek a megkezdett szavazattal tettleg elállónak, s némellyek a választ­mányi munkálat eredeti szerkezetére kívántak visszamenni; minthogy azonban ezt már a decemb. 21-kei határozat által kielégi­lennek nyilatkoztatá a többség, más tagok, a szerke­zetbe iktattatni kívánt egyes kifejezéseket sürgetők szavazat által eldöntetni; jelesen ha beletétessék-e az, hogy csak „a meggyőződése elleni szavazó vonassék"büntetés alá; továbbá — a „kialkudott bér“-en kívül „bármiféle adomány vagy aján­dék“ elvétele is megvesztegetésnek jelentessék-e ki; nemkü­lönben kivétessék-e a megvesztegetés fogalma alól a ..nem­fegyveres csoportok befuvarozása s székhelyem élelmezése;“ végre benmaradjon-e a szerkezetben, hogy csak a „határo­zottan kijelölt czélra“ kialkudott bér tekintessék megvesztege­tésnek. Ezen kifejezések helyes vagy helytelen volta­k a sza­vazati kérdéseknek mi módomi kitüzetése iránt újabban kifej­tett szólalkozások után, melly közben a „meggyőződés“ bele­­iktatását sürgető tag javaslatát visszavonó, következő kérdé­sek kitűzésében állapodtak meg a vélemények: 1) Benma­­radjon-e a szerkezetben ezen kifejezés: „Határozottan kijelölt czélra?“ 28 megye 20 ellenében, benmaradására szavazott; 2) Benmaradjon-e a szerkezetben: „Kialkudott bérért ?“ 34 megye 14 ellenében kihagyását rendelé. 3) Beletétessék-e a szerkezetbe: „bármiféle adomány vagy ajándék?“ 27 me­gye 21 ellenében beleiktatni határozd.— E három egymásután folytonosan végzett szavazás után az ülés d. u. 1­­/2 óra tájon eloszlott. CXLII-ik kerületi ülés, jan. 19-én d. e. 9 72 órakor. Az ülés kezdetével jelentést ten az elnökség, hogy a tegnapi botrány elkövetőjét fölfedeznie nem sikerült. Ezután egyik felsővidéki követ indítványba hezd az országgyűlési szállá­sok ügyében kiküldött országos választmány munkálkodásá­nak mibenléte, s a mennyire szükséges volna befejeztetése iránti szorgalmazás végett Nádor ő fenségétől tudomást sze­rezni, s illetőleg hozzá e részbeni megkérést intézni, mint­hogy a lakbért számos polgárok sürgetik, holott kielégítésük addig nem történhetik, míg a fizetendőség aránya meghatá­rozva nem leend. Indítványa semmi ellenzésre nem talált.­­ Következve a szőnyegen forgó szerkezeti módosítást illetőleg egyik megye követe javaslatba hozd, hogy a szerkezetben a megvesztegetés „becstelen“ tettnek nyilváníttassák,mert,úgy­mond, ezáltal leginkább fölhivatik ellene a közvélemény, s bizonyos erkölcsi óvószer állittatik fel olly megvesztegetési tények ellen is, mellyek nyilvánosságra nem könnyen juthat­nak, s a becstelen ténynek öntudata már magában egy neme leend­ő büntetésnek, melly a megvesztegetéstől számosakat visszatartóztatand.— Ellene szóltak e javaslatnak többen, azon szempontból, minthogy minden tény, mellyre a törvény bün­tetést szab, már magában sem becsületszerű, s a ténylegi becstelenség a cselekedettől különben is elválaszthatlan; jogi becstelenséget azonban a személyre magára sütni nem lehet, mert a criminalis codexnek egyik fő elve, hogy a kiállott bün­tetés után a személyt, törvénynél fogva semmi szenny ne illethesse; a tettre pedig fölösleges illeszteni a „becstelen“ szót, mert ez a bűntett fogalmában rejlik. A javaslatot azon­ban többen pártolák, leginkább azért, hogy még a titokban maradó megvesztegetésre is legyen szabva morális büntetés, de azért is, m­ert a megvesztegetés, mint az alkotmányos sza­badságnak legveszélyesb férge,s kútfeje a vérengetéseknek és gyilkosságoknak, kitünőleg becstelenséggel bélyegeztessék, mi nem példanélküli, mert — mint egyik szónok érintő — Romában a „crimen ambitus“-ra, melly a megvesztegetéssel igen rokonnemű­, szinte becstelenség volt kimondva. Szava­zásra bocsáttatván a kérdés: Bele menjen-e a szerkezetbe a „becstelen“ szó vagy ne? Pozsony, Soprony, Trencsin, Vas, Nógrád, Liptó, Bars, Somogy, Győr, Veszprém, Esztergom, Mosony, Árva, Pozsega, Verőcze, Szerém­, Zemplén, Sáros, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Szepes, és Bihar, „igen“-nel: Nyitra, Zala, Komárom, Hont, Zólyom, Fejér, Pest, Tolna, Bács, Turócz, Gömör, Borsod, Heves, Beregh, Torna, Ugocsa, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál és Krassó „nem“-mel szavaztak; B. nem volt jelen; A. a­löl­­hivatása alkalmával n­em-szavaz­ást nyilatkoztatott. A szavazatok e szerint egyenlően állottak; ekkor azonban A. az utóbbi megyékhez csatlakozva, a „becstelen“ szó beikta­tása ellen add szavazatát; Sz. is elállott előbbi szavazatától s szinte az utóbbiakhoz kapcsold kijelentését; e szerint 3 szó­többséggel a „becstelen“ szó kihagyatott. — A szavazás vé­gével történt ezen catastropha iránt megjegyzé egy követ, hogy minden megtámadása vagy kétségbevonása nélkül bárm­elly tag szavazatjogának is, kénytelen aggodalmát nyi­latkoztatni, s illetőleg óvását fejezni ki az illy szavazatváltoz­­tatások fölött mert e nemű­ gyakorlatnak meggyakerezése esetén a tanácskozások ügye legkétségesb, a végzések pedig örökös ingatagsági állapotba helyeztetnének. Ezen kijelen­tésre A­ megye követe azt válaszold, hogy szavazása iránt csak küldőinek tartozik felelettel, s a felszólalt követ csak ak­kor kérhetne tőle számot annak idején szavazata minőségéért, ha küldői sorába tartoznék; Sz. m. követe pedig, nem ugyan feleletkép, mellyel, úgymond, N. követének ő sem tartozik, ha­nem fölvilágositásul adja, hogy időközben követtársával sza­vazatuk hová­ adása iránt az utóbbi módon egyezett meg. — Következve egymás után még öt kérdés tűzetett szavazatra, mellyeknek miképi eldöntése után a szerkezetnek módosíttat­nia kelljen. A fenebbi első kérdés után kik volt: kell-e sú­lyosítani a megvesztegetés büntetését fogsággal is vagy nem? 39 megye 8 ellenében „igen“-t határozott. A kisebbségben maradott megyék: Csongrád, Békés, Torontál, Nyitra, Zala, Hont, Pest és Bács. B. nem volt jelen. Abaúj nem szava­zott. — A sik kérdés iránt némi vitatkozás volt: vallyon sza­vazatvesztéssel kelljen-e büntetni a megvesztegetted­et még azon esetben is, ha megvesztegettetése a választás után bi­­zonyíttatnék be? Hogy a választás előtt vagy alatt bebizo­nyult megvesztegetett az akkori választás alkalmával szava­­zatát veszítse, eziránt csak­hamar általános volt a megegye­zés; de azon esetre, ha a vesztegetettségi bűn a választás után bizonyíttatnék be — többen ellenezték a közelebbi vá­lasztáskor szavazati jogától való megfosztást, főleg azon elv­nél fogva, hogy a polgári jogoktól megfosztás csak óvószer lehet, nem pedig büntetés, mint ez a cíím. Codexben világo­san kifejeztetik, hol az van, hogy semmiféle bűntettért meg nem foszthatni senkit polgári jogától; de nem lehet, úgymon­­dok, megfosztani szavazatától előre azért is, mert nem tud­ható, meg hagyja e magát akkora ismét vesztegettetni vagy nem; s ha igen, úgy akkor is utoléri őt majd a büntetés. De föl­­hozatok ezek ellenében, hogy a büntető­ törvénykönyv csak criminális esetekre nézve állítja fel azon elvet; továbbá, hogy a státus nemcsak óvás, hanem büntetés gyanánt is alkalmazhatja a szavazástóli megfosztást, s így azt nagyobb beszámítások eseteiben több választás alkalmára is kiter­jesztheti­ végre, hogy igazolva van ezen elv magában a cri­­minális Codexben is azáltal, hogy a megvesztegetett tisztvi­selő nemcsak elmozdíttathatik hivatalától,­­ sőt ismétlések esetében örökre is alkalmatlannak nyilatkoztathatik. Végre általánosságban tűzetett ki a kérdés : bü­itethető-e szavazat­vesztéssel utólagosan is a vesztegetés vagy nem ? Igennel szavaztak: Pozsony, Sopron, Trencsin, Vas, Nógrád, Komárom, Somogy, Győr, Veszprém, Zólyom, Fejér, Mosony, Tolna, Árva, Pozsega, Verőcze, Szerém­, Zemplén, Sáros, Szathmár, Szabolcs, Szepes,Bihar és Marmaros, nem­mel: Hont, Zala, Liptó, Bars, Hont, Esztergom, Pest,Bács, Turócz, Ungh, Gömör, Borsod, Heves, Beregh, Torna, Ugocsa, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál és Svrassó. B: nem volt jelen. Abaúj nem szavazott, s így a szavazatvesztés bünte­tése csak egy szótöbbséggel határoztatott el.­­ Minthogy a szavazatot előzött nyilatkozók némellyike a megvesztegetés ismétlése esetén a választási jogtól örökös megfosztatást, mások pedig fogságot is kívántak büntetésül szabatni, 4-dik kérdésül tűzetett ennek el-vagy el nem fogadása: 28 me­gye 19 ellenében a javaslatot félrevetette. Sik kérdés volt: legyen-e helye a fogság büntetésének? s erre 28 megye 18 ellenében „igen“-nel szavazott. Ezen büntetés alkalmazását egyébiránt következve az általános többség a megvesztege­­tettség „ismétlése és nagyobb beszámítás eseteire“ szorító a megvesztegetettre; szintúgy, de kétszeresen, a megvesztegetőre nézve is. Végre sik kérdés volt: megfosztassék-e hivatalától az, ki maga mellett veszteget? Erre Pest megyén kívül (B. jelen nem lévén, Abaúj nem szavazván) a többi megyék mind igennel szavaztak. Hátra lett volna még a szerkezetnek azon pontja, melly a vádtétel idejét egy hónapra határozza, ugy­­szinte választás után felfedezendő vétségek megítélésében eljáró bíróságnak megállapítása is. Ez utóbbi iránt egy szó­nok abban a véleményben volt, határoztassék el, hogy az őrszék a választás után perbefogó bírósággá alakuljon, s egy hónapig a illesse hivataloskodását, azontúl pedig semmi vád­nak többé helye ne legyen; minthogy azonban mások a vá­lasztás után feladandó bűntetteket esküdtszéki bíróság által javaslók megítélendőknek, mások pedig egy főbb szónok ja­vaslata szerint a bíróság ezúttali kijelölését mellőzve, a kö­veti választások iránti kérdések elhatározását országgyűlési verificationales testületre kívánták bízni; az ezek behoza­tala iránti fontos kérdés tárgyalása a közelebbi ülésre ha­lászhatott. CXLII-dik kerül, ülés, jan. 20-kán d. e. 9­2 órakor. Fentartva jövő számunkra bővebb közlésünket, a mai ülésnek csupán alapkérdéseit s az ezekre költ határozatokat foglal­juk rövid tudósításunkba. — A tegnap elintézettek folytában szőnyegre hozott azon kérdés: valljon a választási kicsapon­gásokról szóló intézkedések, jelesen pedig a megvesztegetés miatti hivatalvesztés a követválasztásokra, s illetőleg maguk a követekre is kiterjesztessék-e? szülő tegnap egyik követnek azon indítványát, hogy, mellőzve még most a bí­róság kijelösét, határozzák el a kerületi rendek, mi­szerint a megvesztegetési választatásról vádolt követek fölött ne megyei bíróság, hanem az országgyűlés, tulajdonkép csak a követek táblája, ítéljen. Ezen indítvány — az esküdtszékek iránti kérdés mellőztével, ma tanácskozásba vétetett, s a kül­földi példák szerint alakítandó verificationális bíróság ellen és mellett, tárgyfejtegető előadások történtek,mellyeknek tu­domásra juttatását közelebbi lapunkban teljesítjük. A hatá­rozatra vonatkozólag azonban meg kell jegyeznünk, hogy az indítvány ellenzői egyéb okaikon kívül leginkább azért nem akartak ezúttal az ügy eldöntésébe bocsátkozni, minthogy kötelességüknek tartják e részben küldőiktől világos utasítást kérni; e nézetben a verificationális bíróság eszméjének több pártolója is osztozott, s igy a kérdésnek mindkét oldalról történt m­eghányása után az utasítások megérkezésének be­várása határoztatott. Felvéteték azután II. megye követének a 138 ik ker­­ülésben szóval tett, másnap pedig törvényjavas­­latszerüleg írásba foglalt azon indítványa, hogy a főispánok s helyetteseik kihágásaira, a szőnyegen forgó munkálat foly­tában külön büntetések állapítassanak meg. E javaslatbeli intézkedésnek szükséges vagy szükségtelen volta felett, miu­tán, többek állítása szerint, eziránt részint a crim. Codexben, részint a választmány által kidolgozott szerkezetben eléggé van gondoskodva, hozamosb vitály fejlett ki, melly, bárha számosan szavazás által még ez ülésben véget kívántak vetni a fölöttiés vitatkozásnak, az idő későre haladta miatt félben­­szakasztatott s az ülés d. u. 1 V. óra tájon eloszlott. A­ megye követe f. h. 8-ikán tartott előadásának folyt.) Egyik megyében az 1839-iki követválasztásnál 1 V. évig foly­­tattatott a pártoskodás, a szavazat-adás-vevés. Lakomázási fuvarozási béreken kívül még naponkint minden nemes az egyik párt részéről­­ , a másikéról három huszas díjt nyert. Rendes számadások vezettettek; perceptorok kezelték nyil­ván a kiadásokat; utoljára olly ingataggá vált ezen­választók jelleme, hogy biztosan egyik fél sem számíthat a reájuk, és őrizni kelle őket az átillanástól. Egy másik szomszéd me­gyében ismét 3 száz nemes monopolisálja a választást, kik egy helységben laknak, miután az öszves megyei szavazók száma csak hat­százra terjed. Minden választás előtt a hely­ség házában nyilvános vásárt ütnek, hol a hivatalra vágya­­kodók mint licitánsok jellenek meg, és vagy barátságos egyesig, vagy a többet ígérés utján az összegyűlt nemesi közönséggel megalkusznak, és világos írásbeli szerződésre lépnek. Ők már három alkalommal egymásután 4, 5­ és 6 ezer p­é­ntért adák el magukat, ezen kívül, még a megye székvá­rosát választás előtt egyenként megszállják, az ismerős ura­kat az utczákon mint koldusok megtámadják, és együ­gyű­­ségü­kben azt hiszik, hogy igen dicséretesen járnak el hivatá­sukban, mert senki ezért nekik szemrehányást nem tesz. Men­nyire megveti ez elfajultságot a szorgalmas polgár! mennyire gyűlöli ez institutiót, mellynek palástja alatt ezég eresen űzet­hetik a vesztegetés! Meg­ lehetünk győződve, hogy a nemes­ség viszálkodásai, kicsapongásai, erkölcstelensége annál ke­vésbé kerüli el az alkotmány sánczain kívül állók figyelmét, miután mind­ez közöttük, szemük láttára történik. Majdnem minden másodévben követ-vagy tisztválasztás adja magát elő. Ehez képest szünet nélkü­l ismételtetnek a tökéletességig ki­képzett pártoskodási drámák , mellyekben a nemtelenek mint néző közönség előtt, mi nemesek, teljesítjük a színjátszók szerepét, undorodással és gyűlölőséggel töltvén el az álta­lunk mindenből kizártak és elnyomottak lelkét. A veszte­getési költségek miatt eladósult főnök pénzviszonyit még rendbe sem szedhető, a felekezeti ügyvivő indulatos fá­radozást ki sem keverhető, a zsoldos verekedő sebei be sem gégedének, a polgárság pedig iszonyatos mulatságát még el sem feledé, midőn már ismét uj választás hizeltetik, és a go­nosz még ritkább arczulattal újra előidéztetik. — Ha már most meggondoljuk azon hátramaradást mit a tiszti eljárás szenved, a pártoskodó birtokosok eladósulását, melly még a naponkint öregbedő fényűzés, és kéjvadászat által is nevel­tetik, továbbá a szegényebb sorsú nemességnek a szorgal­mas munkásságtóli elvonását,és kóborló élethez szoktatását, ha megfontoljuk, mikint eme mirigy folytonosan öregbedik a milliomokat botrányosan sértő, és előbb utóbb ellene in­gerlő , úgy nem vonandjuk többé kétségbe, hogy a baj körmünkre égett, hogy az orvoslás ideje itt van. Nincs mit késni; mutasson nekem bárki is a történetírásban egy statust vagy institutiót, melly akkor, midőn a vesztegetés, a depravatio mirigyétől ellepetett, nagy hamar végromlásra, vagy szolgaságra nem jutott volna. Spártát, Athenaet, Rómát pénz dönté meg és erkölcsi hanyatlás inkább mint a barbá­rok hadai. A megyei elementumok a depravatio tetőpontjá­hoz érkezének, az egész institutio rothadásnak indult. És ha visszaemlékezem azokra, mellyek itt magáról a törvényhozó testületről épen azok részéről, kik most e munkálat életbe léptetését ellenzik, regéltetett, ha tekintem azt, miként ná­lunk is hivatal, ijesztgetés, szép szó mindenkor megtenné gyümölcseit, és úgy látom, miként tükrözik bennünk visz­­sza választóink jelleme: úgy t. kér. R... minden tartózko­­­dás nélkül ki merem mondani, hogy a kiváltságos rend fönnül egész a legutolsó bocskorosig vesztegetés martalékja. Igenis, bátran felkiáltok Romát elhagyó Jugurthával „urbem venalem, et mature perituram, si emtorem invenerit.“ Ez sokáig semmi esetre meg nem maradhat mi, ha kiváltságos rend állása csor­bulásával nem törődnénk is, magát a nemzetiséget és a közös hon javát illetőleg üdvös eredményre nem vezetend. Magunk­nak kell tehát önbetegségünk gyógyításához fogni,jön tehet­ségeinkre támaszkodni. Nincs is mit késni, mert az idő rohan és az ítélet közéig. A polgárok erkölcsisége hérmérője a stá­tus egésségi állapotának. Elfajult polgárokból álló országnak pusztulás a vége. A polgárok, és annál inkább a hatalmat gyakorló osztályok, a politikai jogokat gyakorlók jelleme minden szénytől, minden fekélytől meg­óvandó tehát; és miután bizonyos, hogy az elszegényedést, kivált midőn az maga is erkölcstelenség eredménye, karöltve kiséri a jellemi ön­állóság vesztesége, a polgári méltóságnak kegyvadászattá s félénkséggé fajulása; miután láttuk , miként a vesztegetés a vesztegető­t ép úgy mint a vesztegetett­et megrongálja, egyiket vagyonától, másikát munkásságtól megfosztó mind kettőt he­­nyeségre, koldusságra, szolgaságra vagy vétkekre kergető, elkerü­­lletlenül szükségesnek tartom, hogy a vesztegetések korlátozására a törvényhozás teljes szigorúsággal lépjen fel. Miért is igen fonáknak látszik előttem azon állítás, hogy a vesztegetések megszüntetésére nem kell törvény, hogy czélt­szerűibb a jó példáik­kali elöjárulás,­­ mert csekély vélemé­nyem szerint, nem az erényesek, hanem a gyarlók számára kell gyógyszerről gondoskodni. A Brutus­ok, Mash­ingtonok pedig nem mindennap teremnek, és kivált honunkban gyéren állanak a tündöklő kivételek. Azon elvek szerint a lopásra, gyilkolásra is felesleg büntetést szabni; mert hisz a jó példák még sikeresben halhatnának, miután a tolvajok, a gyilkolók száma a többi polgárok arányában nem olly nagy, mint a ne­mesi rend közt a vesztegetők és vesztegetettek, mellyből áll, mondható, kevés kivétellel. — Fölismerve tehát t. kér. HU.

Next