Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-02-18 / 14. szám
takép méltányold a tárgy roppant fontosságát és annak sürgetőségét, hogy az országos KR. és RR. már a folyó országgyűlésen, egy pontosan kidolgozott s a költségek kiszámításával ellátott tervet leírhassanak, melly szerint az ország legtermékenyebb tartományainak tengerpartjával, s a Dunának az Adriai-tengerrel gyors és biztos közlekedési eszköz általi összekötése iránt határozatot hozhassanak, minek nemcsak ezen kerületre, hanem az egész országra átadandó haszno s jótékonysága fölszámíthatlan; a kapitányi tanács egyértelműig abban állapodott meg , hogy a méltóságos kormányzó s polgári kapitány és a két követ uraknak ez alkalommal tanúsított buzgóságukért s nemes részvétükért köszönet szavaztassék, s hogy mellőzve a részvényesek által tett ajánlatot, Fiume városa a költségek viselését magára vállalja, egyszersmind a városi pénztárnál a szükséges rendelések is megtételvén, hogy a többször érintett szerződés minden pontjainak tökéletesen megfelelhessen. Vegyes közlemények. Titoknoki jelentés a Kisfaludy-társaság 1843/4ki munkálatairól, s pénztára mibenlétéről. I. A Kisfaludy-társaság, mint magyar szépirodalmi intézet, a múlt évben is szives örömmel igyekezett czéljának megfelelni. Munkásságát úgy irányzá, hogy mig egyfelül a folyó élet és ízlés szükségeit, s a nagy közönség igényeit tartaná figyelemben, másfelül a szépműtant, melly inkább a szép és fenséges törvényeit fejtegeti, s a szépirodalomra készülök vezetésbe s ízlésének művelésére szolgál — se felejtse ki munkássága napirendéből. — Elsőre nézve egy állandó bizottság van kinevezve a társaság kebeléből, mellynek tiszte a Külföldi Regénytár számára művek és fordítók választása, szóval: az egészre felügyelés; másodikra nézve a lefolyt évben különös szeretettel fordult a társaság a világ legifjabb és legköltőibb nemzetének, a hellének irodalma felé, míg jutalom-iratai és egyéb tagtársi munkálatok által mindig a hazai szükséget veszi szemügyre, s ennek hiányait igyekszik pótolgatni. A kedvező sükerrel megkezdett szép műtani írókhoz Plato Hippias Majorja, és Quintiban vannak kiszemelve, Székács József pedig Plato Ionának fordításával örvendeztető meg a társaságot. Henszlmann Imre ujonan választott tag, egy a hellen dramaturgiáról szóló s körülbelül 20 évre menő eredeti, vizsgálódó munkájával köszöntött be, melly az Évlapok VI. kötetében fog megjelenni. Szabó István, az Odyssea fordítója, miután Aesop meséit adó nyelvünkön, még Isocrates három parainesisét, mint a classica literatura remekeit, plántálta által, megjelenendőket a hellen könyvtár két kötetében. A második kötet számára, a görög anthologia lefordítására is létettek már lépések. Szabó István székfoglaló értekezése a hellén és magyar prózát állító egymás ellenébe, s éles észrevevő tehetséget tanúsítván, igyekszik egyenvonalt húzni néhány hellen és magyar prózairó között. — Schedel F. a műfordítás elveiről tart a vizsgáló értekezést, s azt, hogy annál hozzáférhetőbb legyen a társaság tagjain kívül a nagy közönségnek is nyomtatásban adó, olly czéllal, hogy minden adaz értőtől szívesen fogad helyeslést vagy gáncsot, felvilágosítást vagy pótlékot, az ismeretek és ízlés terjesztésének ime nagy csatornája a műfordítások felől akarván tisztába hozatni fogalmunkat. Majd Erdélyi János tart a felolvasást a magyar népdalköltészetről, s figyelmet gerjesztvén azoknak szándéklott gyűjtése által, a társaság szívesen vallá magáénak ez ügyet, mint az ajakról ajakra menő poezisnek, az énekben élő költészetnek megismerésére legczélirányosbat, e részben teendő lépéseit az egyetemes magyar népköltészetre kiváná kiterjeszteni, s felszólításokat határra különösen is egyesekhez, de általánosan is újságok által minden ahoz értőhöz. Egyesek közül Józsika Miklós b. és Döbrentei G. k. tanácsos és akadémiai r.tag ígértenek hathatós segédkezeket. Garay János „A magyar irók és irodalom Pesten, ötven év előtt és most“ czim alatt, irodalomtörténeti hit és jellemző festést és vázlatokat ira, melly a jelen órában fel fog olvastatni. Szontagh G. „A művészet külforrásai, elemei, kellékei és viszonyairól az élethez, mintegy gyakorlati szempontból irt, világos, derült színben tüntetvén elő a költészet végczélját, melly szinte a mai ünnepélyen fog olvastatni. — Józsika Miklós b. költői munkásságát fejte ki „Tündérvár“ czimü novellájával, képeket állitván elő a múltból; e dolgozat is a jelen óra figyelmét igényli. Schedel F. eszméket közöl a magyar verstan átalakításához, vizsgálódásai után uj adatokat s tanulságokat emelvén ki, szinte még a folyó ünnepély alatt; — ugyancsak e pótlék-adatokat gyűjte a római mértéken irt régibb magyar költők ismeretéhez, ez által is bővitvén irodalmunk történetét. Kellő figyelmet fordított a társaság a színészetre is, s e végett Goethe Schauspielkunst czimű munkája kiszemelve, melly már csak a szükséges alkalmazást várja, egyébiránt kész Bajza József tagtárs fordítása szerint. — A társaságnak múlt évi nyomtatványai következendők. A Külföldi Regénytár V—XXI-ig folyó füzetekben folytatta s folytatja. Eszközlé Kisfaludy K. munkáinak negyedik kiadatását, ezeket ifj. Kilián, amazokat Jtartleben könyvárus által. A „Nemzeti Könyvtár“ második folyamát is megindította, mellyből már három füzet, Kármán Józsefnek, a korán elhunyt jelesnek Írásival, Fanni hagyományaival és Csokonai munkáinak egy részével, világ előtt van. Kiadá végre a társaság Eggenberger J. könyvárus által Évlapjai IV. kötetét, s arra, mint történetei s a keblebéli mozgalmak élő tanúság-levelére egész szerénységgel, de némi önérzettel is bátorkodik hivatkozni. Költ Pesten , feb. 2. 1844. Erdélyi János titoknok. (Vége köv.) Megtiszteltetés. Folyó évi jan. 23-kán I. Mosony vármegyében kebelezett II. Kimle helységében a hazai gazdaság ügyének méltánylata — költőileg szólva — örömünnepét íggy _ A M. Gazdasági Egyesület Greiner Ján. helybeli r. cath. lelkész urat a mezőgazdaság s nevezetesen a fatenyésztés körüli dús érdemei méltánylatául ezüst érdempénzzel tisztelvén meg, Mosonynak nemes Rrei ezen érdemjelt a népre gyakorlandó) nagyobb erkölcsi hatás tekintetéből a megtisztultk hívei elött határozik fényes küldöttség által átnyujtatni. Jan. 23-kán a népteljes szentegyházban a küldöttség elnöke Szálé János t. b. ur ész- és szivrehajtó beszéddel nyitá meg a tisztelet és örömnek ünnepét. — Utána a néphez egy lelkész intézé tartalomdús lelkesítő szavait. A megtisztelt végre szerény rövidséggel felelt, tettel bővebben válaszolandó. — Lehet-e valaki inkább tisztelendő, mintegy olly lelkész, ki híveinek javát szive vérével egybeforrasztván, egyik nemes hivatásának érzi megtanítani a népet, miként kelljen a hasznost a széppel, az anyagit az erkölcsivel párosítani. Olly lelkész, ki népét a természet mezején is vezérli, mint polgár hazája, s mint lelkipásztor Istene előtt is kedves dolgot tesz, — mert a természet az Istenségnek legfényesb egyháza, hol minden fűszál és minden falevél a teremtő hatalmát s bölcseségét dicsőítve, a gyarló embernek oltár gyanánt szolgál. — Illy téren nyert érdemjel, istenemre! semmi másnak fénysugárai között el nem halaványul. Szívre a kézzel is tettre szép pályátokon catholikus és nemcatholikus tisztelendő atyák!! Major Pál, m.g. egyesületi tag. Milly fényesen fogadtatik Liszt Némethonban! — mond egy külhoni német lap — a telegraph. Magyarországban csak kardot kapott, ellenben Königsbergben tudorsüveget. Hechingenben már udvari tanácsosi palástot,végre Némethonnak egy más birodalmában (Szász-Weimar) mindezekre még a nemesség viadalsiskját. Ez utolsó kitüntetés — mint a fönebbi lap megjegyzi, nagy részvétet gerjesztett Berlinben, — így a N. A. azon állítása alaptalan, hogy Liszt, a status gazdasági jelesség nyert illy diadaljeleket. — A H. igazgatója a N. U. ellenében így ír: „Azt mondják, hogy Liszt Ferencz, ki kegyed Nemzeti Újságának az érintett czikket tartó számát épen George Sand asztalán lelte reggeli posztposzul — igen jó ízűt nevezett, midőn kegyed az érintett diszköpenyt az ő költőileg sovány hátáról a derék statusgazda izmos vállaira eskamotirozá.“ — Vág-Ujhely. Múlt hótfán a Nyitra megyei dolgozóház javára V.Ujhelyen tánczmulatság tartatott. Ez semmi újság, s magában nem is érdemlené, hogy hírlapok utján közöltessék; de újság az , hogy ebben az ébredező nemzetiség némi jelei mutatkoztak. A társalgási nyelv, kivált hölgyeknél általában most sem volt magyar ugyan, de a szeszélyes friss és a szép kör-magyar több ízben nagy lelkesedéssel járatott el. Ez ugyan magában nem sok, no de kezdetnek ez is jó, csakhogy aztán örökké a kezdetnél ne maradjunk. A m. kereskedelimi társaság részvényeseinek névsora: (Folyt, betű rendben]: Scarpa Pál keresk. Fiume 15, Seroker. Fiume 1, Seipelt Maria özv. keresk. Fiume 1, Seybold Ign. keresk. N.-Becse 1, Siebenfreund Ján. N.-Szombat 1, Sinkay Ján. 1, Smaicli Bert. buccari követ Fiume 1, Smékal és Vimmer keresk. N.-Szombat 1, Smith és Meynier gyárnokok Fiume 3, Somsich Pál somogyi követi, Spendon And. keresk. Fiume 1, Spirta Pét. keresk. N.-Becse 1, Spóner Tódor Kakas-Lomnicz 1, Stanzel Ján. M. keresk. N.-Szombat 1, Stanzel Józs. keresk. N.-Szombat 1, Steinbach Jós. keresk. 1, b. Stoika Imre marmarosi követ,Strasser Láz. D. keresk. N.Kanizsa 1, Strasser Lál. keresk. Pest 1, Sugáry Józs. Pest 1, ifj. Szabó Pál Pest 100, Szalacsy Laj. keresk. Mozsony 1, Szalay Istv. N.-Becse 1, Stankovanszky Imre Kajdacs 2, gr. Szapáry Józs. Pest 1, Szatmár-Németi sz.kir. város 1, Szatmáry Sam. 1, Szavics testv. keresk. N.-Becse 1, Szálé Laj. Pest 1, Szegheő Józs. csongrádi követ 2, Szekulits Amadé 1, Szentkirályi László honti követ 1, Szentkirályi Mór. pesti követ 1, Szentmihályi Fer. keresk. Győr 2, T. Kanizsai Szervitszky György 2, Székely Sándor Szepesség 1, Szilber Ant. szegedi követ 1,Szinyey László Eperjes 1, Stojanovich Mihály 1, Tarabocchia Ján. Bapt. hajótulajdonos Fiume 1, gr. Teleky Józs. erdélyi kormányzó Kolozsvár 4, Terczy Vincze 2, Thian Kár. Fiume 1, Tichy Ján. N.Eeskerek 1, Tomsich és Lipitzer keresk. 1, Török Gáb. aradi követ 1, Toros Tam. Ziliz 1, Trefort Ág. zólyomi követ Pest 1, Treves Regina Fiume 1, Triffik Gáb. k. Károlyváros 1, Trifunácz Ján 1, Tschopp és társa keresk. Károlyváros 2, Tschurl G. D. s fia keresk. Sopron 2, Fogarassi Ungváry Ján. Lugos 1, Szitányi Ullmann Mór. 20, Uray Pál beregi követ 1, Ürményi Ferő exc. 6, Wächter Bódog N.szombat 1, Valero J. A. keresk. Pest 1, gr. Vay Ábr. marmarosi főispán Berkesz 20, gr. Vay Dán. Berkesz I, gr. Vay Kár. Kis-Bári 1, b. Vay Lajos Alsó-Zsolcza 2, Várkonyi Ádám temesi követ 2, Weisz Bern. Fér. keresk. 1, Weöres Mihály Győr 1, Vianelli Santo Fiume 1, Wieland Antal Farkasfalva 1,Wodianer Sámuel és Móricz Pest 5, Vranyczány J. A. keresk. Károlyváros 12, Vaits György Zombort 1, Yukovics Sabbás temesi követ 2, Warda Károly győri kapt. kanonok 1, Zablatzky Antal N.Szombat 1, Zahn János György üveghuta-tulajdonos Zlatnó 1, Zanchi Pasquale Fiume 1, Zákó 1sz. bácsi követ 2, gr. Zichy Ottó Sz.Miklós 8, Zomborcsevics Fer. szabadkai követ 1, Zsedényi Eduárd szepesi követ s helyt, tanácsnok 6, Zsitvay Józs. szerémi követ 2, Zsivoinovics Pét, Károlyvár 1. Öszveg az előbbi közlésekkel, s azoknak sommázatjában közbejött némelly számítási hibák kiigazításával: 371 aláíró, 887 részvény, 443,500 pft. — Az időközben újólag érkezett aláírások nevezete öszvegét a jövő számban. IVagylu harmia, London, febr. 3. A királyné és udvara Coburg herczeg halálának következtében tegnapelőtt Windsorba visszaköltöztek. Reggel Fülöp Rajostul sajátkezű irat érkezett, mellyben rokon fájdalmát jelenti. Albert herczeg testvérétől, Ernő herczegtől levelet kapott, mellyben ez atyjoknak hirtelen halálát s az ő uralkodásra léptét jelenti. Mindkét házban ma (febr. 5.) királyné ő felségének a neki mindkét háztól átnyújtott feliratra tett válasza olvastatott fel, a felsőházban a lordkanczellár, az alsóházban Jermyn lord, mint a kir. udvar kincstárnoka által. Ő felsége kegyteljes kifejezésekkel köszönetét jelenti s azon bizodalmát nyilvánítja, miszerint hű parlamentje mindenképen vele együtt az ország közjóllétén munkálkodni fog. A felsőházban Brougham lord Aberdeen lordhoz kérdést intézett azon „hírek“ miatt , mellyek Angol- és Francziaország közt a motozási jog fölötti szerződésekre vonatkoznak. Lord Aberdeen: „Óhajtanék azon helyzetben lenni, hogy nemes és tudós barátomnak e fölött legtökéletesebb értesítést adhatnék, miilyent csak kívánhatna. Teljesen igaz, hogy a franczia kormány azon óhajtását nyilvánító, miszerint a motozási jogot megalapító szerződésekben olly módosítások tétessenek, mellyek, anélkül hogy hatásukat csökkentenék, azokat a franczia nemzet érzéseivel nagyobb összhangzásba hoznák. Nem tartozik hozzám kimondani, mi leendne eredménye illy javaslatoknak, de a ház biztosítva lehet, hogy semmi sem fog történni, mi a kárhozatos rabárusság elnyomására szükséges eszközöket bármikép meggyengíthetné. Bizton állíthatom, hogy a franczia ministérium a rabszolgakereskedés megszüntetését szintolly buzgón óhajtja, mint énmagam, s e nézetét bizonyára meg is tartandja mindazon javaslatoknál, mellyeket netalán élőnkbe terjeszteni fog.“ Az ir statusper tizenhetedik és tizennyolczadik üléséről (febr. 2. és 3.) dublini lapok jelentik. Csaknem az egész ülés febr. 3án Whiteside ur folytatólagos előadása által töltetett be Midőn az itélőszéki terembe lépett, hangos tetszéskiáltásokkal fogadtatott, mellyek a korlátoknál álló tömött jogász és ügyvéd csapattól s a karzatoktól egyiránt eredtek. S midőn O’Connell helyéhez közeledett, ez felkelt s mindkét kezével melegen s barátilag megszorította. Mielőtt Whiteside kezdené, a főbíró emelt szót, s mondá, hogy előtt napon a karzaton levők ismételt ízben hangos tetszésnyilvánításokat engedtek maguknak, mi által tetemes zaj okoztatott. Mindenesetre a Whiteside úr tehetségei iránt kijelentett tetszés érdemlett vala, minthogy azonban e mellett sok illetlen is történt, a törvényszék kénytelen nyilvánítani, hogy e viselet ismétlését meg nem engedheti. Aki tehát tetszését vagy nemtetszését kijelenteni akarná, tegye azt máshol; a törvényszék előtt azonban sem az egyik sem a másik nem engedtethetik meg. E megjegyzések után a főbíró Whiteside urat beszédének folytatására szólita fel. A tudós ügyvéd azután védenemének, Duffy urnák védelmét nagy nyomatékkal s kimerítő előadásban mindaddig folytatta, mig a felhozott okok és idézetek által annak az ellene szórt vádaktóli mentességét eléggé bebizonyitottnak vélé, s végül kétnapi védelmét a juryhez intézett hatályos felszólítással zárta be, mellyben többek közt mondá: „Elmondtam önöknek, miben áll az összeesküvés nagy vétke; elmondtam, hogy az törvénytelen és büntetésre méltó czélnak elérésével közös, egyesült s elintézett együttmunkálásban áll. Fájdalom angol statuspereink történetében iszonyú példái vannak az igazságtalan elítéléseknek, mellyek által ártatlanok szabadságuktól, életüktől megfosztanak; azonban találjuk e status pörökben dicsőséges példáit is a hatalom fölötti diadalnak, mint például a Hardy és Horne Tooke-féle pörökben, hol csupán a jurynek olly bátor ítélete mentette meg a közvéleményt az őt fenyegető megsemmitéstől.Már előbb is, II. Jakab alatt hét püspök összesekvésről vádoltatott, mert a közvélemény szabadságát képviselők; de a jury közbelépett s a püspökök feloldoztattak, feloldoztattak általános örömriadás között, melly a közszabadságot hirdette. Sőt még Cromwell kényurasága alatt is, midőn a bitorló egy férfiút bizonyos gunyiratért üldözött, nem merésztették a szokott törvényeljárás kijátszását, s akkor is találkozott tizenkét becsülete ember, kik elég bátrak voltak a vádlottat nem ítélni bűnösne s az által legyőzhetlen szereteteket mutaták meg a szabadság iránt, melly kiolthatlanul vésve van minden igaz anyó szivébe. Áttérek most a jelen korra, s azt állítom, hogy e példátlan üldözésnek főczélja oda van hrányoztatva, hogy egy nagy közkérdésnek tárgyalása elfojtassék, s a néptől törvényes ítélet által eltagadtassék azon jog, miszerint legdrágább érdekei felöl nyilvános véleményt adhasson. Minden egyéb tekintetek elsilányulnak, ha a jelen státuspert igy világosítjuk fel; ezen oldalról pedig jelentősége óriási, iszonyú. Kimenetétől egy nemzet jogai függnek, egy nemzet szabadságai kockáztatnak. Mi nyerte, mi őrzi meg azon drága szabadságokat, mellyeket önök bírnak? A politikai tárgyalások jogának szabad, csonkítatlan, bátor gyakorlata. A törvények, mellyeket a bölcsesség hozott, az intézmények, mellyeket honszeretet, tudományosság, lángszellem létesítettek — fentarthatják-e ezek tisztán és épen a szabadság forrásait? Nem, soha sem! Törüljétek el a szabad tanácskozás jogát, s kiapasztottátok szabadságtok forrásait. Csak azon eszközök által, mellyek számotokra a szabadságot megnyerők, terjesztethetik s védelmeztethetik az. Gondolják meg önök, hogy Izland mai sorsa holnap Angliát érheti, s őrizzék meg a szabad tárgyalás jogát, mint megőriznék életüket. Cáfolják meg a tévedést okokkal, az elferdítést valódi tényekkel, a hazugságos igazságai! Miért szeretik önök, miért becsülik más nemzetek Angolországot? Tán önöket és azokat annak szárazon és tengerein győzelmei, irodalmának fénye, tudományos felfedezései, gazdaságai, nagy műipari találmányai és vállalatai vakítják el? Oh nem, önök szeretik Angliát, önök szorosan ragaszkodnak országukhoz, mert századok óta a szabad tárgyalás, következésképen a józan szabadság székhelye volt. Szerencsénk abban áll, hogy Anglia törvényei alatt élünk, mellyek a szabadság, az ész szellemét lehelik. Oh hát vetélykedjenek önök ma az angolok nagy erényeivel, becsületszeretetökkel, tántoríthatlan függetlenségükkel, legbensőbbb lényükben gyökerező igazságérzésekkel! Ezek azon erények, mellyek az esküdteket képesekké teszik, embertársaik jogai fölött ítélni; ezen erények nélkülmire való lenne a jury törvényszéke? Becsnélküli leendne, mint az emberi test, midőn az éltető szellem kiszállott belőle. Mutassák meg a vádlottaknak, kiknek nézeteitől tán fölötte nagyon eltérnek, míg szabadságuk és sorsuk önök kezeiben van, hogy önök nincsenek itt üldözésre, hanem utalomra. Valóban Anglia érdekeit honfitársaik elleni szerfölötti szigorúsággal nem biztosítandják. Méltán szólalnak fel ezek angol testvéreikhez : „Mindenkor oldalatok mellett voltunk, hol veszéllyel daczolni és becsületet szerezni kellett. Elszenvedtük a kelet égető napját s a nyugat dögvészeit, hogy kereskedésieket kiterjesszük, országunkat nagyobbitsuk, dicsőségtnket fentartsuk. Honfiaink csontjai elfödték Spanyol, Portugal és Francziaország téréit. 82