História 1992
1992 / 3. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - FRISNYÁK ZSUZSA: A női kerékpározás hőskora
és csinos volt. Eme látvány izgalmassága tovább fokozódott, ha a hölgy nem öltött fűzőt, a csípő, a has- és keblek szabadabb mozgása miatt. „Emancipált” hölgyek A közvéleményt természetesen nemcsak a „ruha-probléma” izgatta Sokan magát a tettet, — a kerékpározást — összekapcsolták a női emancipációs mozgalom törekvéseivel. Ma már komikus, hogy ennek a sportnak a művelését egyesek bátor női tettnek, írások női ellennek, az önteltség ellenszenves megnyilvánulásának vélték látni. Felismerték a kerékpározás egészségügyi jelentőségét is, de mélyen alábecsülték a női szervezet teljesítőképességét; az orvosi nyilatkozatok óvták a nőket a „túlzott” kerékpározástól. Kb. napi 50-60 km-t tekintettek még megengedettnek, azzal a feltétellel, ha nem több a sebességük 15-18 km/h-nál. A kerékpárversenyeket károsnak tartották. 1897- ben még olyan orvosi vélemény is megjelent a sajtóban, hogy a női kerékpárversenyeket be kell tiltani. (Az első női kerékpárversenyt 1896-ban rendezték Magyarországon, a bátor úttörők világos selyem blúzban és sötét bő térdnadrágban álltak a rajthoz.) Nő, férfi, kerékpár A női kerékpározást a közvélemény igen lassan fogadta el. Kb. 10-15 év kellett ahhoz, hogy a kerékpáros nő látványa megszokottá váljék. A századforduló utolsó éveiben már élesen bíráló megjegyzések — legalábbis a sajtóban — nem kísérték a nyeregben ülőket. Nyeregbe szálltak az angol uralkodóház tagjai, a nemzetközi arisztokrácia dámái, majd a magyar arisztokrata családok fiatalabb hölgyei. Megtanult kerékpározni Erzsébet főhercegnő és Stefánia főhercegasszony is. Vidéken a vármegyei főispánok vállalkozó szellemű feleségei, a megyei és városi tisztikar legfőbb tisztségviselőinek leányai és a feltűnést kedvelő fiatal színésznők ültek fel a kerékpárra, miután a sportosabb arisztokrata hölgyek példát mutattak nekik. Tettükről a helyi sajtó rendszeresen beszámolt. A női kerékpározás hazai elterjedésében nagy szerepe volt a sznobizmusnak. A kor illemszabályai szerint úrinő nem járkált egyedül az utcán, így, ha kerékpárra szállt, akkor sem egyedül ment. A kerékpározó hölgyek férjeik, férfi testvéreik, rokonaik és ismerőseik társaságában indultak el kirándulni. A közös kirándulások számtalan alkalmat nyújtottak az apróbb flörtökre, csintalanságokra, melyekről azután egész héten lehetett suttogni, pletykálni, ábrándozni. Kitaláltak egy kerékpáros játékot is, melynek legnagyobb vonzerejét kétségtelenül az jelentette, hogy az urak és a hölgyek egymással és egymás ellenében játszhattak. A kissé bonyolult játék lényege abban állt, hogy először a férfiak üldözték a hölgyeket, majd miután ki-ki elérte a párját, együtt kellett a célba karikázniuk. Micsoda pompás lehetőségek!... Eladás - könnyítés 1895-ben egy, az olvasók körében nagy sikert aratott szerelmes verset közölt a sajtó, melynek szellemességét még ma is értékelni tudjuk. „Egy úr kerékpározni indult, S egy bájos lányt veloczi-pelle, Az úr neve Velo-czirill volt, A hölgyé meg Veloci-czelle. Elegáns volt az ifjú ember, És sikkes volt az ifjú delnő, Az úr fején veloczi-linder, A hölgy lábán veloczhi-pellő. A házak elmaradtak sorba S Czirill szólt. Nem kell már vigyáznunk! Minek a bók s veloczi-kornya, Jer édesem, veloczi-czázzunk. Oly szépen kér, esdve nógat, Vasparipájához simulva, Oly nyájasan veloczhi-rógat, Hogy enged a veloczi-czuska... Virág hullás és szív-törés volt, Hervadt virányon, alkony tájban. S hibás csak a veloczi-péd volt, Melyről e dalt veloczitáltam.” A kerékpározás, mint minden olyan dolog, melyet a hölgyek műveltek, így vált részévé a századfordulón az úri világ kollektív nagy játékának, a férjfogás és férjhezadás tisztes feladatának. Ahogy bevonult a kerékpár a nők közé, eredeti funkcióján túl, új feladatot is szerzett magának, a kapcsolatteremtés eszközévé vált. A jó levegőn megnő a kedv a házasodásra — tartották a lányos mamák, s megbízható felügyelet mellett elengedték eladósorban lévő leányaikat kirándulni. FRISNYÁK ZSUZSA A História szerkesztősége szívesen közöl fizetett hirdetéseket Érdeklődni lehet: História szerkesztősége 1014 Bp. Úri u. 53. Telefon: 1-560-457 Egy egyedi megoldás: a nadrágszoknya Ótátrafüred, 1900 nyarán