História 1992
1992 / 2. szám - CSALÁD ÉS SZOCIÁLPOLITIKA - TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Férj, feleség, gyerek a 18. századi parasztcsaládban
l na! Ha enyim volna, nem adnám Horvátért (azaz a falujáért), sem a világért.” A nyilván meddő asszony irigyelte a megesett szolgálólány „felesleges” gyerekét. Néha még a törvénytelen gyereket is szívesen fogadták volna. A húszéves Kotormány Zsuzsa férjét hét éve elvitték katonának, és egy verbunkos katonával állt össze. „Bár volnék terehbe - vallotta a bíróságon —, mert volna mivel magamat múlatnám, de az a bajom, hogy sem az uramtól, sem ettől nem vagyok terhes”. A házasságon kívül született gyereket persze a legtöbb nő szerencsétlenségnek tekintette, hiszen a falu megvetését, a leányi sorból való kitaszítást, kemény büntetést jelentett. Egy tizenkilencéves tokaji lányt, Almási Erzsóket a házuknál lakó kosztos diák ejtett teherbe. A lány egy ágyban aludt szolgálójával, gyakran annak hasára tette a kezét, és éjjelente így sóhajtozott: „Óh Istenem, Istenem, annak ad az Isten gyermeket, akinek nem kívántatik, és annak nem ad, aki eltarthatná.” Szavaiból kitűnik, hogy hálótársa, aki egyébként különböző gyerekvesztő főzetekkel látta el Erzsókot, saját maga meddő volt és ettől szenvedett. Gyerek balkézről A házasságon kívül született gyerek a nő számára tragédia volt, viszont, ha férjétől nem lett gyereke, ez gyötörte. Ha a házasság meddő maradt, sokszor rontásra gyanakodtak. 1730-ban egy hódmezővásárhelyi paraszt elmondta a bíróságon, hogy nászéjszakáján a boszorkánysággal vádolt Nagy Erzsébet vetette meg az ágyát, megrontotta és ezért öt évig nem született gyereke. Csak az mentette meg, hogy öt évvel később egy török koldusasszonytól egy darab varázserejű gyökeret vett, amint azt megette a felesége, még azon az éjszakán teherbe esett. A meddő asszonyokat sokszor elverte az uruk, de a feleségek is gyakran szidták magtalan vagy annak vélt férjüket. A szintén hódmezővásárhelyi Raj András és felesége „az magtalanság iránt egymás között civódjanak s egyik az másikát okozta” - vallotta egy házuknál lakó zsellér. A harmincéves földeáki Szűcs Gergelyné egy fiatalabb nőtlen férfivel paráználkodott. Molnár Pál a kocsmában egy kancsó bort köszöntött az asszonyra, és nem sokat kertelt: „Isten adja kendet alám” — mondta. „Hogy cselekedne kend anyja-forma asszonnyal” szabódott Panna, de a férfi megfelelt: „Azért, hogy anyám forma asszony, ha akarja, meglehet”, és valóban el is vonultak egy félreeső kunyhóba. A bírák kérdésére, mi vitte rá erre a bűnre, így felelt Szűcsné: „Azért cselekedtem, mivel sok háborúságot szenvedtem a férjemtől, hogy gyermekem tőle nem volt, engemet vetett okul, holott az én fajtám mind szapora fajta volt, úgy osztán meg akartam próbálni, ha lesz-e tőle gyermekem, vagy sem, egyéb reá nem vitt”. Az asszony öntudatos szavaiból az is kitűnik, hogy szerinte a férje az oka gyermektelen házasságuknak, bár ez most sem derült ki. Szűcs Gergelyné a fiatal legénytől sem esett teherbe. A Pozsony vármegyei törvényszék egy év börtönre és száz botütésre ítélte Ambrus Jánost, aki megterhesítette felesége húgát. A 38 éves férfi ekkor már kilenc éve élt házasságban, és félrelépésének „más oka nem volt, hanem más emberekkel dologra jártam, s azok csúfoltak, hogy nem vagyok ember (vagyis férfi), mivel komám nincs és feleségem vagyon, azért akartam próbát tenni sógorasszonyommal.” Magtalan férfi A gyermektelen házasság sok veszekedés forrása volt. A sárospataki uradalomban élt Mészáros János, akinek feleségét ugyancsak gyakran látták együtt Fekszi Jánossal. Bár ebből a házasságon kívüli kapcsolatból sem született gyermek, és így alighanem csak Kató nyelvessége döntötte el, hogy ki volt okolható a gyermekáldás elmaradásáért, több falubeli is hallotta, ahogy korholta az urát: „Ha tudtam volna, hogy olyan magtalan légy, mint a nénéd, soha hozzád nem mentem volna”. Mást vártak kedvesüktől a titokban szerelmeskedők. Sok megesett lány, asszony vallotta: csak azért engedett csábítójának, mert az biztosította, hogy tőle nem lehet gyereke. „Óh Isten őrizz, ne féljek, ő tőle teherben nem esem, csak ifjú legénnyel ne cselekedjem” - „ szédítette” szolgálóját egy öreg gazda. A farkasdi Kürthi Ilonát egyik szolgatársa csalta ki az istállóba. „Nem ígért és nem is ajándékozott semmit, csak azon hamis szavával, hogy őtőle nem lesz gyerek, csábított el” — vallotta a teherbe ejtett leány. Kis Zsuzsa monori hajadont egy kereskedősegéd pénzzel, ajándékokkal vette le a lábáról, „és azt ígérte afelett, hogy ő tőle gyermek nem leszen, mert már sokakkal próbálta”. Ez alkalommal mindenesetre nem volt szerencséje. A fiúgyermek A gyerekek közül a fiúknak határozottan jobban örültek a 18. századi parasztcsaládban. Ha elvisz is az ördög, Fiúgyereket csinálok neked, biztatta a szeretője Hacunda Máriát a Pozsony megyei Zavar faluban. Siket Anna Bűdön 1780-ban kihallgatta, mit pusmogott nagynénje egy katonával. Az éjjel „az ágyon együtt feküdvén, ilyen formában beszélgettek”, így szólt a katona: „Ha fiú lesz, jó lesz katonának.” Mire felelt az asszony: „Jó lesz, ha leány lesz is, szolgálónak.” Ha igazat vallott a leány, nagynénjére, ha csak kitalálta az egészet, az ő gondolatvilágára jellemző ez az ágybéli replika az este folyamán netalán ott megfogamzó leánygyermek védelmében. Akárhogy van is, világos, hogy legalábbis a férfiak szemében a fiúgyermeknek nagyobb becsülete volt a lánynál. Számszerűen is kifejezésre jutott ez egy tíz évvel későbbi vallomásból. Vigyázó Juditot egy nagykőrösi tanyán ejtette teherbe csábítója. A legény „azt ígérte, hogy ha férfi lesz, 40 forintot, ha pedig leányt szülök, 30 forintot” ad. Az úriszéki iratok megőrizték a gyereküket kútba dobó leányanyák, a férjüket megetető asszonyok, szolgálójukat megbecstelenítő gazdák vallomásait. Az ő sorsukról részletesen beszámolnak a periratok, ám ezek a paráznák, méregkeverők, gyilkosok jelentették a kivételt. A többség békében élte napjait, az ő családi életükről azonban legfeljebb az anyakönyvek száraz bejegyzései tudósítanak. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Francia parasztcsalád festményen, 1641