História 1999
1999 / 7. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - KUBINYI ANDRÁS: Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban
nyai kamaraispánként és várnagyként, tehát inkább pénzügyi tisztviselőként tűnik fel. 1459-ben, már Mátyás alatt kincstartó, 1463-1465-ben horvát-szlavón bán és Bosznia kormányzója, 1486- 1487-ben nádor. Öccsei közül Miklósból erdélyi püspök lett. István Mátyás király alatt Felső-Magyarország, Szilézia, majd Alsó-Ausztria főkapitánya, 1492-1499-ben nádor. Az ő fia volt János vajda, majd magyar király (1526- 1540). Ez önmagában szép, de nem páratlan karrier. Az már elgondolkoztatóbb, hogy leszámítva uralkodása végén Corvin Jánost, senki sem kapott olyan nagy birtokokat Mátyástól, mint a Szapolyai testvérek. Még lényegesebb, hogy megkapták a szepesi örökös gróf címet, előttük csak Hunyadi János lett Beszterce örökös grófja. A döntő, hogy a Szapolyai-címer több esetben Mátyás-kori faragványok közt együtt szerepel a Hunyadi-címerrel, részben még a Szilágyiakéval. Ez viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy rokonságban álltak egymással. Van még egy különös jelenség. A Szapolyai testvérek részt vettek a Mátyás elleni 1467-es lázadásban, eleinte rokonszenveztek az 1471-es Vitézféle összeesküvéssel is. Ennek ellenére semmiféle büntetést nem szenvedtek, sőt Mátyás Szapolyai Imrét külföldi háborúi alatt több ízben megbízta helyettesítésével is, és végül nádorrá tette. A rokonság sem Hunyadi-, sem Szilágyi-oldalon nem mutatható ki. Feltételezték ugyan, hogy Hunyadi János édesanyja Szapolyai-leány lett volna, az azonban valószínűtlen, hogy egy hunyadi nemes a távoli Pozsegából nősült volna. Ha mégis, ebben az esetben viszont elsőfokú unokatestvérnél távolabbi atyafiak lettek volna, a Szapolyaiaknál voltak azonban közelebbi rokonai is Mátyásnak. Egyetlen lehetőség az lenne, ha Szapolyai Imre - és csak ő a három testvér közöl - Hunyadi János törvénytelen fia lett volna, Mátyás tehát bátyját támogatta, és annak mindent megbocsátott. István e szerint Imre féltestvére volt, és így János nem érvelhetett királyként a Mátyással való vérrokonsággal. A következő bizonytalan esetre van okleveles adat, amely azonban másként is értelmezhető. A nagy jogászról, Werbőczy Istvánról, a Hármaskönyv és nem annyira ismerten egy, a tízparancsolatról írt könyv szerzőjéről van szó, aki 1525— 1526-ban nádor, majd János király alatt kancellár volt. Werbőczy 1492-ben (és nem az 1480-as években!) tűnik fel mint a királyi kúria jegyzője. Papírforma szerint Bereg megyei kisnemesi családból származott. 1498-ban birtokot kapott Szobi Mihálytól azzal, hogy a királyi kúria és egyben Szobi jegyzője. Szobi apja horvát bán volt, jelentős birtokokkal rendelkezett, ezek azonban csak megközelítették a mágnások szintjét, és így az 1498-as banderiális reform következtében kiesett az arisztokráciából, így a politizáló nemesség vezére lett, amely a királyi tanácsba is beválasztotta. Az 1510-20-as évek fordulójáig ő volt a köznemesség irányítója, 1529-ben halt meg idős korában. Szobi Mihály még többször ajándékozott birtokokat Werbőczynek, köztük a két legnagyobb uradalmát: a Temes megyei Cseri és az erdélyi Vécs várait, több mezővárossal és számos faluval. Az, hogy a király Szobi megmaradt birtokait 1527-ben Werbőczynek adta, önmagában semmire sem bizonyíték. A nevezetes jogász vette át a húszas évek elején a nemesség irányítását is, előtte pedig Szobi legfőbb tanácsadójának számított. A feltűnően meleg és szoros kapcsolat Szobi és Werbőczy között 1498-tól Szobi 1527-es haláláig kimutatható. A szakirodalomban úgy tudják, hogy Szobi apósa lett volna Werbőczynek. Ez a nézet az augsburgi Fugger cég budai fiókfőnökének egy késői, az 1560- as években leírt visszaemlékezésére vezethető vissza. Noha ezt a nézetet Fraknói Vilmos, valamint Komáromy András egy évszázada megcáfolták, még ma is kísért. A valóság: Szobi mindkét házassága gyermektelen maradt. A kettőjük közti esetleges rokonságra 1525-ig nincs adat. Viszont Werbőczyt nádorsága idején egy forrás Szobi fiának nevezi, a nádorságról való lemondatása után, 1526 közepén pedig Werbőczy maga írja, hogy apjával, Szobival együtt törvényen kívül helyezték. Elvileg magyarázható lenne ez a két adat egy fogadott fiú kapcsolattal is. Feltűnő azonban, hogy nádorsága előtt szó sincs ilyesmiről. Az ország nádora, az első világi méltóságviselő nincs rászorulva arra, hogy egy „mégsem” arisztokrata által fogadtassa magát örökbe. A nádornak azonban már nem kellett magát szégyellnie törvénytelen fiúként. Az utolsó példa megint a Szapolyaiakhoz visz bennünket. A források szerint Szuraklini Petrovics Péter János király rokona, és az egyik leghatalmasabb úr a király udvarában. A rokonság nem lehetett közeli, valamint az is furcsa, hogy az arisztokratává vált Szapolyaiak nemigen tartották a kapcsolatot hasonnevű, Pozsega megyében maradt köznemes rokonaikkal. Ha viszont feltételezzük, hogy Petrovics Szapolyai István nádor természetes fia lett volna, így János király féltestvére, minden megoldódik. Mindez természetesen csak feltevés. A jelek szerint a mágnások és az előkelő nemesek számára az volt a legjobb megoldás, ha barátnőiket férjhez adták, esetleg, ha férjes asszonyokkal léptek kapcsolatra, így nem merülhettek fel örökösödési problémák, ami élettársi kapcsolatnál szükségképp adódtak, főként, ha a természetes gyermekeket még törvényesíttették is. KUBINYI ANDRÁS Szapolyai Imre sírköve