História 1999

1999 / 7. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - KUBINYI ANDRÁS: Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban

nyai kamaraispánként és várnagyként, tehát inkább pénzügyi tisztviselőként tűnik fel. 1459-ben, már Mátyás alatt kincstartó, 1463-1465-ben horvát-szla­­vón bán és Bosznia kormányzója, 1486- 1487-ben nádor. Öccsei közül Miklós­ból erdélyi püspök lett. István Mátyás király alatt Felső-Magyarország, Szilé­zia, majd Alsó-Ausztria főkapitánya, 1492-1499-ben nádor. Az ő fia volt János vajda, majd magyar király (1526- 1540). Ez önmagában szép, de nem páratlan karrier. Az már elgondolkoztatóbb, hogy leszámítva uralkodása végén Corvin Jánost, senki sem kapott olyan nagy bir­tokokat Mátyástól, mint a Szapolyai testvérek. Még lényegesebb, hogy meg­kapták a szepesi örökös gróf címet, előt­tük csak Hunyadi János lett Beszterce örökös grófja. A döntő, hogy a Szapo­­lyai-címer több esetben Mátyás-kori faragványok közt együtt szerepel a Hunyadi-címerrel, részben még a Szilá­gyiakéval. Ez viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy rokonságban álltak egymás­sal. Van még egy különös jelenség. A Szapolyai testvérek részt vettek a Mátyás elleni 1467-es lázadásban, elein­te rokonszenveztek az 1471-es Vitéz­féle összeesküvéssel is. Ennek ellenére semmiféle büntetést nem szenvedtek, sőt Mátyás Szapolyai Imrét külföldi háborúi alatt több ízben megbízta helyettesítésével is, és végül nádorrá tette. A rokonság sem Hunyadi-, sem Szi­lágyi-oldalon nem mutatható ki. Feltéte­lezték ugyan, hogy Hunyadi János édes­anyja Szapolyai-leány lett volna, az azonban valószínűtlen, hogy egy hunya­di nemes a távoli Pozsegából nősült volna. Ha mégis, ebben az esetben viszont elsőfokú unokatestvérnél távo­labbi atyafiak lettek volna, a Szapolyai­­aknál voltak azonban közelebbi rokonai is Mátyásnak. Egyetlen lehetőség az lenne, ha Szapolyai Imre - és csak ő a három testvér közöl - Hunyadi János törvénytelen fia lett volna, Mátyás tehát bátyját támogatta, és annak mindent megbocsátott. István e szerint Imre fél­testvére volt, és így János nem érvelhe­tett királyként a Mátyással való vérro­konsággal. A következő bizonytalan esetre van okleveles adat, amely azonban másként is értelmezhető. A nagy jogászról, Wer­bőczy Istvánról, a Hármaskönyv és nem annyira ismerten egy, a tízparancsolatról írt könyv szerzőjéről van szó, aki 1525— 1526-ban nádor, majd János király alatt kancellár volt. Werbőczy 1492-ben (és nem az 1480-as években!) tűnik fel mint a királyi kúria jegyzője. Papírforma sze­rint Bereg megyei kisnemesi családból származott. 1498-ban birtokot kapott Szobi Mihálytól azzal, hogy a királyi kúria és egyben Szobi jegyzője. Szobi apja horvát bán volt, jelentős birtokok­kal rendelkezett, ezek azonban csak megközelítették a mágnások szintjét, és így az 1498-as banderiális reform követ­keztében kiesett az arisztokráciából, így a politizáló nemesség vezére lett, amely a királyi tanácsba is beválasztotta. Az 1510-20-as évek fordulójáig ő volt a köznemesség irányítója, 1529-ben halt meg idős korában. Szobi Mihály még többször ajándékozott birtokokat Wer­­bőczynek, köztük a két legnagyobb ura­dalmát: a Temes megyei Cseri és az erdélyi Vécs várait, több mezővárossal és számos faluval. Az, hogy a király Szobi megmaradt birtokait 1527-ben Werbőczynek adta, önmagában semmire sem bizonyíték. A nevezetes jogász vette át a húszas évek elején a nemesség irányítását is, előtte pedig Szobi legfőbb tanácsadójá­nak számított. A feltűnően meleg és szo­ros kapcsolat Szobi és Werbőczy között 1498-tól Szobi 1527-es haláláig kimu­tatható. A szakirodalomban úgy tudják, hogy Szobi apósa lett volna Werbőczy­nek. Ez a nézet az augsburgi Fugger cég budai fiókfőnökének egy késői, az 1560- as években leírt visszaemlékezésére vezethető vissza. Noha ezt a nézetet Fraknói Vilmos, valamint Komáromy András egy évszázada megcáfolták, még ma is kísért. A valóság: Szobi mindkét házassága gyermektelen maradt. A ket­tőjük közti esetleges rokonságra 1525-ig nincs adat. Viszont Werbőczyt nádorsá­ga idején egy forrás Szobi fiának nevezi, a nádorságról való lemondatása után, 1526 közepén pedig Werbőczy maga írja, hogy apjával, Szobival együtt törvé­nyen kívül helyezték. Elvileg magyaráz­ható lenne ez a két adat egy fogadott fiú kapcsolattal is. Feltűnő azonban, hogy nádorsága előtt szó sincs ilyesmiről. Az ország nádora, az első világi méltóság­viselő nincs rászorulva arra, hogy egy „mégsem” arisztokrata által fogadtassa magát örökbe. A nádornak azonban már nem kellett magát szégyellnie törvényte­len fiúként. Az utolsó példa megint a Szapolyai­­akhoz visz bennünket. A források sze­rint Szuraklini Petrovics Péter János király rokona, és az egyik leghatalma­sabb úr a király udvarában. A rokonság nem lehetett közeli, valamint az is fur­csa, hogy az arisztokratává vált Szapo­­lyaiak nemigen tartották a kapcsolatot hasonnevű, Pozsega megyében maradt köznemes rokonaikkal. Ha viszont felté­telezzük, hogy Petrovics Szapolyai Ist­ván nádor természetes fia lett volna, így János király féltestvére, minden megol­dódik. Mindez természetesen csak feltevés. A jelek szerint a mágnások és az előkelő nemesek számára az volt a legjobb meg­oldás, ha barátnőiket férjhez adták, eset­leg, ha férjes asszonyokkal léptek kap­csolatra, így nem merülhettek fel örökö­södési problémák, ami élettársi kapcso­latnál szükségképp adódtak, főként, ha a természetes gyermekeket még törvénye­­síttették is. KUBINYI ANDRÁS Szapolyai Imre sírköve

Next