História 2000
2000 / 5-6. sz - NŐK A TÖRTÉNELEMBEN - BALOGH MARGIT: A "keresztény" feminizmus
Radnóti Miklós feleségét, Rusznyák Istvánt, az MTA későbbi elnökét, Márkus Emília színésznőt, Vágvölgyi Tibor szociáldemokratát, vagy Schaár Erzsébet későbbi férjét, Wilt Tibor szobrászművészt. 1945-ben már a néhány hónapja még őt ádázul kereső nyilasok helyzetén próbált enyhíteni. Tette mindezt nem politikai meggyőződésből, hanem a krisztusi szeretet jegyében, mert mindenkiben a segítségre szoruló embert látta. Ismét politikai szerepkörben Slachta Margit 1945 elején visszatért a politikai közéletbe. Az 1945. évi nemzetgyűlési választásokon pártonkívüli jelöltként a Polgári Demokrata Párt listáján került ismét a parlamentbe. Az 1947-es választásokon viszont már a Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. Slachta ekkor már javakorabeli hölgy. A makacsságig hű maradt korábbi nézeteihez. Oly mértékben gerinces, nézeteiben rendíthetetlen, kompromisszumképtelen, hogy ezek az emberi tulajdonságai szinte alkalmatlanná tették a politikusi pályára, s kudarcra ítéltetett minden kísérlete, hogy belső tisztességtől, becsületességtől áthatva és keresztény világnézettől vezérelve a politikai küzdelmek eme ádáz időszakában eredményes vagy akár csupán elfogadott lehessen. Slachta szélsőségesen következetes, szinte mindent feketén-fehéren állított fel, a kereszténységet is százszázalékosan védeni akarta. Képviselőtársai - s nemcsak a marxisták, de a keresztény meggyőződésűek közül is többen - az idejétmúlt klerikalizmus képviselőjének tartották. Beszédeit gúnyos, sőt trágár közbekiáltásokkal zavarták. Az 1945 és 1948 közötti parlamenti felszólalásai többségében a jogelviség, a jogbiztonság és jogrend kérdésével foglalkozik. Ezek biztosítását csak a Szent István-i államrend fennmaradásában látta. Ezért is emelt szót az 1946. január 31-én elfogadott köztársasági törvény ellen. Az államforma eldöntését - Mindszenty József hercegprímáshoz hasonlóan - egy békekötés utáni népszavazásra bízta volna. Emlékezetes az a bátor felszólalása, amelyet az 1946. évi VII. tc., vagyis a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat vitájában mondott. Nem tartotta helyesnek, hogy a törvényjavaslat nem az államrend „jogellenes módon való megváltoztatását”, hanem magát a megváltoztatást minősíti bűntettnek. 1946-ban sürgette a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását a Vatikánnal. 1947. április 16-án nagyívű beszédében a vallásos nevelésért emelt szót. A hitoktatás szabadságáért mondott beszéde után Parragi György (a kisgazdapártból néhány héttel azelőtt kilépett) pártonkívüli képviselő így méltatta: „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben!” (Ez a megállapítás egyébként nem először hangzott el Slachta Margitról.) A határokon kívül rekedt magyarság és a kis nemzetek jogairól, a családi életről, a nemzet erkölcsösségének védelméről is gyakran szólt - mai értékítéletünk szerint konzervatív alapról. A politikai élet balra csúszásával mind lehetetlenebbé vált politikusi pályája. Az 1947. október 28-án mondott beszédét külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették (bírálta a Szovjetuniót és Jugoszláviát), s október 30-án a mentelmi bizottság javaslatára hatvan napra kizárták az országgyűlésből. Utolsó - alpári közbekiabálásokkal meg-megszakított - parlamenti beszédét 1948. június 16-án tartotta, szenvedélyesen ellenezve az egyházi iskolákat államosító törvényjavaslatot. Miután a képviselők végül törvényre emelték az iskolák államosítását, az ülést bezáró Himnusz éneklésekor Slachta tüntetően ülve maradt. Ezért a mentelmi bizottság most kétszer hat hónapra zárta ki a törvényhozásból. A bizottság tagjainak a Zsoltárok könyvéből idézett: „Elnyomóink dalt követeltek tőlünk, de mi azt tartottuk, száradjon el inkább a nyelvünk.” Slachta azok közé tartozott, akik nem tudtak meghajolni, csak eltörni... (Később azt mondta testvéreinek: „Nem jól tettem, hogy nem álltam föl, le kellett volna térdelnem.”) Letartóztatástól tartva 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában rejtőzött. Még beadta indulási kérelmét az 1949. évi választásokon, de azt az illetékesek elutasították. A választás napján, május 15-én megjelent az urnáknál, kockára téve személyes szabadságát. 1949. június 22-ről 23-ára virradó éjjel két szociális testvérrel együtt Ausztriába, s onnan szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Az emigrációban Az emigrációból Nemes Margit néven levelezett Magyarországra, Nemes Borbála néven pedig a Szabad Európa Rádióban szerepelt. 1951-ben visszatért Bécsbe a hazatérés csalfa reményével, majd 1953. május 5-én, immár saját nevén másodszor, végleg Amerikába érkezett. Az emigráció első éveiben még aktív próbált maradni, de erejéből csak eseti akciókra futotta. A politikától visszavonult, s hallgatásba merült. Csak levelekben érintkezett néhány politikai harcostárssal. A társasaság életében is fájdalmas konfliktusok támadtak, melyek emlékeztetnek az ő 1923-as sorsára: a Los Angeles-i és a kanadai szociális testvérek elszakadtak. Slachta Margit életének utolsó éveiben mindentől megfosztódott. Fiatalkori zseniális képességeit felőrölték az elmeszesedett erek. 90 éves korában, 1974. január 6-án halt meg Buffalóban, a Szociális Testvérek Társaságának rendházában. Halála után 11 évvel, 1985-ben Izrael államtól megkapta az Igaz Ember kitüntetést, és emlékére fát ültettek a Yad Vashem kertjében. 1995. március 15-én Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, május 7-én megkapta a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelét. Küzdelme nem csak ezért nem volt hiábavaló: a Szociális Testvérek Társasága működése itthon is újraéledt. Jönnek a fiatalok, folytatódik a munka a rendszerváltás utáni Magyarországon is. BALOGH MARGIT Slachta Margit, 1945 körül