História 2003
2003 / 8-9. szám - ÉVFORDULÓ - SIPOS PÉTER: Sport és politika
A „fordulat évében”, a kommunista hatalomkisajátítás keretében az NSB megszűnt és 1948. március 5-én megalakult az Országos Sporthivatal. Az OSH már bírt hivatalszervezettel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon belül. Hatáskörébe tartozott az iskolai sport, a Testnevelési Főiskola és a sportszövetségek felügyelete, valamint a nemzetközi sportkapcsolatok ápolása. A magyar sport 1945 utáni első nagy erőpróbáját az 1948. évi londoni XIV. nyári olimpiai játékok jelentették. A magyar versenyzők 10 aranyérmet nyertek. A nemzetek nem hivatalos pontversenyében Londonban az Egyesült Államok és Svédország mögött Magyarország a harmadik helyet érte el. Rákosi Mátyás nem is mulasztotta el, hogy a valóban világra szóló sikert kiaknázza. Az olimpiai győztesek tiszteletére 1948. augusztus 26-án rendezett díszvacsorán kijelentette: „Én a magyar sportolók élcsapatát, amely Londonban nagyszerűen képviselte nemcsak a magyar sportot, hanem a magyar népi demokráciát is, egyszerűen a demokratikus sport élmunkásainak nevezném, és ha én osztogatnám az élmunkásjelvényeket, mindegyiknek odatűzném a mellére.” S egyúttal meghirdette, hogy elérkezett az ideje a „rendteremtésnek” a sport területein is. Az átszervezés A pártvezetés - a sikereket teljesen figyelmen kívül hagyva - „jelentékeny lemaradást” állapított meg a sportban az egyéb területekhez képest. Úgy vélték, hogy megőrződött a hagyományos struktúra, amely, úgymond, lehetővé tette a régi horthysta sport- és üzletemberek, kulákok és a reakció számos más képviselője számára, hogy „befurakodjon” a sportéletbe. Persze a jobboldali szociáldemokraták is felelősek, mert „biztos fedezéket nyújtanak minden reakciós tevékenység számára”. 1949-50-ben megkezdődött a „tisztogatás” és az átszervezés. A sportélet átalakításának vezérlő elvét az Elnöki Tanács 1951 januárjában kiadott 2. sz. törvényerejű rendeletének 1. §-a határozta meg: „A szocializmust építő Magyar Népköztársaságban a testnevelési és sportmozgalom fejlesztése és központi vezetése állami feladat.” A tvr. értelmében a sportügyek kikerültek a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium hatásköréből, és az irányításukra létrehozott Országos Testnevelési és Sportbizottság a Minisztertanács mellett működő önálló főhatóságként alakult meg. Terényi Imre, a pártközpont sportelőadója így fogalmazta meg a sportetatizmus lényegét: „A múltban a sportszövetségek teljes autonómiát élveztek, de most az álami apparátus megszervezésével ezt a feladatot az államnak kell átvennie és a szövetségeknek fokozatosan az állami sportapparátus segítőjévé kell átváltozniok.” Az új vezetők Az OTSB elnöki tisztségét Hegyi Gyula töltötte be államtitkári rangban. Hegyi tanult szakmája vasesztergályos volt, 1945-ig a vasas szakszervezetben vezetőségi tag és a Vasas labdarúgó Kommunista hatalomkisajátítás a sportegyesületekben. Gerő Ernő, az UTE új elnöke, 1948 Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese a Kinizsi Sportegyesület baráti körében, 1954 Sport és honvédelem. Agitáció a laktanyákban, 1951