História 2006

2006 / 3. szám - FIGYELŐ - SZOMBATHY ZOLTÁN: Kultúra, magatartásforma, életszemlélet

Kultúra, magatartásforma, életszemlélet Kr. u. 1-13. mai A keresztény időszámítás szerinti 750. évben az Abbászida nem­zetség Irán felől előrenyomuló seregei megdöntötték az addig uralko­dó Omajjád kalifák hatalmát, s maguk ültek a kalifátus trónjára. Ekkor még aligha láthatta bárki is, milyen mélyre­ható változásokat jelent majd ez a di­nasztiaváltás. A rákövetkező évszáza­dokban ugyanis - az Abbászidák korá­ban (uralmukat majd csak a Bagdadot 1258-ban elfoglaló mongolok döntik meg) - gyakorlatilag az egész közel­­keleti muszlim társadalom példátlan átalakuláson ment át,­ amely nemcsak a politika, hanem a kultúra és a társa­dalom terén is átformálta az iszlám világát. Elitváltás a politikában Az egyik legfontosabb változás: a poli­tikai elit lecserélődése igen hamar meg­történt. Az új dinasztia fekete lobogói alatt számtalan kelet-iráni származású katona és hivatalnok érkezett a biroda­lom nyugatabbi területeire, mindenek­előtt Irakba és Szíriába. Az Abbászida-család, amely Mo­hamed próféta egyik nagy­bátyjától, al-Abbásztól szár­maztatta magát s kapta nevét, mindaddig a mai Irán észak­keleti szögletén fekvő Khorá­­szán (Horászán) tartomány­ban tudhatott maga mögött valódi tömegbázist (s hadjára­tát is onnan indította). Nem csoda hát, ha az új állambe­rendezkedés személyi állomá­nya elsősorban a khorászániak soraiból toborzódott. Ennek talán egyik legszemléletesebb példája az Abbászidák által létrehozott politikai intéz­mény, a vezír (az uralkodót segítő egy­fajta főminiszter) posztja, amelyet a kezdetektől fogva elsősorban perzsa származású családok töltöttek be: elő­ször a legendás, baktriai (Észak-Afga­­nisztán) származású Barmakida nem­zetség (arabul Barámika), később a szintén perzsa eredetű Naubakht csa­lád (Al Naubakht). A birodalom súly­pontjának keletre tolódását jelzi az is, hogy az Omajjádok fővárosa, a szíriai Damaszkusz helyett az Abbászidák Irak területén alapítottak új fővárost: Bagdadot, amely nem esik távol a régi perzsa birodalmi központtól, Ktészi­­phontól. A perzsa származásúak növekvő politikai hatalma azonban mérhetetle­nül dühítette az államigazgatásból egy­re jobban kiszoruló arab nemzetsége­ket, ám túl sokat nem tehettek ellene. Az Abbászida kalifák egyébként ma­guk is szinte kivétel nélkül idegen (per­zsa, török, bizánci, afrikai) rabnők gyermekei voltak, s a korabeli népes­ség szemében jelképes értékű volt, amikor Hárún ar-Rasíd kalifa (786- 809) két fia, az arab nőtől született al-Amín és a félig perzsa al-Mámún egymás elleni hatalmi harca az utóbbi győzelmével végződött (813). Al-Mámún diadalával nemcsak az arab-iszlám kultúra egyik aranykora köszöntött be, hanem a perzsa, török *Vö. Major Balázs: Az arab birodalom fénykora és bukása c. cikkét e számunkban! (A szerk.) Sakkjátszma. Hárfás és keresztény szolga gondoskodik a kényelemről. Illusztráció Bölcs Alfonz Játékok könyve című munkájából, 1282 A városi élet fontos színtere a bazár. Miniatúra, Tabriz, 1550 körül 22

Next