Melléklet 2010

2010 / 1. szám - Glatz Ferenc: Magyarság, kisebbségpolitika és Európa

EZREDFORDULÓ • 2010(­­ dáskészséget. És így tovább... Az Európa Parlament­­ végre­­ rádöbbent: Európában 10-14 millió, az unióban 8-10 millió (a Minority Rights Group 7-8 millióról beszél) roma kisebbség él. Akiknek „roma" (cigány stb.) tudatuk van, akiknek sorsá­ról új kisebbségpolitikával kell gondoskodni. „Páneurópai roma kisebbség"-ről kérdeznek. Roma kisebbségi jogokról... Merthogy az általános emberi jogok nem segítenek eleget az együttéléshez. Eddig nem ismert­­ a határátszabások miatt keletkezett vagy az eddigi bevándorlásból kinőtt ellentétektől eltérő­­ típusú konfliktus jelent meg kisebbség és többség között. És ha az immáron egy hazában, az unióban élő roma lakosság formálisan is kisebbséggé - akár páneurópai kisebb­séggé - szervezi magát, kiszorít az unió politikusainak gondol­kodásából minden más eddigi konfliktust. Vajon nem fog-e az Európa-politikusok előtt minden más kisebbségi gond háttérbe szorulni a nyílt romakonf­liktusok mögött? És nem kellene odafigyelni a cseh-szlo­­vák-magyar-román politikusoknak és értelmiségieknek, államaik területén él az unió roma kisebbségének majd 70%-a. Ez is összetartó erő­­ kellene hogy legyen­­ az ál­lamok között. Kevesebb erőt áldozni a rivalizálásra az 1920-1992 közötti határátszabások miatt „keletkezett" kisebbségekkel. Hiszen azok társadalmilag integrált, esetleg helyi szinten versenytárs csoportok. De odafi­gyelni a 21. század nagy kisebbségi konfliktusára, a ro­mák beillesztésére. És nem csak azért, mert megszülettek az első víziók a térség államaiból kiszakított roma állam­ról. Hanem mert az integráció nélküli roma kisebbség a régió munkaszervezetének működőképességét veszé­lyezteti. Komolyabban, mint a „történelmi" kisebbségi konfliktusok... A 2009. október 12-ei találkozó előtt (jobbról) Pásztor István, Markó Béla, Glatz Ferenc, Csáky Pál, Szepessy László, Bunford Tivadar KÖZÖS DOLGAINK II. IDit kínál Európa a kisebbségpolitikának 2009-ben? Mit hozott közvetlen múltunk, az „európai 2008. év" a ki­sebbségpolitikusok számára? 2008 újabb lendületet adott Európában a nemzetállamokat átlépő regionális politizálás­nak. Mégpedig a területfejlesztés és ezen belül a vidékfej­lesztés szakpolitikájában. Vidék- és kisebbségpolitika összekapcsolása - 2008. június 20. Az EBESZ ajánlásokat ad ki a nemzetállami határok két olda­lán kialakítandó regionális együttműködésre a kisebbségi po­litikák számára (Bolzano Recommendations on National Minorities in Inter-State Relations 2008). Helyi önkormány­zatok - akár az államok egyeztetése nélkül is - léphetnek egy­mással akciókapcsolatokra. Az általuk meghatározott gazda­sági-kulturális közös projektek megvalósítása céljából. Hirte­len felértékelődik az ET 1980. évi, úgynevezett madridi keretegyezménye, majd az ezt kiegészítő 1995., illetve 1998. évi dokumentumok (Additional Protocol, 1995; Secondary Protocol, 1998). A madridi jegyzőkönyvet Magyarország már aláírta, törvénybe foglalta: 1997. évi XXIV. tv., de a kiegészítő protokollokat - amelyek a helyi önkormányzatok kezdemé­nyezési jogait biztosítják - még nem. És hirtelen felértékelő­dik a kisebbségpolitika szempontjából az EU Parlament és Tanács 2006. július 6-i rendelete is (1082/2006) „az európai területi együttműködés"-ről. Amely a korábbi PHARE (1994-2003), illetve Interreg (2004-2006) helyébe lépett a 2007-2013 közötti tervezési időszakra. És amelynek kereté­ben óriási - országonként több százmillió eurós - összegek nyíltak meg a szlovák-magyar, román-magyar, szerb-ma­gyar, ukrán-magyar, szlovén-magyar határ menti közös pro­jektek finanszírozására. A tömbmagyarság ismert módon - a székelyek kivételével - a határok mentén foglal helyet. (Már 2005-ben publikációkban és a kormánynak, valamint a parla­menti pártoknak tett javaslatban szóba hoztuk a határ menti térségek kiemelt fejlesztését és a határ menti kétoldalú pro­jektek felhasználását egy új kisebbségpolitika eszközeként is. Akkor még az Interregekre alapozva.) Nemzeti Vidéki Hálózatok - 2008. december 31. 2008 végéig kellett az EU tagállamaiban megalakítani a Nemzeti Vidéki Hálózatokat. Az Európai Unió 2005. szeptember 20-i rendelete (1698/2005/EK) ugyanis előírta, hogy a tagállamok a 2007-2013. évek hosszú távú fejlesztési terveit Nemzeti Vi­dékfejlesztési Programmal egészítsék ki. Cél: az európai vi­déken az élhető életet - természet és ember számára - biz­tosítani. Cél: a vidék belakottságának erősítése, munkahely­­teremtés (agrárgazdaságban, iparban), környezetvédelem, lakóhelyfejlesztés, vidékfejlesztő adminisztráció kiépítése révén. Mindezen célokra milliárdos nagyságrendben bizto­­ s

Next