Hitel, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 18-26. szám)
1990 / 19. szám - ÚJ LÁTÓHATÁR - A Magyar Házban, Stockholmban - Beszélgetés Jakabffy Ernővel, a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének elnökével
62 HITEL • 1990. 19. szám Új Látóhatár amelyet később kipótoltunk a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének Híradójával. Ezek mindig együtt jelennek meg negyedévenként, az egyik a Magyar Ház életének eseményeiről, a másik pedig a svédországi magyar élet jelentősebb történéseiről tájékoztat. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége a hetvenes évek közepén alakult meg, annak következtében, hogy Svédországba egyre nagyobb tömegben jöttek bevándorlók, igénnyé vált egy bizonyos formájú szervezettség és áttekinthetőség. Ezért alakították meg a többi nemzetiségek országos szövetségét is. Az országos szövetségek felállításának eredeti célja az volt, hogy a svéd állam a bevándorlóknak nemzeti kultúrájuk megtartása érdekében bizonyos anyagi támogatást adjon. Ez egyedülálló Európában és ez is a svéd népnek és svéd államnak abszolút humánus és kultúramegőrző és kultúrateremtő céljait nagyon-nagyon dicséretesen bizonyítja. Hogy ebből mi se maradjunk ki, és a mi kultúránk átmentése is megvalósulhasson és hogy erre valamilyen anyagi bázist tudjunk teremteni, megalakult a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, Rezsőffy Alajos vezetésével. Amikor ő személyes okok miatt lemondott, a közgyűlés engem választott meg az országos szövetség elnökének. Az Országos Szövetségnek ma már huszonhárom egyesülete van, ebből tíz Stockholmban. Göteborgban van a legnagyobb vidéki magyar egyesület, közel ötszáz tagot számlál. Kiváló énekkaruk immár huszonegy éve állja a sarat. — Tudom, hogy erre nagyon nehéz válaszolni, mert az adatok igen gyorsan változnak, de meg tudná-e modani, hogy körülbelül hány magyar él Svédországban? Huszonkét-huszonnégyezer. Visszatérve az egyesületekhez, a göteborgi csoport után a legnagyobb a söderteljes. Södertelje harminc kilométerre van Stockholmtól, nagy ipari központ, ahol rengeteg magyar dolgozik. Négyszáz tagjuk van körülbelül. Lundban is van egy erős magyar góc. Jumbyban és Jönköpingben komoly erdélyi csoport van. — Jönköpingben telepedtek le a csíkszeredaiak, ugye? Róluk mindenképpen érdemes szólni. Hihetetlen jópofa társaság. Ma is kaláka szellemben dolgoznak, egyszerre vásárolnak, pl. öt-hat disznót, maguk dolgozzák fel, és amikor kész a három mázsa kolbász, viszik önköltségi árban. Lemennek Németországba egy teherautóval és három tonna szőlőt hoznak, amiből aztán közösen bort csinálnak. Szüreti felvonulást tartanak lovas szekérrel (két lovat összeszedni Svédországban nem könnyű dolog, nem is beszélve az alföldi szekérről), arról osztogatják a bort az embereknek. Ezt egyébként nem is lenne szabad Svédországban, az itteni hülye alkoholtilalom miatt. De ezek a csíszeredai legények olyan jókedvűen csinálták, hogy még a rendőrök sem avatkozak bele. Bár minden magyar ellenzéki politikai mozgalmat rokonszenvvel figyelünk - vendégeink névsora is bizonyítja ezt -, én elsődlegesen a Magyar Demokrata Fórumot, a Csoóri-Lezsák féle vonalat tartom a szívemhez közelállónak. Le-lejártam Magyarországra és próbáltam a kapcsolatokat személyesen is erősíteni. Itt kell megemlítenem, hogy kb. tíz-tizenkét éve tartjuk a kapcsolatot azokkal a magyar emigráns körökkel is, akikről úgy ítéljük meg, hogy a mi hullámhosszunkon vannak. Elsősorban Tollas Tiborra gondolok itt, meg Borbándi Gyulára, Nagy Károlyra, Varga Lászlóra. Ők többször vendégeink voltak Svédországban, különösen az utóbbi években, amióta az erdélyi és a magyarországi események megkövetelik a segítséget. Igyekszünk a többi európai és tengerentúli magyar emigráns szervezetekkel együttműködni, s erőinket összefogni. Ilyen közös tett volt pl. a nyugati Erdélyi Bizottság megteremtése. Idáig tizennyolc duplakocsis-pótkocsis szállítmányt juttattunk el Magyarországra és hatot vagy hetet Romániába, még a Csángóföldre is. Ezeket a segélyakciókat a Menekülteket Támogató Bizottság szervezi. Legalább kéthavonta körbejárom az itteni menekülttáborokat és megpróbálom összeírni azokat az ügyeket, melyekben körbejárhatok a svéd hatóságoknál. S most hadd gyújtsak rá egy szivarra. Stockholm, 1990. augusztus . Lejegyezte: Csisztui Gizella Szent Demeter, Szent Miklós