Hitel, 2005. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)

2005 / 8. szám - Rashwan Mohamed: A kisbaba megerőszakolása és a kollektív felelősség; Magyarországon diszkriminálják a magyarokat, avagy a kisebbségi érzés tünetei

[ Kérdez az idő ] miért kell zavarni a tisztelt közösség nyugalmát azzal, hogy olyan szörnyű hírt elemezzen, mint a kisbaba megerőszakolása. Elég megemlíteni és hangsúlyozni, mi vár arra a disznóra, aki elkövette a bűncselekményt, és többet egy szót sem, hiszen tavasz van, és ideje már beszélni a legújabb párizsi divatbemutatóról. 2. A kollektív felelősség feszegetése fényt derít arra, hogy a szociális és a morális értékrend megrendült a rendszerváltozás után, s ebben a média - elektronikus és nyomtatott - döntő szerepet játszott. A szociális szolidaritás hangsúlyozása helyett az ügyeskedés és az egyéni gátlástalanság került előtérbe mint pozitív erény. A nehéz és kitartó munka helyett a szerencse és az üzérkedés lett a perspektíva. A KOLLEKTÍV FELELŐSSÉG ÉS A BŰNTUDAT REJTEGETÉSE Martin Heidegger egyik legbriliánsabb állítása szerint annak ellenére, hogy a társadalom hangsúlyozza saját szerepét az egyén viselkedésében és magatartásá­ban, mégis ellentmond önmagának, amikor a személy bűncselekményt követ el vagy rossz magatartást tanúsít. Ekkor képmutató módon hangsúlyozza az indivi­duum felelősségét, ezzel igyekszik rejtegetni azt a bűntudatot, amelyet az egyén rossz viselkedése miatt - ha közvetetten is - érez. És minél súlyosabb és tragiku­­sabb az ember cselekedete, annál jobban elhárítja a társadalom magától a felelős­séget, és az egyénre mutogat. Ellenkező esetben a társadalom büszkélkedik avval, hogy tagja belőle jött, belőle táplálkozott és benne él. Az el nem fogadott nézeteket a társadalom nem avval bünteti, hogy feltárja, és civilizált, humánus módon szembeszáll vele, hanem avval, hogy magát a személyt vonja felelősségre, és szorítja sarokba, sőt a legtöbb esetben megfosztja a túlélés esélyétől. Ezekkel a durva, primitív és ráadásul haszontalan módszerekkel igyek­szik rejtegetni a bűntudatát, és minél erősebb a tudat alatti bűntudat, annál brutá­­lisabban bünteti a társadalom az egyént. AZ ÖNGYILKOSSÁGTÓL A KISBABA MEGERŐSZAKOLÁSÁIG Mi sem világítja meg jobban a társadalom megrögzött képmutatását, mint egy fontos jelenség, amely összekapcsolódik a kisbaba esetével. Ez a jelenség az ön­­gyilkosságok kiugró száma Magyarországon. A társadalom automatikusan azzal vé­dekezik, hogy az öngyilkosságot elkövető egyén depressziótól szenved, vagy anti­szociális ember, aki elmenekül a kudarctól és a tehetetlenségétől azzal, hogy véget vet az életének. Ez a magyarázat szándékosan figyelmen kívül hagyja a közvetlen környezet és a közvetett társadalom hatását ebben a jelenségben. A társadalom mindig azt állítja, hogy ezért a kudarcért és tehetetlenségért egyedül az egyén a felelős. Ugyanakkor feledésbe merül az a szimpla tény, hogy az élethez való ra­gaszkodás a legerősebb ösztön az egyénben, és senki sem szabadon veti el magá­tól az életét, hanem kényszer hatására. Vagy ahogy Martin Heidegger egy vele készült interjúban kijelenti: „minden öngyilkosság valójában gyilkosság”. Még egy­szer szembesülünk avval a megdöbbentő ténnyel, hogy a magyar társadalom a tra­ HITEL

Next