Hitel, 2005. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)
2005 / 8. szám - Bónis Ferenc: Magyar muzsikussorsok
[ Szemle ] régi művek lelkes és sikeres felfedezőjét. Amikor hanyatló egészsége visszavonulásra késztette az operaszínpadról és a koncertdobogóról, bebizonyította, hogy tollforgatóként is oda kell figyelni rá. Mint műfordítóra is, mint (kisebb terjedelmű) eredeti írások szerzőjére is. Írásaiban ugyanaz a személyiség mutatkozik meg, mint előadóművészi habitusában: olyasvalaki, akinek legfeltűnőbb vonása az intelligencia, a művészet iránti alázat. A zene zarándokútán című kötete nem összefüggő zenetörténeti alkotás, önéletrajznak is rapszodikus. Egy ideig a családtörténet időrendjét követi. Azután a szerző tanulmányi idejével foglalkozik, hogy mesterekről és pályatársakról őrzött személyes emlékek elmondásával, különböző jelenségekről alkotott ítéleteivel, örömök és bánatok kaleidoszkópszerű változatosságával munkája tetőpontjára érkezzék. A könyv legérdekesebb lapjait az emlékezések alkotják: hiteles és személyes emlékmorzsák Durigó Ilonáról, Szabolcsi Bencéről, Kodályról, Tóth Aladárról, Oláh Gusztávról, Nádasdy Kálmánról, Klempererről, Ferencsikről, Gáborjáni Kláráról és édesapjáról, Szabó Lőrincről, idősebb és ifjabb énekes pályatársakról. Meg zeneszerzőkről, akiknek dalait énekelte (s akikről szívesebben megtudtunk volna többet is, mélyebbre ható emlékeket is). Az ötvenes, hatvanas évek zenei intézményeiről viszont - ahol Sándor Judit kiszolgáltatott ügyfél volt - már több mindenről értesülünk, jóról is, rosszról is. A figyelmes és elfogulatlan olvasó többet profitál ezekből az epizódokból, mint utólag konstruált, de át nem élt történeti leírásokból. Ami a pályatársak jellemzését illeti: a „mennyei” megfogalmazások mellett bizony találkozunk, „földönjáró” leírásokkal is. Különös, hogy ez a sugárzó intelligenciájú művészasszony milyen engesztelhetetlenül őrzött negyven-ötven esztendős sérelmeket, hogy azután önéletrajzában előrukkoljon velük. Talán nem kellett volna minden illetlen csípésre csípéssel válaszolnia. Tagadhatatlan azonban, hogy életének ezek a sérelmek is részei voltak, s bizonyára lesznek olvasói, akik épp ezekben lelik legfőbb örömüket. Ш BÓNIS FERENC A Hitel augusztusi számának szerzői Banner Zoltán (1932) Békéscsaba Hafra György (1943) Pozsony Bogdán László (1948) Sepsiszentgyörgy Bónis Ferenc (1932) Budapest Borbándi Gyula (1919) München Csanádi János (1932) Budapest Csoóri Sándor (1930) Üröm Ébert Tibor (1926) Budapest Kulcsár István (1932) Budapest Mohamed, Rashwan Pelle János (1950) Budapest Petrik Béla (1965) Budapest Serfőző Simon (1942) Miskolc Szabados György (1971) Telki Szervátiusz Tibor (1930) Budapest Szűrös Mátyás (1933) Budapest Tamás Attila (1930) Debrecen Turbók Attila (1943) Budapest Vasy Géza (1942) Budapest [ 128 ] HITEL