Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1882
I. A tanintézet 1882—83-ik évi életéből. Az 1882 —83-ik tanév mind hazai középiskolai tanügyünk történetében a legjelentékenyebb évek között foglal helyet, mind tanintézetünk életében fontos mozzanatok csatlakoznak hozzá. Hazai középiskolai közoktatásunkra nézve, másfél évtizedes előkészület és sok kísérlet után meghozatott és szentesítetett „A középiskolákról és azok Tanárainak képesítéséről“ szóló törvény. Országosan feszült, ügyelem, nem egy helyütt lázas izgalom kisérte e törvény létrejöttét, sőt bent az ország házában sem volt évek óta törvényjavaslat, mely izgalmasabb, de nem egy tekintetben behatóbb és méltóságosabb tárgyalásban részesült volna. Az izgalom hullámai lesimultak, most a várakozás, a biztató remény, vagy a kétely érzelmeit fűzzük e törvényhez kiki véralkata szerint. A vérmes képzelet már látja e törvény nyomán középiskolai közoktatásunk megizmosodását és általa nemzeti értelmesedésünk fokozatos erősödését, de nekünk magunkra hagyatott protestánsoknak aggodalmaink is csatlakoznak hozzá. Nem szólunk azon résről, melyet e törvény szentesített autonóm jogainkon ütött, de lehetetlen elnyomnunk az aggodalmat : vajon mi anyagi javakban és eszközökben erőtelen magyar protestánsok megállhatunk-e biztosan a törvény magasra vont rideg követelésével szemben ? Meg lesz-e fenntartó közönségünkben az anyagi, bennünk a tanügy munkásaiban a kellő erkölcsi és szellemi erő diadalmasan kitartani a versenyt a hatalmas állammal és gazdag felekezetekkel? Lesz-e református középiskolai közoktatásunk tisztes múltjához méltóan újra felvirágzó, erőteljes ága a nemzeti közművelődés fájának, vagy megtörve a teher alatt s lassanként elcsenevészedve, ellenesei kárörömére, dicstelen hervadásnak indul ? Egy bizonyos , a magyar protestáns középiskolai tanügyre újabb és erős megpróbáltatás évei várnak ma talán inkább, mint 1*