Hód-Mező-Vásárhely, 1876. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)
1876-03-26 / 13. szám
VI-ik évfolyam. 1876 13-ik szám. Vasárnap, március 26-án Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egpsz. évre ! ft. félévre ~ ft. negyedévre ! ft. Megjelen: maiden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, III tized, 892. sz. a. Zrinyi utca küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszei beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. Alyot térben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Fölhívjuk előfizetőinket s lapunk pártolóit az ápril-juniusi évnegyedre az előfizetések megújítására. Az előfizetési dijt, évnegyedre tartot, helyben elfogadja szerkesztőségünk, s elfogadják lapkihordóink. Vidékit. előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket egyenesen a szerkesztőséghez H.-M.-Vásárhelyre címezve intézzék. A vész, mely küszöbön van. * Midőn e sorainkat írjuk, a vész, a Tisza kiáradása még mindig aggasztólag fenyeget bennünket. Sorsunk Isten kezében van, de azért a vészhíreknek nem szabad bennünket lesujtaniok. A fenyegető veszedelem nagysága ma már világosan áll e város legtöbb lakója előtt is, — meglehet, mire ezeket olvassák, még nagyobb mérveket ölt az, de a vész tudata sarkaljon ma tettre mindannyiunkat, és ha Isten sújtó keze csakugyan reánk nehezülne , igyekezzünk mi is megmutatni, hogy a veszedelemben, mely közösen sújt mindnyájunkat, testvérek tudunk lenni. Egyesült erővel, önzetlenül minden, emberi méltóságunkat lealázó, aljas önérdektől s nemtelen számításoktól menten, legyünk áldozatkészek egymás iránt, csüggedetlenek és fáradhatlanok a veszély elhárításánál, — önfeláldozók a vészben, amitől Isten óvjon! Városunk derék s elengedetlen buzgalmú elöljárósága ez ideig megtett minden tőle kitelhető és várható intézkedést a vész elhárítására. Alább, részleteiben közöljük emez intézkedéseket. Itt csupán általánosságban említjük meg, miszerint az oroszlánrész a vész eddigi elhárításából a tiszaszabályozási mindszentapátfalvi társulat egyik kitűnő, önfeláldozó és lankadatlan tevékenységű mérnöke, városunk közszeretetben álló polgára Endre Andor urnak, s mellette ugyancsak városunk derék főmérnökének Bélák János urnak jut. E mérnök urak lankadni nem tudó buzgalmának, fáradhatatlan tevékenységének sikerült ez ideig a hatóság és a fent jelölt társulat által rendelkezésükre adott emberi erő fölhasználásával a veszélyeztetett pontokat biztosítani s az ár kiszakadását meggátolni. A vész elhárítására tett intézkedéseket folyó hótyikétől bezárólag 23-ika estéjéig a következőkben közöljük: Március 19-én értesittetvén a városi tanács arról, hogy a Tisza vize már a 23' magasságot elérte és igy az 1855-ik évi nagy árvíznél csak 3"-kel kisebb, a közlakosság még aznap értesittetett a vész nagyságáró s felhivatott arra, hogy további rendelkezésig mindenki készen tartsa magát és a vész jelzése esetén a veszélyeztetett helyre siessen. A városi tanács a veszély elmúltáig állandósította magát s kimondá, hogy d. e. 9, d. u. 3 órától estig a város közháza tanácstermében tartja üléseit s a tiszai társulat megbizottaival egyetértőleg gyors intézkedéseket fog tenni, hogy a viz kitörése megelőztessék. Nagy Sándor főkapitány és Bélák János főmérnök megbízatást vettek, hogy rögtön a veszély helyszínére menvén, a társulat szaktisztviselőit keressék föl, s szerezzenek biztos tudomást, merről várható leginkább a várost fenyegető veszély, s minő óvintézkedések lesznek haladéktalanul megteendők ? A város birtokában levő svédeszközöküt alkalmas anyagok összeírása szintén megrendeltetett, valamint a fakereskedésekben a karóknak alkalmas faanyagok is összeírták. A rétkopáncsi birtokosság mint a veszedelem által első helyen érdekelt, részvételre, illetőleg pedig a töltésvonalak őriztetésére fölhivatott. Március hó 20-án a küldöttség tapasztalatait bejelentette, jelezvén, hogy a Mindszent-apátfalvi tiszai társulat töltése személyes meggyőződésük és a nyert értesítések szerint is jó karban van mindenütt s még nagyobb áradást is megbir, hanem a szegfű-csárda mellett a Bökény - mindszenti társulat felügyelete alatti töltés szerfelett rész karban van s onnan várható leginkább a viz kitörése és hogy ez hátulról kerülvén meg városunkat, éjszakról fog betörni. E nap délutánján mindinkább komolyabb irányú értesítések érkezvén, a tanács elhatározta, hogy éjjelre is állandósítja üléseit s 3 bizottságra oszlott, mely bizottságok éjjel-nappal egyiránt 6 óránként felváltva üléseznek a tanácsteremben, várván a különböző pontokról érkező értesítéseket s intézkedvén haladéktalanul. Tanácstagok küldettek ki járási főtiszti minőségben, és pedig : Kristó Lajos tanácsnok a lúdvári, Kapeller Antal tanácsnok a szegfű-csárdai és Matók Béla főügyész Bélák János főmérnökkel a tápéi vonalra, majd ez utóbbi küldöttség a résznek a szegfű-csárdánál növekedésével előbbi állásáról visszavonatván, a most nevezett helyre utasíttatott. Csakhamar még ezen nap estéjén vette az állandó központi bizottság a mindszenti vészbizottság értesítését, melyben az a szegfű-csárdai vonalhoz munkáserő kirendelését kérte s a rendőrtkapitányi hivatal a kért munkáserő kirendelésére utasittatott. E közben érkezett Dány József társ. h. elnök ur utján Endre Andor társmérnök ur értesítése, hogy a mindszentiek a falu alsó szomszédságában az árt elszalasztották, s az áradat Derekegyháza felé, tehát a kéktóba halad. Kapeller Antal tanácsnok e pontról ugyanazon jelentést tette, minélfogva már kora hajnalban mintegy 150 munkás, több kocsi utasíttatott a kapitányi hivatal által a vész helyére, hol a víz mindig nagyobb terjedelmet vett magának. Később érkezett tudósítások még inkább megerősíték az elsőt, s konstatáltatott, hogy a víz egy helyen a természetes magaslaton mintegy 120 öl hosszúságban, más helyen pedig a bölényi társulat töltésén mintegy 80 öl hosszúságban átcsapván, feltarthatlanul folyik, mivel kevés munkáserő foglalkozik. úgy Mindszentről — mely község maga is szerfelett veszélyeztetve s elöntéssel fenyegetve van — mint Szegvárról több munkás rendeltetett ki, de különösen részbizottságunk által több mint kétszáz, ásóval, lapáttal, talicskával, valamint mintegy 30—40 kocsi is. Fáklyák is vizettek ki az illető helyre, hogy éjjel is dolgozhassanak. A viz itt már oly terjedelmet vett, hogy mintegy 90 mindszenti tanya viz alatt áll s mintegy 20 tanya romba dőlt s a város külső határától e hó 21-én éjjel csak mintegy 200 ölre volt. E hó 22-én éjjel vett értesítések szerint a víz kitódulását — 40 öl hosszúság kivételével — sikerült feltartóztatni, de roppant erőfeszítéssel, mert dolgozni a folytonos esőben a munkásoknak csaknem lehetetlen volt és a sarat kellett a töltésekbe rakni. Mielőtt még e vízkiomlás meggátoltatott, úgy ezen pontról, mint a Mindszent-apátfalvi tiszai társulat védvonala többi pontjairól is a munkálatok hiánya és a kirendelt egyéneknek közönyössége miatt, de másrészről is felmerülhető veszély helyszínére munkások kirendelése végett — miután a rendőri közegek mind el voltak s vannak foglalva — 100 katona kirendelése iránt a katonai hatóság megkerestetett. 22-én éjjel érkezett tudósítások most már arra engednek következtetni, hogy a szegfű-csárdánál az ár e hó 23-ik napja estéjéig elfogatott, azonban ez iránt még eddig tudósítás nem érkezett. A katonaság egy része ide rendeltetett ki. (Az átömlés már meg van fogva, mint erről újdonságaink közt is említést teszünk. Szerk.) Mig e ponton a veszély ily nagy mérvet öltött s városunkat is elöntéssel fenyegette, a társulati vonal porgányi részéről szintén töltés gyengülése jeleztetett s 400 munkás kirendelése kérelmeztetett, mely erőt a kapitányi hivatal azonnal kirendelvén, a helyszínére kivezettetett. A töltéstest itt megerősittetvén, már azt hitte a vészbizottság, hogy nagyobb baj nem fog fölmerülni, midőn 23-án hajnalban arról értesittetett , hogy a töltés a körtvélyesi birtok mellett 2 öl szélességben megszakadt, miért is azonnal lovas csendőr küldetett ki, ki is az értesítést megerősítette, azonban egyszersmind azon birt is hozta, hogy a szakadás kevés idő alatt betömetett s a nagyobb veszély elhárítva van. (Értesülésünk szerint itt az átszakadás 23-ikán d. e. ismétlődött, de a gyors intézkedés a nagyobb veszélyt ismét szerencsésen elhárította. Szerk.) Ily kedvezőtlen körülmények között a város belső védekezése végett karók vágatása is elrendeltetett, anynyival is inkább, mivel még folytonosan áradás várható, mert egy Makóról vett távirat szerint a Maros is árad, s a vészbizottság ott is megalakult. A Tisza felső részéről, valamint a mellékfolyamokról is mindenünnen áradás jeleztetik, s így nekünk még mindig nagyobb vízre lehet kilátásunk, holott pedig már ez is az eddig ismert legmagasabb vizet néhány hüvelykkel fölülhaladja. Többrendbeli megkeresések intéztettek még a vészbizottsághoz, melyek mind kellő és gyors elintézést nyertek. Péntek reggelre közgyűlés lett összehíva, hova a tanács eddigi intézkedései bejelentettek. Valóban dicséretre méltó azon éberség és önfeláldozás, mit a tanács a vész meggátlása tekintetéből — éjjel-nappal együtt ülésezvén —kifejt; valamint a rendőrkapitányi hivatalnak a munkások kirendelései általában a vész elhárítása tekintetéből gyorsan és szabatosan foganatosíto 1t intézkedései szintén a legnagyobb elismerést érdemlik. A bökény mindszenti tiszai társulat azonban méltó a megrovásra, hogy töltéseit oly gondozatlanul s rósz állapotban tartja , s mint illetékes helyről hallottuk, a jelentés az illető minisztériumhoz a vész elmúltával meg is fog tétetni. K. J. * A múlt számunk első cikkének befejezését a sürgősebb érdekű közlemény miatt jövőre kell halasztanunk. Szerk. Nyílt levél Czuczi János városi képviselőhöz. N. H.-M.-Vásárhely, 1876. március 21-én. Mig az italmérési jog megszorításával a szőlős gazdákat a földesgazdák rovására kívánják önök kedvezményben részesíteni, addig egy másik indítványukkal, melyet többségeknél fogva szintén határozattá emeltek, azért kívánnak a többi törvényhatóságokhoz fölhívást, az országgyűléshez pedig feliratot intézni, hogy a közhivatalnokokra, továbbá a lelkészekre, tanítókra rótt, szóval a IV. osztálybeli kereseti adónak a kulcsa egyenlősíttessék a III. osztálybelivel, s hogy a községi adó terhét az állam hivatalnokai, a katonatisztek, honvédtisztek, a törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok és a néptanítók hivatalaik után járó jövedelmeikre nézve is szintén viseljék, tehát a közszolgálatnak ezen munkásaira akarnak oly terheket róvni, amelyek alól azokat a törvény kiveszi, s akarják ezt az egyenlőség elvénél fogva. Lássuk ezt az egyenlőséget. A III. osztály szerint adózók, u. m. bérlők, gyárosok iparosok, mérnökök, orvosok stb. teljes szabadsággal bírnak arra nézve, hogy anyagi és szellemi tehetségeiket értékesítsék, hogy a magok javára minden az idő és helyi viszonyok által nyújtható kedvező alkalmat fölhasználjanak és kiaknázzanak, a kedvezőtlenektől pedig óvakodjanak ; továbbá jövedelmüket maguk vallják be, melyből a törvény is leszámításokat enged meg, sőt maga jelez; s a bevallások évenknt újra meg újra történvén, az előző év adatainak alapján, a mostoha viszonyok betudhatók s kiegyenlíthetők. Ellenben a IV. osztály szerint megadóztatott állandó fizetéssel biró, helyhez és időhöz kötött tisztviselők s hivatalnokok egészen el vannak foglalva, és rendes kötelességeiken kívül mihez sem foghatnak; azonban fizetésük egy krajcárig tudva van, melyből az adóztatás tekintetéből nincs leszámítás megengedve sem a nagy család, sem a hivatal folytatás, sem semmiféle körülmény címén; valamint ezek a mostoha viszonyokat, közcsapásokat sem