Hód-Mező-Vásárhely, 1887. július-december (17. évfolyam, 28-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
XVM árfolyam. 1887. Előfizetési dij: vidékre postán és helyben , egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjent minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III-ik tized .28. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a h.m.-vásárhelyi „gazdasági(Egylet“ közlönye, 41-ik szám. Vasárnap október Ma-Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beiktatásnál ,1ekr. kétszerinél 4 kr. többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. nyilttérben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. . . « Városunk jövő évi háztartása. Néhány nap óta a városházának legfontosabb helyisége a nyár folyamán megifjitott szármerői hivatal, mely azonban csak annyiban lett ifjú, a menynyiben addig szűk és sötét helyiségéhez még egy szőkébb és sötétebb szobát kapcsoltak, melybe mikor belép az ember, akaratlanul is eszébe jut a bálba készülő tót gyermek, kinek az anyja két ócskából csinált egy uj nadrágot. Azért mondjuk pedig, hogy a számvevői hivatal oly fontos hely mostanában, mert ott van (sőt már csak volt) közszemlére kitéve városunk 1888. évi közköltségelőirányzati tervezete, melyet a tanács kinyomatott s a törvényhatósági bizottság tagjainak s lapunk szerkesztőségének is tanulmányozás végett megküldött. A költségvetési tervezet külsején is felfedezhető a számvevői hivatal helyiségéhez hasonló újítás. Ez az újítás azonban leginkább abban áll, hogy a költségelőirányzati tervezet most részletezve van. Egyéb tekintetben most is olyan mint volt eddig, s ha például azt kérdezné tőlünk valaki, hogy menynyit szándékozik a város az 1888-ik évben tanügyi czélokra fordítani, hamarosan nem volnánk képesek megmondani, mert a szükséglet XV-ik (tan- és nevelésügyi) czimében foglaltakhoz még hozzá kellene vennünk a III-ik (Épületikre) czim 1. és 2. alczimei alatt elszórtan foglalt tanügyi kiadásokat is. S ha azt kérdeznék tőlünk, hogy mennyit kap a város a kaszárnyáért és mit költ el reá, a költségekirányzati tervezetből ezt is nagyon bajosan lehetne megmondani, mert amíg a kiadás XII-ik (Katona-ügy) czímében is szétszórtan foglaltatnak a laktanyára fordítandó költségek , a bevételek között a visszatérítendő költségek egy részét a III-ik (Házak jövedelme), más részét pedig a VIII-ik (Megtérítendő költségek) czím alatt találjuk. S így van ez a legtöbb közjövedelmi ágakkal is. Márpedig lehetetlen azon általános elvből nem indulnunk ki, hogy a költségvetés czélja számokban való feltüntetése azon valószínű végeredménynek, mely bizonyos és meghatározott idő alatt valamely gazdasági kezelésnél előre várt körülmények között várható. Ha pedig ezen elvből indulunk ki, okvetetlenül szükséges a költségvetést akként szerkeszteni, hogy abban az egész s annak részei természetüknek megfelelően csoportosíttassanak úgy, hogy az egyneműek együtt, a különneműek külön foglaljanak helyet; szükséges továbbá, hogy a költségvetés alapjának elrendezésében mindvégig egyöntetűség legyen, egyenlő nemű czímek tartalmát is csak egynemű részek képezzék, hogy a költségvetés a gazdaág vagyoni állapotáról és viszonyairól a részletekben is hű képet nyújtson ; hogy a tervezett kiadások és a fedezetül várt bevételek különböző természetük szerint elkülönített czímekben egymás mellé állíttassanak, hogy ez által minden osztálynak a várható és felhasználható jövedelmei vagy fedezendő hiányainak nagyságai a költségvetés tervezőjének mindig szemei elé táruljanak. Hogy mindezek az előttünk fekvő költségelőirányzati tervezetben még mindig nincsenek így, arról a fentebb idézettekből és a költségvetési előirányzatba való egy-két betekintés után bárki azonnal meggyőződhet. Mindamellett, tekintettel arra, hogy ez a költségvetés, a város előző évi költségvetéseinél nemcsak alaki tekintetben sokkal jobb, hanem azokat már a részletezéseknél fogva is messze túlszárnyalja, a számvevőségnek ezen haladásért elismeréssel adózunk.És most foglalkozzunk tovább a jövő évi költségvetési előirányzattal. Ezen költségelőirányzatra a beavatottak már a folyó évi június hó 1-seje óta aggodalommal gondoltak, mikor t. i. a kistiszai zsilip összeomlásának első híre megérkezett. De még ezek sem hitték, hogy e költségvetés, tekintve azt, hogy ebben a vízvédelmi költségek csakis az adóleírások czímén szerepelnek, — tehát csaknem normális viszonyok között, — oly meglepően szomorú képet tárjon a közönség elé. Ugyanis, ha csak az 1888. évi költségelőirányzat fedezeti végösszegét , az osztr. ért. 233,028 frtot tekintjük az 1887. évi végösszeg 173,336 frtjával szemben, azt kellene hinnünk, hogy jövedelmeink 60,000 frttal emelkedtek. De ha az 1888. évi szükségleti előirányzat végösszegét a 414,990 frtot is összehasonlítjuk az 1887. évi hasonló czim végösszegével: ott már 1888-ra 85,000 frttal több kiadás mutatkozik. S ha a bevételi 60,000 frt többletet a kiadás 85,000 frt többletével összevetjük, akkor 1888-ban 25,000 frttal több hiány áll elő, mint az 1887. évben. Hogy a 60,000 frt bevételi, és 85,000 frt kiadási többlet a legnagyobb részben szintén nem reális többletek hanem csak a számok figuráiból állanak elő, azt a kevésbé gyakorlott szem is hamar észreveszi. Előttünk azonban nem az ilyen idő is, amoda is tett, sem nem osztó sem nem sokszorozó tételek bírnak értékkel, hanem a végeredményben mutatkozó 25.000 írttal több hiány és az, hogy az előirányzat szerint hol remélhetünk több jövedelmet és kevesebb kiadást, olyant, mely lényegesen apasztólag tudna hatni városi pótadónkra. Rendes kiadásokra fordítható jövedelmi többletekben nagyon pompásan áll ezen költségelőirányzat; alig van egy-két tétele, amelynél csak valami jövedelmi többlet is reméltetik. Mert a földek jövedelméből mutatkozó 1000 frt többlet a javadalmakból jöhet, melylyel a javadalmi bevétel ugyanannyival kevesebb. A különféle termesztmények czímén felvett 4000 frt többlet pedig részben csak mint átfutó tétel lett beillesztve, úgy annyi vétetvén fel azokért különböző czimek alatt a kiadásban, s részben a felette álló „Haszonbérek“ czimből előirányzott 2100 frt kevesebblet enyhítésére szolgál. A közmunka-válsági díjakból lényegesen több van előirányozva, mint amennyi az 1887 évre volt. Csakhogy azt még rendes háztartási szükségleteinkre nem fordíthatjuk, mert a befolyandó összeget egészben utaink gondozására tartozunk felhasználni. A köztelkek kisajátítása árából ugyan 1100 írttal több van előirányozva az 1887 évinél, de ennek meg nagyon drága az ára, ha megnézzük a kiadás hasonló czimét. Teljesen elenyészik a kincstári fedezőtének bevételi rovatánál mutatkozó többlet is, ha tekintetbe vesszük, hogy ezekre a kiadás is ugyanannyival több. Egy véghetetlen szomorú jelenségre mutató jövedelmi többletünk azonban mégis van s ez végrehajtási költségek megtérítéséből előirányzott 1400 frt többlet. S épen ily szomorú jelenség az, hogy a bevételi czimekben csaknem mindenütt találkozunk csekélyebb jövedelmi apadásokkal, illetve csekélyebb előirányzattal. Lényeges jövedelmi apadás van kilátásban az előirányzat szerint a téglászatból, melynek az 1887 évi 18.000 frt bevételével szemben most csak 11.000 frt van előirányozva, a reá fordítandó költség pedig csak 1000 frttal van kevesebbre téve, mint 1887-ben. Ha azonban átnézünk a szükséglet rovatra, ott már az átfutó tételeken kívül is csaknem minden rovatban találunk kisebb-nagyobb kiadási szaporulatot s kevesebb apadást. És vannak közöttük olyanok is, melyek nem lényegtelenek, mint p. u. az udvartelkek kisajátítási rovatja 6000 frt többlettel az 1887 évihez képest, melylyel szemben a bevételi oldalon csak 1000 frt többlet áll. Ez a Csonka- és „Sas“ utcza kinyitásának terhe. Lényeges kiadási többlete a városnak mint erkölcsi testületnek az 1887 évihez képest 4000 frt adótöbblete is, nem különben az alapítványokból elköltött összegek visszatérítésénél mutatkozó 2000 frt többlet melyből 1000 frt a kamatokra esik, valamint a városi adó leírásoknál a vízkár folytán leírásra javasolt 3000 frt, a rendőrök fizetéses ruha-illetményének többlete a napidíjakkal mintegy 2500 frt; a tűzoltók fizetésének és felszerelésének 3500 frt többlete. A kölcsön törlesztésialapja 5000 frt, mely a múlt évben még nem volt, melynek azonban nagyon üdvös rendeltetése van, mert adósságunk törlesztési idejét van hivatvamegrövidíteni. A körtűtésre 1500 frt, a kataszteri munkálatokra 2100 frt, s több tétel alatt napidíjakra és dijnokokra mintegy 2000 frt többlet. Talán fölösleges is megemlítenünk, hogy itt is vannak megtakarítási előirányzatok, melyeket szintén bemutatunk. A hivatalos helyiségek bére, fűtése és világításánál mintegy 1000 frt, a katonai lakbéreknél 1700 frt, a tanügyi rovatnál mintegy 4000 frt mely onnan ered, hogy az 1887 évi költségvetésben ezen rovat alatt nagyobb összeg volt építkezésre felvéve, most pedig e czim az építkezések rovatában van. A kövezet fejlesztésére, amennyiben a jövedelemből több nem lehetne , 1800 frt járdák és átereszekre 800 írttal, az Adamovics- féle leszámolás költségeire 2500 írttal kevesebb a múlt évinél. De kevesebb összeget tüntet fel az irodai szükségletek rovata is mintegy 700 írttal, valószínűleg azért nehogy úgy tűnjék fel, mintha a tanács csak az alantasabb hatóságok költségvetéseinek apró-cseprő tételeiből szeretné a törlést, hanem igyekszik önmagát is leküzdeni s a saját irodai költségeit is redukálni. Míg azonban a községi iskolaszék s ipartan, bizottságira szereire fölvett összeget, mely pedig különben is épen csak annyi, a mennyinél kevesebb már nem lehet, felényire apasztja, úgy látszik mintha a városi irodai szükségletek megállapításánál egy kis mesterkéltség játszanék bele a takarékoskodásba, mert a 3—4 főczim végén is ott találjuk külön-külön az új alczimeket nyomtatványok, könykölési munkálatok és vegyesekre. Ezekben felsoroltuk az előttünk fekvő költségelőirányzati tervezetnek úgy a bevételi mint kiadási oldalairól mindazon tételeket, melyek nagyobbacska összeggel többnek vagy kevesebbnek vannak előirányozva az 1887 évinél, hogy t. olvasóink teljes világításban láthassák , mi okozza az 1888 évi közköltségvetési tervezetben látható s 67árban megállapított városi pótadót. Itt egyes tételekre rámutatni hogy ez talán nem szükséges, amazt, talán többre is lehetett volna venni , nagyon nehéz. Ezt kellőleg megbírálni inkább helyénvaló lesz a költségvetés ■■ tárgyalása alkalmával. Azért a legmelegebben ajánljuk a törvénybztósági bizott- ság tagjainak, hogy mindenki kezében az eléggé részletes, de nem eléggé világos összeállítású költségelőirányzati tervezettel, a legszigorúbban vessen számot magával, hogy mindaz, ami akár mint az előző évről áthozott, akár mint új dolog szükségesnek és helyesnek találtatik, a költségvetésbe fölvétessék, ami pedig csak mellőzhető, a költségvetésből töröltessék s őrködjék mindenki, hogy az ekként megállapított és elfogadott előirányzat szigorúan is megtartassák. Annyit mondhatunk, hogy a mi adózási viszonyaink között 60 kron felül levő városi pótadó nagyon sok. Igaz, hogy városunk az utóbbi években szembetűnőleg sokat áldozott az egészségügy javítására, oktatás- és nevelésügyre, a közbiztonság emelésére, a forgalom élénkítésére, utczák szabályozására és kövezésére, csatornázásra, rendőrség és tűzoltóság szervezésére és felszerelésére, világításra, a város szépítésére, és ezek az áldozatok csak a pótadóból állhattak elő, de városunknak a megkezdett jó után tovább kell haladnia, ha a felvirágzás fokára emelkedni akar, s ez mindig áldozatokkal fog járni. Azért kellett volna az ajánlott közvetett adónemeknek Tegalátt egy részét már most életbe léptetni. Már az eddigi áldozatok is csaknem egészen megzavarták városunk pénz- ügyeit. Kezdetben a bevételek szépen szaporodtak és egy ideig lépést tartottak a közügy minden terén beállott nagyobb kiadásokkal. De a jövedelmek emelkedése évek óta túlköltekezésre bátorították a törvényhatóságot s néhány éve nemcsak a pénztári maradványokat emészté fel a gazdálkodás, hanem az alapokat és alapítványokat is és ezenfelül csinált egy csomó váltó adósságot is s csak ezért nem jelentkezett komolyabb válság. Most azonban már a múlt évben végrehajtott konverzió után sem látszik javulás, mivel a múltak részgazdálkodásait takargatással nem vagyunk képesek tovább fedezni. S elmondhatjuk, hogy ha a múlt évben nem konvertálunk, ma 85—90 kros pótadóval állunk szemben. Mert az elköltött alapítványokat és váltóadósságot végre is készpénzben vissza kell fizetnünk, nem pedig csak előírni a papiroson, mint ahogyan az eddig jórészben ment. Vissza kell fizetnünk az alapítványokat azért is, mert az a kamatszámítási mód, mely az alapoknak visszatérítendő tőke összegeihez alkalmaztatik, unikum. E szerint, ha még valamennyi ideig adósok maradunk a tőkékkel, többre megy a kamat mint a tőke. Mert a kamatos kamat mindig az elköltés napjától 1880—84-től számíttatik, mivel azok időközileg sohasem fizettettek meg. Ettől a tengeri kigyótól meg kell szabadítani költségvetésünket. Városunk pénzügyei lejtőn vannak, nem lett volna szabad a jövedelmek természetes öregbedéseinél gyorsabb lépésekkel haladnunk a költekezésben, annyival inkább nem, mert városunk csinosítása s forgalmunk élénkítésével (városháza, vasút), ha nem vesszük is figyelembe az idei vízveszedelem folytán nyakunkba szakadható adósságokat, nagy terhek fognak még a város háztartására nehezülni, azzal pedig a dolog természete szerint tisztában kell lennünk, hogy mindenekben saját erőnkre vagyunk utalva. Mindezek után még csak annyit