Hód-Mező-Vásárhely, 1901. január-június (31. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-21 / 23. szám
által sugalmazott kérelemnek, hogy e vallási jelvény az egyetem összes termeiben kitétessék. Nehéz, nagyon nehéz e dologról csak szólani is. Mert a néppárt e legújabb fogása tudás-kézre vall s végtelen ügyes annak a furfangja. Hisz ép az e furfang jezsuita kalkulusa, hogy fölháborítsa az elméket és sziveket s hogy ha én, ki vagyok azon a hiten, amelyen vagyok, felnyitom a számat e dologról, rögtön szembe kerüljek egy másikkal, pl. veled olvasom, ki tán más hiten imádod a közös Istent. S minthogy már bizonyos volt előre, hogy e legújabb tüntetésről fognak beszélni széles e hazában: hát a furfang előtt bizonyosnak látszott, hogy az és annak következései embert-emberrel, hazafit-hazafival fognak kiegyenlíthetlen ellentétbe sodorni, s izzó-porrá fog zúzódni az a drágakő, mely nemzeti együttérzésünkben magyar fajunknak dicsősége és csodatevő fentartó talizmánja. Hanem a fogás durva és átlátszó s nyilvánvaló a czél, hogy a néppárt a vele együtt érezni nem tudó hazafias katholikusok érzelmeivel akar itt spekulálni, mint egy elszánt tőzsdejátékos. Ugyanaz a törekvés érvényesül ebben az újabb tüntetésben is, amit Wlassics miniszter legközebb találóan úgy mutatott be, hogy itt az a czél, mikép a vallás jelvénye a maga fenséges és magasztos sférájából a földre essék s a kibékítő és magasztos jelvény a napi küzdelmek porondjára vitessék. El fog ugyan simulni ez az ügy is, mivel a néppárt magával szemben fogja találni az egész parlamentet s az egész ország közvéleményét ; azonban az eféle kísérletek bizonyára szüntelenül ismétlődni fognak, miután azokat a tagadásnak örökrossz és örökké élő szelleme , Luczifer sugallja. S igazán ide vág Madács mondása, kis remekművében a lázadó Lucziferrel azt mondatja az Urnak : »Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harczaimban bukjam szüntelen, De új erővel felkeljek megint.« S ez az újabb kísérlet kihívja az aggódó hazaszeretetet, hogy az efajta törekvések kárhozatos hatása alól az ifjúságot, a nemzet világát, a jövendő értelmiségét valahogyan mentesíteni szükséges. A baj fészke a jogegyetemen van. Meg kell hát erősíteni s vonzóvá tenni a vérszegénységben sinlődő vidéki jogakadémiákat, vagy felállítani a harmadik jogegyetemet a vidék valamely góczpontjában, hol maga az írott és élő közvéleményeléggé hatalmas arra, hogy a néppárti kisértés sötét árnyékait megfutamítsa. Áj,Hód-Mező-Vásárhely’ tárczája. Az apa. — Svéd elbeszélés. — Thord Oeveraas a faluban a legszebb és legerősebb ember volt. Épen most lép a tiszteletes szobájába, s büszkén fölemelt fővel, ünnepélyes komolysággal így kezdi: — Tiszteletes uram, fiam született, szeretném, ha megkeresztelné. — Mi legyen a neve? — Finn, istenben boldogult apámat is így hívták. — Kik legyenek a komái ? Deveraas megnevezett néhány férfit és asszonyt, kik mind apja családjához tartoztak. — Van-e még valami mondani valód? — kérdezte a lelkész. A paraszt egy pillanatig hallgatagon állt ott. — Van — mondá — szeretném, ha tisztelendő ur fiamat külön egymagában keresztelné meg. — Tehát hétköznapon ? — Igen, szombaton délben tizenkét órakor. — Meglesz. Van-e még más mondanivalód ? — Semmi sincsen. A paraszt zavartan forgatta kalapját kezében , menni készült. A lelkész felállt és feléje ment. — Hadd kívánjak neked még valamit, Thord, — mondá és jóságosan a paraszt szemébe nézett, — adja Isten, hogy e gyermek áldást hozzon házadba. Tizenhat év múlva, az esztendő ugyanazon napján Thord Geveraast megint a lelkész szobájában találjuk. — Az idő alig változtatott rajtad, — kezdte a lelkész. — Hiszen nincs is gondom, tisztelendő úr. — Hála istennek. Mi a kívánságod? — Fiam tizenhat éves, szeretném holnap bérmáltatni. — Ismerem, derék fiú. — Mielőtt megadom tiszteletes úrnak a díjat, szeretném tudni, milyen helye lesz a fiamnak a templomban ? — Az első helyek egyike. — Nagyon örülök rajta, itt van tíz tallér. — Kivánsz-e még valamit ? — kérdezte a lelkész felpillantva. — Nem én. Thord elment. Megint elmúlt nyolc év, amikor egy napon a lelkész dolgozószobája előtt nagy zaj támadt. A pap kinézett. Férfiak jöttek és Thord vezette a csoportot. A lelkész ráismert. — Nagy kísérettel jösz ma, Thord. — Szeretném, ha tiszteletes úr a fiamat kihirdetné a templomban. Koren Storlident akarja nőül venni, Gudmund Storliden leányát. — Hisz Koren a leggazdagabb leányok egyike. — Úgy mondják, — felelt Thord és végigsimogatta haját. A lelkész kis ideig ott ült, gondolatokba merülve, azután a nélkül, hogy valamit mondott volna, beírta a tanuk neveit a könyvébe, és a férfiak aláírták. Thord három tallért tett az asztalra. — Csak egy tallér jár nekem, — mondá a lelkész. — Tudom, de Finn egyetlen gyermekem, szeretném, ha a dolog jól sikerülne. E nyilatkozat után a pap elfogadta az egész összeget. — Most már harmadszor vagy itt fiad miatt, Thord. — De most már végeztem is, — felelt Thord, zsebredugván pénzes zacskóját. Köszönt és ment, a többiek követték. Két héttel későbben atya és fiú szép, csendes időben a tengeren áteveztek, hogy Storlidenékkel megbeszéljék a menyegzőt. — Az evezőpad nincsen jól odaszögezve, — mondja Finn, és feláll, hogy megigazítsa. E pillanatban kisiklik lábai alól a deszka ; karjaival igyekszik egyensúlyt tartani, ami nem sikerül neki, és egy jajkiáltással a vízbe esik. — Fogd meg az evezőt ! — kiáltja neki az öreg, és odatartja neki. Finn meg akarja fogni, de kezei meg vannak meredve. — Várj, várj ! — kiáltja Thord és feléje evez. Ekkor a fiú a vízben hanyatt bukik, hosszú, hosszú pillantást mereszt apjára és — elsülyed. Thord nem akarta elhinni, nem mozdult, csak nézte, nézte azt a helyet, hol fia alámerült, mintha megint elő kellene bukkannia. Csak pár légbuborék száll fel azon a helyen, azután még pár, végre még egy nagy, ez is elpattan és a tenger sima, mint a tükör. Három nappal és három éjjel látták még az atyát azon a helyen körülevezni, mialatt nem evett és nem ivott; fiát kereste. Csak a negyedik nap hajnalán találta meg és maga vitte a hegyeken át haza, tanyájába. HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY. 2. oldal. Márczius 21. 23. szám. HÍREK. A Weisz-ügyben elrendelt vizsgálatnak újból való folyamatba tétele végett Liszkay Kálmán pénzügyőri főbiztos kedden délelőtt városunkba érkezett s a vizsgálat folytatását még aznap felvette. — Pénztárvizsgálat. Hétfőn délelőtt ismét kezdetét vette a városi összes pénztárak évnegyedes vizsgálata. A vizsgálatot a sorozásnál elfoglalt polgármester helyett Kmetykó József főjegyző vezeti. — Ártézikut a népkertben. Évek óta állandóan panaszkodik az Erzsébet-sétányi közfürdő látogató közönsége, hogy az uszodákban csekély a víz. Ezen a bajon segítendő, a városi tanács közelebbről elhatározta lehetőleg a fürdő közelében egy új ártézikút fúrását, mely perczenként 160 liter vizet szolgáltasson. A kút furatáéi vállalata már meg is hirdettetett e hó 30-ára, melynek eredménye aztán a közgyűlés elé fog terjesztetni jóváhagyás végett. Továbbá tervbe vétetett a közfürdőben egy hidegvíz-gyógyszoba berendezése, és hogy a mostani női uszoda kibővíttessék oly nagyra, hogy az a férfi közönség számára elegendő nagy legyen; továbbá a mostani férfi uszoda a női közönség részére fog átengedtetni, mivel mindkét uszoda a nyári meleg napokban kicsinynek bizonyult. Az új ártézi kút felesleges vize a népkert öntözésére fog felhasználtatni. A kútfuratás költségei 2000 frtra, az átalakítási költségek pedig 2500 frtra vannak tervezve, mely összegből 3500 frt a fürdőfejlesztési alapból rendelkezésre áll, s a fennmaradó 1000 frt a fürdő jövő évi jövedelmének terhére vétetnék fel. — Márczius 15. A hunvásárhelyi egyetemi ifjak segély- s önképző-egylete f. hó 14-én, márczius hó 15-ének előestéjén Budapesten díszgyűlést tartott a következő programmal : 1. Elnöki megnyitó, tartotta Samu János. 2. Emlékbeszéd, tartotta Pató Gyula. 3. Márczius idusán, ifj. Ábrányi Emiltől, szavalta Diószeghy László. 4. Alkalmi költemény, irta Weiner Imre, szavalta Barkász Ernő. 5. Elbeszélés a szabadságharcz történetéből, irta és fölolvasta Diószeghy László. 6. Alkalmi költemény, Irta és fölolvasta Samu János. 7. Nemzeti dal, szavalta Barkász Ernő. A kopáncsi olvasó-egylet szintén megülte az évfordulót, melynek rendezése körül főleg Solti Vilmos elnök fáradozott, kinek e szívességéért, mint szintén Antal László urnak a fölolvasásáért és humoros »Talpra magyar« versének előadásáért a választmány ezúton mond köszönetet. Köszönetet mond egyúttal a választmány a szíves felülfizetőknek ; felülfizettek : Kecskeméthy Gézáné, ifj. Mónus Mihály és Singer Ferencz 1—1 koronát, Kerekes György 60 fill, és Leit Mihály 40 fillért. — A Solti-féle telek megvételi ügyében a február havi közgyűlés által hozott határozatot Tóth Péter megfelebbezte. A belügyminiszter most leérkezett leirata feloldja a határozat egyes részeit, azt ugyanis, hogy a közgyűlés elrendeli e teleknek 18000 koronáért való megvételét, továbbá hogy a tanács utasíttatott a szerződés megkötésére, s a telket a közgyűlés megvettnek jelentette ki. Ellenben helybenhagyta a belügyminiszter a közgyűlési határozat azon tulajdonkép lényeges részét, mely elrendeli, hogy a telek megvétele a márczius havi közgyűlésre kitűzessék. Vagyis a felebbezés elintézése után megáll a közgyűlési határozat azon része, mely az égetően sürgős laktanya és istálló-elhelyezés megoldásához feltétlenül szükséges. A székház villamos világítása ügyében tudatja a kereskedelmi miniszter a városi tanácsosai, hogy a hozzája felterjesztett tervek és költségvetések ellen műszaki szempontból általában kifogást nem emel. Nem nyilatkozhatik azonban az alkalmazandó vezetéknek minőségéről, mivel erre nézve sem minta, sem leírás nem csatoltatott. Nem bírálható el továbbá a tervezett lámpabeosztás helyessége, mivel a minisztérium előtt az egyes helyiségek berendezése ismeretlen, s a bemutatott vázlatrajzok bírálatra kellő alapul nem szolgálhatnak. A költségvetés egységárai a leirat szerint a szokásosak, azonban a költségvetésből törlendő a transformátor-állomásra felvett 400 K., mivel a vállalat a dolog természetéből folyólag az egyes fogyasztók részére a villanyvilágításnak megfelelő, tehát a transformátor ár-