Hódmezővásárhely, 1911. július-december (41. évfolyam, 138-294. szám)
1911-07-01 / 138. szám
1911. Szombat julius hót. Ara 2 fillér. XXXXI. évfolyam, 138. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefon : 85. szám. Főszerkesztő: Dr. Sándor Jenő. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs és laptulajdonos : Fejérváry József, Roth Antal, néezetesi dj Helyben. Negyed évre 360 f. Fél évre 3 K 20 f. Egész évre 6 K 40 f. Vidékre: Negyed évre 3'20 f Fél évre 6 K 40f Egész évre 12 K 80f Jegyz*t*k. Az indítványok napja volt a mai; a közgyűlés egész délelőttjét az indítványok foglalták le. Valóságos kutyakomédia kerekedett az ebzárlat miatt s csak a főkapitány felvilágosító szavai után csihadt le a felzúdulás. Annak megcáfolására pedig, hogy a tanyák népével mostohán bánna a hatóság — egyenesen az elnökre volt szükség, aki ezt meg is tette. Már mindenki belenyugodott a válaszba, csak Banga Máté városatya harcolt még egy kicsit, mondván, hogy két eb kell egy tanyára, mert párjával jár a zsandár is, a finánc is Szóval pálcát tört az ebek mellett. És törte mindaddig, míg be nem látta, hogy tulajdonképpen egy hazárd blattra tette fel az ebek életét. Ezt pedig akkor látta be, mikor a főkapitány kijelentette, hogy még arra is rá kerülhet a sor, hogy az összes ebeket ki kell irtani. * * A kortyogói temető kísértett pár percig a közgyűlési teremben. Kovács József beszélt a kardoskuti jarlatkzó hivatal ügyében, utánna dr Endrey Gyula szólt s vitázni kezdtek, mikor kedélyesen jegyezte meg Endrey : — Ez nem lesz olyan drága, mint a kortyogói vágóhíd! — Nekem az se volt drága! Szólt Kovács József. Elnöki közbelépés szakította ketté a kedélyes vitát... És ezzel a lezajlott politikai heccek egy darabjának beröppenése megakadályoztatott ...* * * Nem szabad kártyázni, ennek a kimondását kérte egy városatya. Olyan a kártyaszenvedély — mondá, mint a járvány, ráragad arra is, aki nens szereti, de ha a kártyások közé kerül, elragadja a nyerészkedési vágy ... Itt a hiba. Kártyázni szeretnek az emberek. Ha nem szeretnének, nem lehetne őket oyan könnyen rávenni Kataként a táncra. Más kérdés, hogy vannak emberek, akik hatásszerűleg, keresetképen kártyáznak, ezek ellen jogosult a rendőri védelem, de önmaga ellen nem kell megvédeni az embert. Egyébként ez a vérében van a magyarnak. Már a 4 éves gyerek gombozik és nyerni akar kis kolegájától. Ha tehát eltöröljük a kártyagyárakat, akkor majd bigére tesznek fel 20—60—100 koronákat. Mert nem a kártya csinálja a szenvedélyt, hanem a szenvedély a kártyát. ..* * * A véderő javaslat ellen most már agitálhat az ellenzék, beválthatja, amit ígért: az obstrukciót. De úgy látszik, hogy a nagy meleg elvette a Justhék kedvét, vagy ami még valószínűbb, nem is volt és nincs is nekik kedvük, csak járt a szájuk, hát most azt hiszszük, hogy köti őket az ígéret. Nos, ne legyenek ilyen tévhitben. Higyjék meg, hogy senki sem várja ígéretük betartását, mert hisz senki sem vette azt komolyan. Tőlük nem, sem ezt, sem mást... Viharos közgyűlés! S Körtvélyesi csárda. — Hazárdjáték. — Ebzárlat. — Tizedik patika. — Villatelkek. — Választás. Derekas munkát végzett ma ismét a törvényhatósági közgyűlés, de még derekasabb munkát végzett dr. Cicatricis Lajos főis-Bán az éber vezetéssel s azzal,ogy soha nem engedte a közérdeket sem személyi vitákkal, sem félrekalandozásokkal elkallódni, pedig a mai, viharosnak nevezhető közgyűlésen sűrű egymásutánban volt erre hajlandóság. Maguk a vitát provokáló tárgyak mélyen szántottak az emberi indulatokba s olyan húrokat pengettek, melyeknél csak egy kis mellékrezgés kellett volna még s kész a veszedelem. Azonban a végső pillanatban még mindig idejében zabolázta meg az elnök az elcsapongó szenvedélyességet. Csak egy hajszál kellet volna még a kártyaügynél, vagy az ebzárlatnál, hogy a felszólalók átlépjék az illetéktelen vádaskodás mesgyéjét, vagy a villatelkeknél, hogy a személyi vonatkozás kiélesíttessék, azért azonban tapintatos módon tudta tompítani az elnök s egy pillanat alatt az objektivitás medrébe szökkent a vita ... ! A mai napot bátran lehetne az indítványok napjának nevezni. Öt nagy közt érdeklő és sokakat érintő indítvány került szőnyegre. Kezdődött a csárdával, a körtvélyesi italmérési mizériákkal, majd folytatódott a kártyával, az ebzárlattal, a patika helyével és a villák során az ipartelepek létesítésével. Mind az öt tárgy élénk vitát keltett, de a vita dandárja a kártyánál és az ebzárlatnál érvényesült. Csáky Ferenc kérte azt, hogy az utóbb elharapódzott hazárd kártyázás ellen tegyen valamit a hatóság. Hiszen kártyáznak mindenütt, de ilyen erélyes rendszabályokra sehol nincs szükség. És még sötétebb színben festi a helyzetet a főkapitány , beszámolt az utóbbi hetek ily irányú eredményéről. A rendőrség valami öt bankot ugrasztott szét s húsz embert jelentett fel. Egy korcsmáros korcsmajogának bevonása iránt előterjesztést tett emiatt és mivel a Nemzetiben is már kétszer kellett sprengolni a bankot, előterjesztést tett, hogy az uj bérlő ne kapjon jogot . . . Erre a szigorú eljárásra aztán megnyugodott a közgyűlés, így járt az ebzárlatnál is. Amiatt zúgott a városatyák egy része, hogy már a második negyven nap óta vannak kötve a városban , és a tanyákon az ebek. Fel kell oldani a zárlatot, mert ez állatkínzás. Valóságos vihar, nagy vihar tört ki erre, alig lehetett helyreállítani a nyugalmat s az ebzárlat miatt békétlenkedők csak akkor hallgattak el, illetőleg döbbentek meg, mikor Szathmáry Tihamér főkapitány kijelentette, hogy ha a közönség renitenskedik, rá kerülhet a sor, hogy a bel- és külterületen az összes ebeket ki kell irtani. Erre néma csend támadt s a nyugalom helyre állt . . . A közgyűlés lefolyásáról az alábbi részletes tudósításban számolunk be. Elnök dr. Cicatricis Lajos főispán , jegyző Kmetykó József, jelen van a teljes tanács és mintegy 133 bizottsági tag. A karzaton csekély az érdeklődés. Fizették az adót! Fél 10-kor nyitja meg az ülést a főispán; a főjegyző olvassa a polgármester múlt havi jelentését, mely meglehetős jó közállapotokat tüntet fel. A közegészségügy azonban nem állt valami fényesen, különösen a kanyaró grasszált. A halálozások száma 114 volt, 14-el kevesebb, mint az előző hónapban. Az adót hűségesen fizették. Befolyt eddig 200 ezer korona városi és 544 ezer korona állami adó. Ezután a polgármester múlt évről szóló jelentését olvasatlanul tudomásul vették s kinyomtatását elrendelik. Mi van a csárdával? Hézső Pál interpellációjában azt kérdi a tanácstól, hogy mi az oka annak, hogy a körtvélyesi csárdában másfél év óta nincs italmérés, holott ezt a város direkt erre a célra, csárdának építtette ? Dr. Soós István tanácsnok jelzi, hogy a városi tanács már felért a miniszterhez ez ügyben. Hezső Pál nem nyugszik meg a válaszban. Bemutat egy szerződést, mely szerint a bérlő albérletbe vette a csárdát, tehát valami saskus van a dolog háta mögött. A szerződés alapján kéri a vizsgálat elrendelését. A választ tudomásul veszik. Mi van a sipistákkal ? Csáky Ferenc a vízelvezetési csövek lefektése utáni jogelismerési díjaknak közadók módjára beszedését indítványozza. A közgyűlés napirendre tér az indítvány felett. Ugyancsak ő indítványozza, hogy a pénzre való kártyázást tiltsa el a város. A tanács, hivatkozván a fennálló törvényekre, napirendre térést javasol. Csáky Ferenc nem nyugszik a javaslatba; tudja, hogy törvényes intézkedés van, de tudja azt is, hogy minden korcsmában kártyáznak. Ámde, a törvényt úgy lehet forgatni, mint a subát. Épp olyan ez, mint a ragály, ha h a nem kártyás a kártyások közé keveredik, ráragad a kedv. A kártyabarlangok üldözését és azt kéri, hogy a törvény szigorítása iránt írjon föl a közgyűlés. Kovács József nem a törvényt kárhoztatja, hanem azt, aki elnézi. Ha olyan könnyű volna elfogni a tolvajokat, mint a kártyásokat, egy tolvaj sem menekülne. Szathmáry Tihamér válaszában visszautasítja a vádat, mintha a rendőrség nem üldözné a kártyásokat. Utal arra, hogy rövid pár nap alatt három ilyen társaságot ugratott szét a rendőrség s egy esetben már előterjesztést tett az italmérési jog megvonása iránt. Utal arra, hogy 3 év alatt 19 korcsmát csukatott be. Ne kössék az ebet! Hogy két ízben, egymásután 40—40 napra ebzárlatot rendelt el a hatóság, indítványozza Kovács József, hogy ily tekintetben öt körzetre osszák fel a város határát, hogy az ebek indokolatlanul ne kínoztassanak. Szathmáry Tihamér főkapitány megadja a felvilágosítást, mely szerint az ebzárlat a törvény határozott utasítása. Most is elkóborolt egy veszett kutya, nincs kizárva, hogy ha újabb esetek merülnek föl, ki kell irtani a határban és városban az összes ebeket. Mert egy ember élete több, mint a város egész kutyahada! Kovács József indítványa mellett szól, a közgyűlés azonban napirendre tér affelett. Cicatricis Lajos főispán reflektál a Kovács József azon szavára, mintha a hatóság nem becsülné a tanyák népét. Téved a bizottsági tag úr, igenis mindannyian tiszteljük, becsüljük a tanyák munkás népét. Ámde megváltoztak az idők, ma már a kultúra fejlődése nagyon leszállította a kutya értékét; nem a régi pásztorélet van ma, mikor az eb farkasok és tolvajok ellen való őr volt. Viszont rettenetes baj forrása a sok eb; évente 75 ezer veszettségi esetet jelentenek be az országból, s 15 ezer embert kezelnek, emellett százféle ragálynak terjesztői az ebek. Kitör a kutyahecc ... Nagy zaj támad, midőn újra szólni akar Kovács József. Alig tud szóhoz jutni, de csak elmondja, hogy igenis a közönség érdeke az, amit ő kíván. Banga Máté óriási zajban áll fel. Nem akar szűnni a zaj ,a közelében lehurrogják, szenvedélyesen szól Banga: — Menjen dolgára, ha nem hallgatja, itt ennek a tárgyalásnak a helye! Az ó-testamentom is bizonyságot ad a kutyák szükségességéről. Igen, a tanyán szükséges az, úgyis, mint őr, úgyis, mint hajtó. Nem engedi a kutyákat elpusztítani. Egy kutya kevés, a hatóság embere, a zsandár, meg a finánc is párjával jár, kell hát két kutya . . .