Hódmezővásárhely, 1911. július-december (41. évfolyam, 138-294. szám)

1911-07-01 / 138. szám

1911. Szombat julius hó­t. Ara 2 fillér. XXXXI. évfolyam, 138. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefon : 85. szám. Főszerkesztő: Dr. Sándor Jenő. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs és laptulajdonos : Fejérváry József, Roth Antal, néezetesi d­j Helyben. Negyed évre 360 f. Fél évre 3 K 20 f. Egész évre 6 K 40 f. Vidékre: Negyed évre 3'20 f Fél évre 6 K 40f Egész évre 12 K 80f Jegyz*t*k. Az indítványok napja volt a mai; a közgyűlés egész délelőttjét az indítványok foglalták le. Való­ságos kutyakomédia kerekedett az ebzárlat miatt s csak a főkapitány felvilágosító szavai után csihadt le a felzúdulás. Annak megcáfolására pedig, hogy a tanyák népével mostohán bánna a hatóság — egyenesen az elnökre volt szükség, a­ki ezt meg is tette. Már mindenki belenyugodott a válaszba, csak Banga Máté városatya harcolt még egy kicsit, mondván, hogy két eb kell egy tanyára, mert párjával jár a zsandár is, a finánc is Szóval pálcát tört az ebek mellett. És törte mindaddig, míg be nem látta, hogy tulajdonképpen egy hazárd blattra tette fel az ebek életét. Ezt pedig akkor látta be, mikor a főkapitány kijelentette, hogy még arra is rá kerülhet a sor, hogy az összes ebeket ki kell irtani. * * A kortyogói temető kísértett pár percig a közgyűlési teremben. Kovács József beszélt a kardoskuti jarlatkzó hivatal ügyében, utánna dr Endrey Gyula szólt s vitázni kezd­tek, mikor kedélyesen jegyezte meg Endrey : — Ez nem lesz olyan drága, mint a kortyogói vágóhíd! — Nekem az se volt drága! Szólt Kovács József. Elnöki közbelépés szakította ketté a kedélyes vitát... És ezzel a lezajlott politikai heccek egy darabjának beröppenése megaka­dályoztatott ...* * * Nem szabad kártyázni, ennek a kimondását kérte egy városatya. Olyan a kártyaszenvedély — mondá, mint a járvány, ráragad arra is, a­ki nens szereti, de ha a kártyások közé kerül, elragadja a nyerész­kedési vágy ... Itt a hiba. Kártyázni szeretnek az emberek. Ha nem szeretnének, nem lehetne őket oyan könnyen rávenni Kataként a táncra. Más kérdés, hogy vannak emberek, a­kik h­atásszerűleg, ke­resetképen kártyáznak, ezek ellen jogosult a rendőri védelem, de ön­maga ellen nem kell megvédeni az embert. Egyébként ez a vérében van a magyarnak. Már a 4 éves gyerek gombozik és nyerni akar kis kolegájától. Ha tehát eltöröljük a kártyagyárakat, akkor majd bigére tesznek fel 20—60—100 koronákat. Mert nem a kártya csinálja a szen­vedélyt, hanem a szenvedély a kártyát. ..* * * A véderő javaslat ellen most már agitálhat az ellenzék, bevált­hatja, amit ígért: az obstrukciót. De úgy látszik, hogy a nagy me­leg elvette a Justhék kedvét, vagy a­mi még valószínűbb, nem is volt és nincs is nekik kedvük, csak járt a szájuk, hát most azt hisz­­szük, hogy köti őket az ígéret. Nos, ne legyenek ilyen tévhitben. Higy­­jék meg, hogy senki sem várja ígéretük betartását, mert hisz senki sem vette azt komolyan. Tőlük nem, sem ezt, sem mást... Viharos közgyűlés! S Körtvélyesi csárda. — Hazárdjáték. — Ebzár­lat. — Tizedik patika. — Villatelkek. — Választás. Derekas munkát végzett ma ismét a törvényhatósági közgyű­lés, de még derekasabb munkát végzett dr. Cicatricis Lajos főis-B­án az éber vezetéssel s azzal,­ogy soha nem engedte a köz­érdeket sem személyi vitákkal, sem félrekalandozásokkal elkal­lódni, pedig a mai, viharosnak nevezhető közgyűlésen sűrű egy­másutánban volt erre hajlandó­ság. Maguk a vitát provokáló tárgyak mélyen szántottak az emberi indulatokba s olyan hú­rokat pengettek, melyeknél csak egy kis mellékrezgés kellett vol­na még s kész a veszedelem. Azonban a végső pillanatban még mindig idejében zabolázta meg az elnök az elcsapongó szenve­délyességet. Csak egy hajszál kellet vol­na még a kártya­ügynél, vagy az ebzárlatnál, hogy a felszólalók átlépjék az illetéktelen vádasko­dás mesgyéjét, vagy a villatelkek­nél, hogy a személyi vonatkozás kiélesíttessék, az­ért azonban ta­pintatos módon tudta tompítani az elnök s egy pillanat alatt az objektivitás medrébe szökkent a vita ... ! A mai napot bátran lehetne az indítványok napjának nevezni. Öt nagy közt érdeklő és sokakat érintő indítvány került szőnyegre. Kezdődött a csárdával, a kört­­vélyesi italmérési mizériákkal, majd folytatódott a kártyával, az ebzárlattal, a patika helyével és a villák során az ipartelepek léte­sítésével. Mind az öt tárgy élénk vitát keltett, de a vita dandárja a kártyánál és az ebzárlatnál ér­vényesült. Csáky Ferenc kérte azt, hogy az utóbb elharapódzott hazárd kártyázás ellen tegyen valamit a hatóság. Hiszen kártyáznak min­denütt, de ilyen erélyes rend­szabályokra sehol nincs szükség. És még sötétebb színben festi a helyzetet a főkapitány , beszámolt az utóbbi hetek ily irányú ered­ményéről. A rendőrség valami öt bankot ugrasztott szét s húsz embert jelentett fel. Egy korcs­­máros korcsmajogának bevonása iránt előterjesztést tett emiatt és mivel a Nemzetiben is már két­szer kellett sprengolni a bankot, előterjesztést tett, hogy az uj bérlő ne kapjon jogot . . . Erre a szigorú eljárásra az­tán megnyugodott a közgyűlés, így járt az ebzárlatnál is. Amiatt zúgott a városatyák egy része, hogy már a második negyven nap óta vannak kötve a városban , és a tanyákon az ebek. Fel kell oldani a zárlatot, mert ez állatkínzás. Valóságos vihar, nagy vihar tört ki erre, alig lehetett helyreállítani a nyu­galmat s az ebzárlat miatt békét­lenkedők csak akkor hallgattak el, illetőleg döbbentek meg, mi­kor Szathmáry Tihamér főkapi­tány kijelentette, hogy ha a kö­zönség renitenskedik, rá kerülhet a sor, hogy a bel- és külterületen az összes ebeket ki kell irtani. Erre néma csend támadt s a nyugalom helyre állt . . . A közgyűlés lefolyásáról az alábbi részletes tudósításban szá­molunk be. Elnök dr. Cicatricis Lajos fő­ispán , jegyző Kmetykó József, je­len van a teljes tanács és mint­egy 133 bizottsági tag. A karzaton csekély az érdeklődés. Fizették az adót! Fél 10-kor nyitja meg az ülést a főispán; a főjegyző ol­vassa a polgármester múlt havi jelentését, mely meglehetős jó közállapotokat tüntet fel. A köz­­egészségügy azonban nem állt valami fényesen, különösen a kanyaró grasszált. A halálozások száma 114 volt, 14-el kevesebb, mint az előző hónapban. Az adót hűségesen fizették. Befolyt eddig 200 ezer korona városi és 544 ezer korona állami­­ adó. Ezután a polgármester múlt évről szóló jelentését olvasatla­­nul tudomásul vették s kinyom­tatását elrendelik. Mi van a csárdával? Hézső Pál interpellációjában azt kérdi a tanácstól, hogy mi az oka annak, hogy a körtvé­­lyesi csárdában másfél év óta nincs italmérés, holott ezt a vá­ros direkt erre a célra, csárdá­nak építtette ? Dr. Soós István tanácsnok jelzi, hogy a városi tanács már felért a miniszterhez ez ügyben. Hezső Pál nem nyugszik meg a válaszban. Bemutat egy szer­ződést, mely szerint a bérlő al­bérletbe vette a csárdát, tehát valami saskus van a dolog háta mögött. A szerződés alapján kéri a vizsgálat elrendelését. A választ tudomásul veszik. Mi van a sipistákkal ? Csáky Ferenc a vízelvezetési csövek lefektése utáni jogelisme­rési díjaknak közadók módjára beszedését indítványozza. A köz­gyűlés napirendre tér az indít­vány felett. Ugyancsak ő indítványozza, hogy a pénzre való kártyázást tiltsa el a város. A tanács, hivat­kozván a fennálló törvényekre, napirendre térést javasol. Csáky Ferenc nem nyugszik a javaslatba; tudja, hogy törvé­nyes intézkedés van, de tudja azt is, hogy minden korcsmában kártyáznak. Ámde, a törvényt úgy lehet forgatni, mint a subát. Épp olyan ez, mint a ragály, ha h a nem kártyás a kártyások közé keveredik, ráragad a kedv. A kártyabarlangok üldözését és azt kéri, hogy a törvény szigo­rítása iránt írjon föl a közgyű­lés. Kovács József nem a tör­vényt kárhoztatja, hanem azt, a­ki elnézi. Ha olyan könnyű volna elfogni a tolvajokat, mint a kár­tyásokat, egy tolvaj sem mene­külne. Szathmáry Tihamér válaszá­ban visszautasítja a vádat, mintha a rendőrség nem üldözné a kár­tyásokat. Utal arra, hogy rövid pár nap alatt három ilyen tár­saságot ugratott szét a rendőrség s egy esetben már előterjesztést tett az italmérési jog megvonása iránt. Utal arra, hogy 3 év alatt 19 korcsmát csukatott be. Ne kössék az ebet! Hogy két ízben, egymásután 40—40 napra ebzárlatot rendelt el a hatóság, indítványozza Ko­vács József, hogy ily tekintetben öt körzetre osszák fel a város határát, hogy az ebek indokolat­lanul ne kínoztassanak. Szathmáry Tihamér főkapi­tány megadja a felvilágosítást, mely szerint az ebzárlat a tör­vény határozott utasítása. Most is elkóborolt egy veszett kutya, nincs kizárva, hogy ha újabb esetek merülnek föl, ki kell irtani a határban és vá­rosban az összes ebeket. Mert egy ember élete több, mint a város egész kutyahada! Kovács József indítványa mel­lett szól, a közgyűlés azonban napirendre tér affelett. Cicatricis Lajos főispán ref­lektál a Kovács József azon sza­vára, mintha a hatóság nem be­csülné a tanyák népét. Téved a bizottsági tag úr, igenis mind­annyian tiszteljük, becsüljük a tanyák munkás népét. Ámde meg­változtak az idők, ma már a kultúra fejlődése nagyon leszállí­totta a kutya értékét; nem a régi pásztor­élet van ma, mikor az eb farkasok és tolvajok ellen való őr volt. Viszont rettenetes baj forrása a sok eb; évente 75 ezer veszettségi esetet jelentenek be az országból, s 15 ezer embert kezelnek, emellett százféle ragály­nak terjesztői az ebek. Kitör a kutyahecc ... Nagy zaj támad, midőn újra szólni akar Kovács József. Alig tud szóhoz jutni, de csak el­mondja, hogy igenis a közönség érdeke az, a­mit ő kíván. Banga Máté óriási zajban áll fel. Nem akar szűnni a zaj ,­a közelében lehurrogják, szenvedé­lyesen szól Banga: — Menjen dolgára, ha nem hallgatja, itt ennek a tárgyalás­nak a helye! Az ó-testamentom is bizony­ságot ad a kutyák szükségessé­géről. Igen, a tanyán szükséges az, úgyis, mint őr, úgyis, mint hajtó. Nem engedi a kutyákat elpusztítani. Egy kutya kevés, a hatóság embere, a zsandár, meg a finánc is párjával jár, kell hát két kutya . . .

Next