Magyar Nemzetőr, 1921. január (51. évfolyam)

1921-01-14

2 zet egyre válságosabbra fordul. Amerika ilyen válságáról már is­mételten beszámoltunk. Angliá­ban ugyanaz a helyzet. Francia­­országban ugyanilyen okok már a kormány helyzetét veszélyez­tetik. A Times párisi levelezője írja, hogy a növekedő gazdasági vál­ság a francia kormány pozícióját komolyan veszélyezteti. A közvé­lemény a takarékosságon kívül céltudatos gazdasági politikát kö­vetel. Hire jár, hogy Lloyd Geor­ge, — ugyanakkor, amikor kato­nai téren Németország ellen egy­öntetű állásfoglalás készül — gazdasági téren az antant­ államok együttműködésével akarja a kivi­tel talpraállítását előmozdítani. A magánvállalkozás már erősen szervezkedik a kivitel pénzügyi támogatása érdekében. Chicagóban már alakult egy hatalmas pénzügyi liga az euró­pai államokba való kivitel valu­­táris nehézségeinek áthidalására irányuló akcióprogrammal._____ Párisban új orosz háborúval számolnak. Parisból jelentik : Churchil angol hadügyminiszter, aki a napokban Párisba érkezett, néhány nap múlva pár heti Szabadságra Franciaország déli részébe utazik. Politikai körökben arról beszélnek, hogy Churchill főleg azért jött Parisba, hogy érdeklőd­jék a francia kormánynál az úgynevezett Hoffmann-féle terv felől, mely szerint az antant a német hadsereggel lépne összeköttetésbe Szov­­jetoroszország ellen. Ezt a tervet Ludendorf is helyesel­te és Malcome angol tábor­nok tetszéssel fogadta. Azt a jegyzéket, amelyet Csicserin küldött Bukarestbe azzal a közléssel, hogy a bol­­seviki csapatok azért vonul­tak fel a besszarábiai határ mentén, mert a szovjet kor­mány a katonákat jó téli szállásokba akarta elhelyezni — a párisi diplomáciai kö­rök nem veszik komolyan és meg vannak győződve, hogy a szovjet kormány új csapásra készül, a támadás időpontját azonban még nem állapította meg. D’Annunzio államfő lesz. Bécs, január 10. Párisból je­lentik . A Fiuméból legutóbb ér­kezett hírek szerint d’Annunzio nem szándékozik a várost el­hagyni mindaddig, míg az alkot­­mányozó gyűlésre a választáso­kat meg nem tartják. Egyes kö­rökben valószínűnek tartják, hogy ez a gyűlés d’Annunziót fogja megválasztani a fiumei állam fejévé. — Jelentkezés: Túri Imre elhalt katona hozzátartozói, to­vábbá Bán Mihály 1875., Nagy Benkő László 1884., Földesi Imre 1884. és Bernáth József 1886. évi születésű és volt 4-ik csendőr­­tartalék századnál szolgált egyé­nek is azonnal jelentkezzenek a katonai ügyosztálynál, emelet 20. ajtó­szám alatt. MAGYAR NEMZETŐR 1921 január 14 Hegedűs Loránt bécsi tárgyalásai. A pénzügyminiszter nyilatkozata a magyar és osztrák hadiköl­­csön kötelezettségekről és az Osztrák Magyar Bankról. Hegedűs Lóránt pénzügymi­niszter Bécsben kedden délután tárgyalt Spitzmüller dr.-al, az Osztrák-Magyar Bank kormány­zójával. Hegedűsnek az a szán­déka, hogy az Osztrák-Magyar Bank a magyarországi ügyvitelt az eddigi módon lássa el to­vábbra is, amíg önálló magyar bank alakul. Hegedűs a Neues Wiener Tagblatt-ban nyilatkozik többek közt az Ausztriában lévő magyar hadikölcsönökről és a többi kö­zött ezeket mondja : — Magyarország a békeszer­ződés értelmében köteles azokat a hadikölcsönöket fizetni, ame­lyek magyar területen magyar állampolgárok birtokában, vagy pedig azon államok állampolgá­rainak birtokában vannak, me­lyek a háború alatt Magyaror­szág szövetségesei voltak és az összeomlás után nem követeltek a maguk számára magyar terü­letet. Ami tehát a Ausztria és Magyarország közti viszonyt il­leti a dolog a következőkép áll : Mivel Magyarország a trianoni békeszerződés szerint nem igé­nyel osztrák területet, Ausztria feltétlenül köteles azoknak az osztrák hadikölcsönöknek ka­matját fizetni, amelyek Magyar­­országon vannak elhelyezve és magyar állampolgárok tulajdo­nában vannak. Ezzel szemben Magyarország csak abban az esetben köteles elismerni az Ausztriában lévő magyar hadi­kölcsönöket, ha Ausztria azok­nak az államoknak sorában áll, melyek nem kívánnak részt Ma­gyarországból. Ha ezt nem tenné Magyarország kötelezettsége, hogy az osztrák tulajdonban lévő ma­gyar hadikölcsönöket honorálja, megszűnik és Ausztria ugyan­olyan helyzetben van vele szem­ben, mint Csehország. Ausztria területén lévő magyar hadiköl­­csönök összege igen­­jelentékeny, körülbelül százmillió korona. Ezután nyilatkozata során He­gedűs pénzügyminiszter az Oszt­rák-Magyar Bank ügyében tar­tandó tanácskozásokról nyilatko­zott és ezeket mondotta : — Tárgyalásaim elsősorban arra a kérdésre fognak vonat­kozni, vájjon szükséges-e, hogy Magyarország már most bank­hivatalt állítson föl, amely ideig­lenesen ellátná a kibocsátó inté­zet teendőit is, vagy pedig meg lehet-e állapodni az eddigi mó­don az Osztrák-Magyar Bankkal, amivel ez a kérdés Magyar­­ország számára a későbbi idő­pontra tolódnék ki. Az idő azon­ban sürget, mert a trianoni béke­­szerződés értelmében Magyar­­ország köteles a területén levő közös bankjegyeket bevonni és államjegyekre kicserélni. Ezeket a magyar államjegyeket hivatali elődöm, Korányi Frigyes báró már nagyrészt el is készítette és ezek készen fekszenek a buda­pesti állampénztárban. Ezenkívül még egynéhány függő kérdést kell elintézni és remélem, hogy ez simán fog megtörténni. A magyar pénzügyminiszter nyilatkozatait bécsi pénzügyi kö­rökben élénken kommentálják. * Spitzmüller dr. is nyilatkozott a ma kezdődő tárgyalásokról és pedig ilyenformán: — Tárgyalni fogjuk az Osztrák- Magyar Bankkal való jegybank­üzlet továbbfolytatásának, vagy esetleges átadásának kérdését. Ebben a pillanatban persze nem tudhatom, hogyan fognak kiala­kulni a tárgyalások. Csak annyit mondhatok, hogy van bázis a tárgyalásokhoz. A kérdés meg­oldása természetesen nem csak tőlünk függ, hanem a liquidáto­­roktól is. Egyébként a január 13-iki konferencia meg fogja vi­lágítani a liquidáció tekintetében a helyzetet. A helyzet ugyan meglehetősen komoly, reméljük azonban, hogy áthidalhatjuk az akadályokat. Belitska honvédelmi miniszter megcáfolja a mozgósításról elterjedt híreket. A lehetőség keretein belül lojálisan eleget teszünk szerződéses kötelezettségeinknek. — Minden erőnk a belső konszolidációé és a gazdasági újjáépítésé. A párisi Europa-Est bu­dapesti tudósítója kérdést intézett Belitska tábornok, honvédelmi miniszterhez a mozgósításról elterjedt hazug híresztelésekről, a­melyek kétségtelenül cseh és román forrásból szár­maznak. A miniszter a következő nyilatkozattal válaszolt: " A legnagyobb határo­zottsággal kijelenthetem, hogy a magyar r mozgósításról, a román semleges zónának ma­gyar csapatok által való meg­szállásáról szóló híre­k­ből egyetlen betű sem igaz. A trianoni béke ratifikálásával a magyar állam kifejezte bé­kés szándékát és nekem szi­lárdul eltökélt szándékom, a magyar kormánynak pedig egyik legfőbb programm­pontja, hogy a szerződéses kötelezettségeinknek a lehe­tőség keretein belül lojálisan eleget tegyünk. Egyébként az antant-államoknak Buda­pesten és az ország többi részében tartózkodó megbí­zottai állandóan ellenőrizhe­tik e híresztelések valódisá­gát és közvetlen tapasztala­taik alapján meggyőződhet­nek magatartásunk kifogás­talanul korrekt voltáról. Re­mélem, hogy az ilyen rossz­indulatú híresztelések nem lesznek képesek a nyugati államok közvéleményének a félrevezetésében abban a pil­lanatban, midőn Magyaror­szág jóformán az egész vi­­lág szeme láttára minden ere­jét és tehetségét kizáróan a belső konszolidációnak és elsősorb­a­n gazdasági és pénzügyi ujj­képi esnek szol­gálatába állitotta és midőn összes szomszédaival szem­ben lápláit békés szándékait a különböző gazdasági tár­­gy­lások egész sorozatával bizonyítja. Barátságos megegyezést Nyugatmag­yarország kérdésében! Dr Gratz Gusztáv bécsi ma­gyar követ a Nyugatmagyarország kérdéséről a következő nyilat­kozatot tette : " A Temps cikke a nyugat­magyarországi kérdésről kedvező hatást keltett Magyarországon. Az ügy barátságos és jóakarata kezelésének szándéka, melyet osztrák kormánykörökben bi­zonygatnak, magyar részről is meg­van. Remélhető tehát,­­­hogy ez a mindkét oldalon meglévő hajlandóság egyik részről sem marad felhasználatlanul A két fél felfogása között abban van az egyetlen különbség, hogy Ausztria csak a szóbanforgó te­rületek tényleges átadása után kíván belebocsátkozni barátsá­gos tárgyalásba Magyarországgal, míg Magyarország azon a véle­ményen van, hogy a barátságos megegyezésnek a befejezett té­nyek létrejötte előtt kell megtör­ténnie. Magyar részről remélik, hogy lehetséges lesz barátságo­san megegyeznie. Szociáldemokrácia vagy bolsevizmus? A Népszavában olvassuk az alábbi sorokat: A háborús bo­nyodalmak meglazították a mun­kásság nemzetközi kapcsolatát és újabb áramlatok új irányába terelték a munkásmozgalom egyik részét. Megalakult a III. Interna­­cionálé, a II. Internacionálé pe­dig elveszítette a csatlakozott pártok egy részét. Megindult a küzdelem Moszkva és a munkás­­mozgalom ama része között, a­mely nem hajlandó a moszkvai diktatúra ligájába hajtani magát. E küzdelmek közepette majdnem minden ország szocialista párt­jában harcra kelnek ugyanezek az áramlatok, amíg végül ki kell bontakoznia az egyes munkás­­mozgalom irányának. Legutóbb a francia szocialista párt kongresszusa mondta ki a Moszkvához való csatlakozást a kisebbségben maradt rész pedig azokhoz kíván csatlakozni, akik a demokratikus irányzat hívei és ezen az alapon kívánják meg­teremteni a munkásság Interna­­cionáléját. Úgy látszik, az olasz­­országi Szocialista párt sem haj­landó föltétlenül elfogadni Moszkva irányítását, mint ahogyan a né­metországi független szocialista párt tekintélyes kisebbsége is vissza­utasította egyetlen pártnak a diktatúráját. A Moszkvával vívott küzdelem központja Anglia, ahová a Bécs­ből kiinduló mozgalom tette át az új irányzat székhelyét és az angol munkáspártra bízta a moz­galom vezetését. Ezért nagyon fontos megállapítunk, miként vé­lekednek az angol munkásmoz­galom vezetői ebben a kérdés­ben. A Labour Leader december 23-iki száma Ramsay Macdonald

Next