HOLMI, 1995 (7. évfolyam, 1-12. szám)
10. szám - FIGYELŐ - Nádas Péter–Dupcsik Csaba: Két bírálat egy szerzőről (Lengyel László könyveiről)
1472 • Figyelő tett oldal. A végén bő és érdekes függelék olvasható. S nemcsak „olvasható”: tárlatnyi fotó, korabeli rajzok, címlapok dokumentumai. Szüleiről, családjáról. Szegény sárospataki börtönparancsnok, a Rajk-perben felhasznált, majd kivégzett Lindenberger Lajos egy levele. Pörlekedések és méltatások képei, köztük az író feleségének, Prágay Piroskának hódoló szavai. „Oly jó követni emberélet” - igen, de az olvasó némi légszomjat érez, mintha Himaláják csúcsaira vonszolták volna. Minden a túlságig visz itt. Minden óriás léptékű, s a hétmérföldes csizmában a mitológiákba tekintő, görög istenekkel feleselő és a história szellemével dulakodó, sziporkázó vallomástevő, az önmagát is óriás indulatokkal gyötrő mesebeli lény vezeti a halandó természetű olvasót. Bámulatos, olykor megrendítő, olykor az életgyónó akarata ellenére mosolyogtató, pózos, fárasztó. Tükrében Gullivere talán nem a törpék, de a szellemi maffiózók, a kisszerűek és szürkék világának nagyra nőtt Gullivere. Mindene szabálytalan, művei és életsorsa is. Fárasztóan érdekes olvasmány, mintha nem Cervantes, de maga Don Quijote írná meg a búsképű lovag történetét. Ez adja bámulatos izgalmát. Legszívesebben magam is valamifajta függelékkel zártam volna e nem véletlenül és nem grafomán okokból hosszú ismertetést. A függelék mindenféle idézetekből állt volna. De csak egy maradt, magától Határ Győzőtől (III/384): „Hogy az én életművem, a lírától a filozófiáig, regényeimtől színpadi játékaimig behatoljon a magyar irodalmi tudat korpuszába, amely védőburokban lüktet-munkát-mozog. Hogy az ezerszámra emlegetett másodlagos, derivativ homoki szövegek és kismesteri kinyilatkoztatások mellett engem csak századannyit emlegessenek odahaza s olykor még szöveggel is megillusztrálva ahhoz... nagy műtéti beavatkozás, csoda kéne; ilyen csoda pedig nincs.” Bikácsy Gergely KÉT BÍRÁLAT EGY SZERZŐRŐL Lengyel László: Magyar alakok 2000-Pénzügykutató, 1994. 197 oldal, 350 Ft Lengyel László: Korunkba zárva 2000-Pénzügykutató, 1994. 243 oldal, 550 Ft I EGY REFORMER LÉLEK Érdemes megfigyelni, hogy nem csupán legkritikusabb olvasói, hanem munkásságának lelkes, baráti méltatói is állandóan a személyiségével bajlódnak. Úgy beszélnek róla, mintha bizony valakinek a személyisége fontosabb lehetne, mint a munkássága, munkásságának megannyi tárgya vagy éppen a választott műfaja. Vagy úgy beszélnek, mintha valakinek a személyiségéről, személyiségének bizonyos tolakvó, netán előnytelen vonásairól nyilvánosan vitatkozni lehetne. Nem lehet. Olykor azonban elkerülhetetlen. Radnóti Sándor nemes egyszerűséggel politológiai giccsernek tekinti (Beszélő, 1994. november 17.), aki óvakodna eredeti gondolatokkal zaklatni közönségét, s akinek egyetlen eredeti törekvése, hogy „a legtipikusabb magyar értelmiségi” legyen, míg a láthatóan elfogult Hankiss Elemér szerint (Népszabadság Könyvszemle, 1995. január 7.) „bravúrosan váltogatja maszkjait”, s oly „bravúrosan cikázik a gondolatok, hangulatok, stílusok, értelmezések világában, hogy ember legyen a talpán, aki a nyomába ér”. Radnóti bírálata feltehetően ugyanarra vonatkozik, amire Hankiss a dicséretét építi: egyik tulajdonságára. Olyan akar lenni, mintha bárki lenne, illetve olyan, mint mindenki más, s ezért aztán tartalmatlan és értéktelen sémák mögött tünteti el személyiségének megkülönböztető vonásait, így hangzik az egyik ítélet. Személyisége oly gazdag, átváltozóképessége oly tökéletes, olyannyira átfogja és birtokolja a szellemi és az érzelmi világ lehetőségeit, hogy mi, egyszerűbb halandók, nem is nagyon követhetjük őt, így hangzik a másik ítélet.