HOLMI, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)
9. szám - Szilasi László: A Kopereczky-effektus, avagy miképpen fiadzhatja egy beszéd a saját apját
Szilasi László: A Kopereczky-effektus, avagy miképpen fiadzhatja egy beszéd a saját apját .1271 (lelemény, eredetiség): nincs, nem létezik. Dispositio (felosztás, szerkezet): a másolás miatt kivitelezhetetlen. Elocutio (ékesszólás): önálló létét elvesztette, mert megítélése a beszélő kilétének függvénye („szép ugyan, de népszerűtlen ember mondja"). Memoria (emlékezet): csak a közönség számára erény, a narrátor megveti („bemagolni” — „egyszeri hallásra-micsoda memória!"). Pronuntiatio (az előadás módja): mellékes. 36. Az újabb intertextuális kutatások rámutattak már, hogy milyen ritka egy egész szöveg teljes átvétele. (Pl.: Laurent Jenny: A FORMA stratégiája. Ford.: Sepsi Enikő. Helikon, 1996. 1-2. 47.) Mikszáth stratégiája már csak azért is érdekes lehet, mert történeti előképét jelentheti és ennyiben újraértelmezhed például Esterházy Péter Ottlik- és Danilo Kis-másolatait. (Lásd még Szilasi László: A PÁRBESZÉD kudarcai. (Csokonai Lili: Tizenhét hatytyúk.) In: uő: Miért ENGEDJÜK ÁT AZ ÁCSNAK az építkezés örömét. Bp., JAK-Pesti Szalon, 1994. 71-82. 37. Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Bp., 1883.1. kötet, 15-16. KrK XX. 272-273. Bizonyos értelemben örömömre szolgált, hogy Tihanyi Ferenc temesi grófot a kritikai kiadás szövege egy helyütt Temesi Ferencként említi. (KrK XX. 273.) 38. „[A] kommentátor diszkurzusát nem lehet takaroson és módszeresen elválasztani a szerzőétől: a viszony szennyező és dlasztikus; forrásszöveg és másodlagos szöveg, bár elválaszthatók, egy egymást kölcsönösen támogató, kölcsönösen uraló viszonyba kerülnek." (Geoffrey H. Hartman: Az irodalmi kommentár mint irodalom. Ford.: Hódossy Annamária. In: Bevezetés az irodalomelméletbe. Szerk.: Dobos István. Debrecen, 1995. 298. 39. Szabó G. Zoltán-Szörényi László: Kis MAGYAR RETORIKA. Bp., 1988. 189. 40. „Kezdettől fogva találkozunk a hosszabb elbeszélést átfogó trópus lehetőségével. Quintilianus az INSTITUTIÓ-tая az iróniát úgy írja le, mint amely képes megszabni egy szónoklat egészének színezetét azáltal, hogy olyan hangnemet alkalmaz, mely nem illik az adott szituációhoz, vagy éppen, mint Szókra tész esetében, áthatja egy élet egészét. ” (Quintilianus: Institutio, 9. 2. 44-53., idézi Norman Knox: The World Irony and Its Context. 1500-1755. Durnham N. C.: Duke University Press. 1961.) (Paul de Man: A TEMPORALITÁS RETORIKÁJA. Ford.: Beck András. In: Az irodalom elméletei, I. Szerk.: Thomka Beáta. Pécs, 1996. 35.) „Jakobson elméletének eredményessége azonban abban a feltevésben rejlik, hogy mind a költészet, mind pedig a próza különböző formái (amelyeknek mind megvannak a maguk ellentétpárjai a narratívában általában és ezért a történetírásban is) jellemezhetők annak a domináns trópusnak az alapján, amely a nyelv által nyújtott paradigmaként szolgál egy olyan világ valamennyi jelentést hordozó viszonya számára, amelyet bárki, aki e viszonyokat a nyelvben kívánja ábrázolni, felfoghat." (Hayden White: A TÖRTÉNELMI SZÖVEG MINT IRODALMI MŰALKOTÁS. Ford.: Novák György. In: TESTES. 350. 41. A misprison terminus bevett magyar alakja az el(mis)másolás. Lásd: Harold Bloom: KÖLTÉSZET, REvíziónIZMUS, ELFOJTÁS. Ford.: Hódossy Annamária. Helikon, 1994. 1-2. 58-76. 42. A mondat idáig terjedő részét Horváth Iván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben (Bp., 1982) című könyvének 256. oldaláról másoltam ide. 43. E ponton fontosnak tartom megjegyezni, hogy értelmezésemben a kétszer elmondott beszéd történetét mindvégig a Jókai-hagyományhoz való mikszáthi viszony kicsinyítő tükrének tekintettem: megítélésem szerint az idegen szöveg teljes lemásolásának gesztusa ebben az esetben egyúttal rezümézi (ha tetszik, kivonatosan elbeszéli) a hagyományhoz való teljes saját viszonyt is. (Lásd: Lucien Dallenbacher: INTERTEXTUS És AUTOTEXTUS. Ford.: Bónus Tibor. Helikon, 1996. 1-2. 52-53.) 44. E bekezdés metaforikája egy Hárs Endrével töltött badacsonytomaji munkás hétvége adása. 45. Lásd Palkó Gábor: Esti Kornél: Kosztolányi Dezső (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél). In: Az újraértett hagyomány. Az Alföld Stúdió antológiája. Szerk.: Keresztury Tibor-Mészáros Sándor-Szirák Péter. Debrecen, 1996. 25-26. 46. Lásd Dávidházi Péter kitűnő TOLDY-tanulmányait, valamint Farkas Zsolt: Kuko- RELLY Endre. Kalligram, Pozsony, 1996. 99- 117. 47. Lásd Kulcsár Szabó, 1995. 92. 48. Nem kívánom eltitkolni, hogy az apának a fiú által való nemzése Bloom elméletében, annak csúcsán is szerepet kap: „A metalepszisz