Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)

1850-06-25 / 144. szám

Budapest, 1850. Keddjun 25. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövő március végéig 4 1/2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 ja­nuártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve novemberi­étől jövő junius vé­géig 7 V2 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhidutcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett minden­nemű hirdetések is el­fogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom,társasélet,művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác, egy háromzor hassá­­bozott sorért négy e­­züst krajcár fizetettek. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél boritékán megjegy­ez­­tetik,hogy,,h­írlap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! E­­gyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szál­lás: hatvani utcai Hor­­váth-ház 3-ik eme­letben.) 144. Ártatlan levelek. IV. Bécs, junius 21—d. Az itteni sok szép szokásokhoz még az is tartozik , hogy , ha egyszer el kezd esni, két álló hétig szüntelen esik. Már négy nap esik , csak úgy szakad , tehát még legalább tíz napig szobában kell ülni és szomorkod­­ni. Mintha erre még az eső is kellett volna! — Újdonságok szűkében vagyunk; az újságírók már ujjak­­ból sem tudnak híreket szopni. Kínos, lankasztó egyformaság, álmos élet, buta képek körülöttem, semmi, mi az elvesztett napokért pótlékot nyújtana. — Hová forduljon az ollyan em­ber , mint én , ki se nem iszik , se nem dohányozik , hogy unalmas óráit kitöltse ? Nem csoda, ha valóságos öreganyám­asszony lennék, s kínomban még tojásköltésre adnám maga­mat. — A színházak legkisebb élvezetet sem nyújtanak. Kedden H a 11 é­s­­ Nelli énekelt az operaházban. Luciát adták , de hogyan ? Mint­ha versenyeztek volna, ki énekel legroszabbul ? Nelli vesztett, mert legjobban énekelt. De azért még úgy sem énekelt ám, mint Ney kisasszony szokta a Luciát énekelni, nem is említve, mennyire ütött el éneke és j­á­t­é­k­a az e sze­repben olly kitűnőleg működő Lagrange asszonyságétól.Még a ,Humorista sem meri őt dicsérni, pedig ez nem ellensége ám a kisasszonynak, és szívesen megdicsér mindent, hol leg­kisebb dicsérni valót talál. Nagy nehezen tudtuk egyszer két­szer kitapsolni a hazafiságból. No, de hagyján, mégis leg­jobban énekelt ő ez este : valóságos királysas volt ő verebek közt. Csak hallottad volna a többit, fogadok , hogy még most is balzsamos pamutot tömnél füleidbe. Ha nálunk csak egyszer történnék illy előadás, megvolna a leggyönyörűségesebb scan­­dalum, mellyet még az ostro­mállapot sem bírna megakadályoz­tatni. Uram fia, ez a Staudigl (Asthon) úgy bőgött, mint egy örömében megörült bika , midőn először lépett át vámmente­sen a közbenső vámvonalon. Meg az a másik, meg az a harma­dik , a manó tudja, hogy hitják őket, versenyt bőgtek és ku­­korikolták ők szegény füleink testi kárhozatára és az isteni művészet szellemi lehóborlására­­ még hagyján volna, ha csak Luciával bánnának illy kegyetlenül; de neki mentek mindjárt másnap ,Don Juanénak , s ennek is , mint valami ,rántotta ál­dozatra szánt csirkének ,auf ja und nem­­ kitekerték a nyakát. Hej, beh sokszor viszket az ember tenyere, de nem a­­ tapsra, hanem másra, és szeretne ollyankor valami antidilu­­vianus somogyi szolgabiró lenni, hogy az illetőknek ,olvasat­lak tetszését nyilváníthatná !! — Bizony nem mondok sokat, sőt a nyilvános véleményt fejezem ki, ha azt állítom , hogy a bécsi opera jelenleg olly nyomorult lábon áll, mint — no, mit is mondjak legnyomorultabbnak? mint a­­ porosz sajtó­­törvény ; s ennélfogva nem, hogy a pesti nemzeti operával, de még a másodrangú színházakéival sem concurrálhat. Pedig mennyit költenek rá , s mennyit dicsérik azt az inas­ lapok ! ? Egyébiránt az idevaló lapok egy részének utálatos szolgaisá­­gárul s ocsmány pártosságárul legközelebb pár felvilágosító adatokkal fogok szolgálni. Előre tudom, hogy falra borsót hányok , de csak ír az ember,mig lehet, úgy sem tudja, med­dig teheti. Csak aztán némelly urak meg ne botránykoznának, hogy kissé hangosabban írunk, hiszen tudják, hogy a siket füleknek prédikálunk. Már Toldi János egészen más ember. Ő tökéletesen megfelel helyének. Míg névrokona, a magyar tudós társaság titoknoka,itt a németek közül farkcsóválgott,addig Já­nos bácsi Beranek circusában egyik németet a másik után földre nyekkentette. Több dicsőséget is aratott, mint Ferenc öcscse a német felolvasással. Miglen erre alig jelent meg tiz tudós­­ paróka, s hat tobákos pixis: addig ezeren tódultak ki a Praterba a magyar Hercules csudálatára, s Beranek uram a tiszta jövedelemből, mit Toldi János hazánkfia aprít kony­hájára, maholnap háromemeletes házat vesz a­­Jagerzeile-ban. Nem az első eset, hogy magyar erővel nemcsak házakat, hanem országokat is szereztek.------­A nemzeti színház igazgatóságának köszönő levele nagy örömet szerzett nekem lelki magányomban. Egynémelly új­­donságb­ól e hazafias figyelem igen mulattatni látszik, minek én csak örvendeni tudok, meg lévén győződve, hogy egy kis kedvébresztés görhedt testének hasznára fog válni. A régi barátság kedvéért s felebaráti szeretetből szívesen tűröm, ha csekély személyemet élceinek tárgyául választja, s ezekkel, ha másokat nem is , legalább magamagát jóízűen megnevette­ti. Mindig jobb , ha az ember nevet, mintha sír, s azért

Next