Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-03-31 / 74. szám
Budapest. 3-ik év 1-ső fele. Szerda, mart. 31-én, 1852. Megjelenik, ünnep- s vasérnapot kivévén, mindennap délután, divatképek s egyéb mű - mellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horvát ház, második emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre lft fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., (él évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetése k soron ként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek.“ Évnegyedes előfizetést nyitunk ezennel jövő ápril, május, június hónapokra, a lapunk homlokán olvasható föltételek mellett. Hat divatképre külön is előfizethetni egy pengő tallérral. A megrendeléseket siettetni kérjük, hogy teljes számú példányokkal szolgálhassunk. Szerk. Úti képek Olaszhonból. — Naplókivonat. — 1819. — 1850. Tündérképekben mosolygasz te az ifjú képzelet felé a cypreszek szép hazája — Italia! A te neved egy varázshatalom, melly szellemkarokkal ragadja az érező kebelt narancsligeteid ábrándos hüsébe ... a te nyelved syrének éneke . . a te földed egy vonzerő, melly bus melanchóliával int Róma félisteneinek méltóságos siremlékei felé, hogy leboruljunk azon szent hamvak előtt, mellyek fölé a nagy világ minden nemzetének gyermekei zarándokolnak — imádkozni. Itália! Itália! mennyi igéző képet sző nevedhez a képzelődés .. mennyi phantasiát gyújtasz fel az ifjúkor álmodozásai között! — te vagy a költői vágyak célja , az ábrándok szép menyországa. Nem hiszem, hogy léteznék kebel, mellyet — nem villanyozná át a vágy: látni a földet, mellyet földi édennek neveznek — mellyet a romai classicitás megszentelt — s melly óriásait szülte a hitnek, erénynek és bűnnek. — A lélek éhező figyelemmel függ a leáldozott századok nagy képein, s ismerni vágyik a földet, melly fölött az őskor mythosának szellemárnyai lengenek — ismerni a tájképeket, mellyek egy Virgil eposában, egy Horác lángérzelmü ódáiban, s egy Petrarka szerelemittas sonetteiben virulnak —, s ismerni végre a sirt, melly a világbirodalom romjai fölött emelkedik — s a népet, melly csak azért születik, hogy e leomlott nagyság fölött — gyászoljon. Olaszhon a teremtő szellem minden kincsének hazája. A lélek minden hajlamának, igényének, szeszélyének, sőt különcködésének is gazdag élvezetü tárgy felel itt meg. A tudós, ki hypothesisek s kételyek szövevényes labyrinthjában eltévedve az igazság Ariadne fonalát keresi, vagy az emberi szelem fejlődését stádiumról stádiumra figyelemmel akarja vizsgálni: itt találja Pádua , Bologna , s Pávia egyetemeit , mellyek egykorúak Europa civilisatiojával. A költő, kit a hellén és római classikai irodalom lángra gyújtott, s az ideálok szép légióiban mereng lángképzetével, itt találja álmai valósulását: itt lengi körül öt a grotesk Dante, az epedő Petrarka, s Tanerőd nagy troubadourjának — Tassonak szelleme. — A gazdász, ki sivatag pusztákból édent, posványokból kerteket akar varázsolni, itt látja Európa növénytárát citromerdeivel, szőlőlugasaival, s viz vezetéseinek mélabús mormogásaival; itt látja, milly tényező a szorgalom, mivé válhat ma értő kezek alatt a puszta anyaföld. — Ide zarándokol a harcok gyermeke, hogy lássa zöld halmait a színpadnak, mellyen Virgil Reneisének hőseitől Napoleon meteorszerü hadjáratáig a legirtózatosabb csaták véres tragoediája lejátszatott, — a régiségbúvár, ki múlt századok romjain szomorú melancholiába sülyed, s körmeivel ássa napfényre, mit évezredek pora eltemetett: itt találja a hősök amphitheatrumait, diadalíveit és mausoleumait. . . . A regényesség szenvedelmes bálványozója tápot nyer egy Romeo és Julia, egy Rinaldo Rinaldini, vagy egy Beatrice di Tenda történetében......... Kit pedig a természet nagyszerű éleményei vonzanak, itt leli azt ünnepi díszében, virágkoszorúival, illatos szellőivel, s enyhe fugalmaival. . . itt a haragos tengert egész poesisével. . . itt a sötét kék eget forró napjával és ragyogó csillagaival. . . . Olaszhon a művészet sanctuariuma. Ki a szobrászatot és építészetet sajátságos idomaiban bámulni, — a bizánci, goth, saracén, groteszk, s lombardi ízlést változatos typuszaiban, vagy phantasticus összeolvadásban ismerni, — az arabeszkek s oszlopfejezetek szeszélyes faragványaiban olvasni akarja azon nagyszerű és csodás eszméket, mellyekben a kor szelleme leghűbb kinyomattal nyilvánul: — az előtt egy tanuságos világot tárnak fel azon nyilvános épületek, templomok , és emlékek, mellyekben egy Michel Angelo, Palladio, egy Sansorino, vagy Canova örökíte meg nevét. — A festész, ki mint Prometheosz, tüzet akar lehelni élettelen teremtményeibe, szent kegyelettel vándorol körül Velence, Florenc és Roma műtermeiben, hogy képzelmének aranyálmaira Raphael, Correggio, Titian, Tintoretto, s egyebek remekművei derítsenek fényt és élethűséget ... Aki pedig a zene és ének olvadó hangjain szereti magát a költőiség régióiba átringatni , az előtt nyitva áll a világ legnagyobbszerü színháza : a nápolyi „Corso,“ a majlandi ,,Scalau s a velencei „Fenice, mellyekben Donizetti, Rossini, s Bellini dalművei zengenek. . . Universalgemenek kellene annak lennie, s roliantokat beírnia, ki csak futólagos rajzát akarná is adni mind azon nagyszerű szép és bámulatosnak , melly Olaszhont classikus földdé teszi; azért szálljatok le az igények potencirozott magasságáról ti, kik egyszerű soraimat olvassátok! Ne várjatok tőlem száraz statistikai adatokat, ne azt hogy szétbontsam a történelem tarka szövetét . . . hogy felszaggassam a bemódosult sírok köveit . . . hogy felnyissam rég elporlott hősök s státusférfiak valhalláját. . . Én csak azon benyomások festője akarok lenni, mellyeket e mosolygó éten szükségkép gyakorol a kedélyre. Ha e szellemben vázolt úti képeim képesek szívérdekeitek húrjait megrenditeni , úgy kisérjetek szép gondolattal utazásomban. Rádi. (Folytatása köv.) Az ecsedi lidérc. (Történeti novella.) (Folytatás.) A felhívott hadnagy arca lángba borult. Úgy látszék, bánatának húrja van találva, s mintha Szirmai reményében, buzgó törekvése volna kifejezve. — Ha én el nem veszek, úgy az ostromtábor vész el, — válaszolt komolyan, s határzott hangjában elárulá magát az elszánt lemondás, miszerint az utolsó nem lehetvén, az első történik meg. — Noha Móric hadnagy beleszól, már úgy én is kezdek hinni; aki menyasszonyt hozni megy, annak nincsen rész út, tréfált vidám szeszélyében Báthori. — Igen, asszonyt hozni, ha még el nem vérzett tüzes vasak között az áldozat, felelt mélyen felháborodva a sebzett lelkű lovag. — Bégy nyugodtan, öcsém, azt nem meri tenni a hitetlen ormán , — közbevág férfias hangon Báthori, súlyos kardján egyet igazítva, s homlokán, szemében annyi fenség, erő és bátorság terült el hirtelen, miként idegennek is el kellett hinnie, hogy illy hőssel szemben, ostromtábor sem mer illyesmit követni el. — Oda minden hitem. Mikes Margitnak felásott testével válthatok én jegyet, s boldog menyekző helyett, a boszuállás sovány torával kellene beérnem. .. . Két éve már, hogy a török fogságába esett, s tudja kegyelmes ur, akkor rögtön azzal fenyegetett bennünket a basa, hogy a legkinzóbb s gyalázatosb vesztéssel végzik ki, ha a várat fel nem adjuk. — — Azt jól tudom öcsém, hiszen császár ő felsége Mikes Mihályt azért menté fel az ecsedi parancsnokság alól, hogy a török fenyegetés ellen igazló mentséget találjon, s testvérhugát ez után megóvja azoknak dühétől. — S hiszi kegyelmes úr, hogy az ozmán kegyetlenség, Mikes Mihály ellen intézett fenyegetéseit Báthori Miklós ellenében végre nem hajtandó? kérdezi csüggedten az özvegy szerető, s kérdése hangjába beleolvadt a tagadó válasz. — ■ Bízzál isten után kardjaink hírében ! Nem úgy ismernek ők bennünket, jó