Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-05-29 / 108. szám
Budapest, 5-ik évi'folyamat. 108. Hétfő, május 29-én 1854. /\/\/\/\/\/\/\/'\/\/\ r\r\s\ P Megjelenik, ünnep- sC (vasárnapot kivévén, min-pdennap délután divat-^ (képek- s egyéb műmelékjetekkel és rajzokkal. $ Szerkesztőségi, (szállás: ujvilágutcai 14 £s*. ház első emelet, hová a ^kéziratok utasitandók. £ Kiadóhivatal: ~ Saldmasor, kegyesrendiek c c épületében levő nyomdai) Skoda, hová az előfizetésig ('s hirdetési dijak küldendők.^HÖLGYFUTÁR: Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj: ^Postán: egész évre 16 ft.^ félévre 9 , £ évnegyedre 5 ,, P ^Budapesten házhozkül-t Sdéssel : egész évre 13 ft.c* félévre . . 7 ,, £ £ évnegyedre 4 ,, P \ Hirdetések ! Felelős szerkesztő: Berec Károly. ^soronkint 3 ezüst krajcár-^ vért fogadtatnak el, és gyor-^) £ san közöltétnek. ^ wwwvwww Van é a virágban ... Van é a virágban , Van é sejtelem , Mely kétes jövendőt Tudasson velem ? Melynek a míg szivom Tündér illatát, Delejes érzelem Rezgje lelkem át . . . Öli! van a virágban Van sok sejtelem , Mely kétes jövendőt Tudat én velem. Mert bármennyi öröm Lakja szivemet, Füzérem elhervad Itt keblem felett . . . Van é a csillagban , Van é sejtelem. Mely kétes jövendőt Tudasson velem ? Melynek a mig nézem Tündér sugarát, Delejes érzelem Rezgje lelkem át . . . Öli! van a csillagban , Van sok sejtelem , Mely kétes jövendőt Tudat én velem. Bánat mély borúja Fedje lelkem bár, Rám mosolyg felülről A csillagsugár . . . Flóra. A fekete kastély. Novella. Vadnai Károlytól. (Folytatás.) — Megkeserűlöd e nemes cselekedetet — mormogó fogai közt a megbántott — te elloptad egyetlen reményemet, egyetlen örömemet, illő hogy ne maradjak adósod , s boldogtalanná tegyelek egész életedre. S a különc újólag megjelent a nagyvilágban. Pompás fogatok, fényes szolgasereg s nagyúri disz kíséretében. Barátokat gyűjtött maga köré , estélyeket rendezett, közhelyeken mindig jelen volt, nőknek székében udvarolt, szóval : a régi fényűző salon-lovag lett. A világ nem tudá helyesen értelmezni e végleteken a csapongást. Szeszély vitte el, szeszély hozta elő, gondolák sokan. Azonban, kik Bálint előbbi életére figyelemmel valának , észreveheték , miképp most nem azon könnyű, vidor, ragyogó kedvű férfi , aki hajdan vala, s viseletében mindig bizonyos feszély, komorság s titokszerűség rejlik, Irt már csak azért sem lehet puszta szeszély, mert folytonosan megtartja ugyanazonságát. Midőn a víg cimborák körében poharazott, vagy szép delnők előtt szépelgett, szeméből s égés arcából ki lehetett látni, mikép nem egész lelkével van jelen. Szórakozottság , hirtelen elmerülés , zavartság, s elkomorodva gyakran valának rajta észrevehetők. Azonban mindez a nagyobb rész előtt föl sem tűnt. B . . . y Bálint ismét a régi hírre kapott, a vidéken nagy úr, közvállalatokban elismert hazafi, társaságokban sokaktól irigylett kegyenc, és mindenfelé szeretett derék ember. Kellemes őszi estén gyönyörű válogatott társaság gyűlt össze egy zártkörű estélyen. Ismerőink közül legelőbb is B . : „y Bálinttal találkozunk , ki ma szokatlanul komoly s föltünőleg gondolkodó. Azután a mondhatlanul kedves Matild és derék atyja vonják magukra figyelmünket. Albert nincs jelen. A leányok vidám nevető kört képeznek Matild körül. — Ab te sehogy sem találod ma köztünk magadat. — Ne is mentegetődzél, épen nem csodáljuk. — Szived, lelked, gondolataid nincsenek jelen. — Talán táncolni sem fogsz ? —A szerelem egészen elfelhőzte vidám kedélyedet — hangzók minden oldalról. Matild nem tudott felelni e sok mindenféle szavakra, csak ott állt mezőn, szótlanul, pirulva. — De hát hogy el nem jött Albert? — kérdé egy eleven szőke lányba, magát Matild karjaiba fűzve. — Már régen elutazott. — Hova? — A fővárosba. — És miért ? — Elintézendői vannak. — Természetes , a vőlegénynek tengergondja van. — Igazad lehet. — S mikor jő vissza ? — Pár hét múlva. — Az nagyon sok idő. — Kivált nekem , ki társaságát már két hét óta nélkülözöm. — Így nem csodálom édes Matildkám, hanem a lgvidámabb vagy. — Csitt! itt jőnek. A lánykák elvegyültek a vidám ragyogó társaságba. A zene megszólamlott, s a táncok minden nemes sorra várták egymást. Kellemes mulatság állt be, egy elegáns estély minden érdekességével. Éjfél után az étteremben élénk beszélgetés eredt. Szóba hozatott minden divattárgy. Viszonyok, anyagi körülmények , családi és közdolgok, újdonságok, nevezetes események és minden kósza hírek. B . . . y Bálint komoly elmerültséggel hallgatta mindezeket, arca e pillanatban borús s baljóslatú kifejezéssel birt, s ülő helyén nyugtalankodni kezdett. Egy, kis szünet állott be. — Én is mondhatnék egy különös eseményt, kezdé Bálint tompa akadozó hangon — mely már csak azért is érdekes, mert rendkivüli és a szomszéd városban történt. — Halljuk halljuk ! — Az egész valódi lovag regény, mert a regény tárgy : nőrablás. — Nőrablás! nevelének föl a vendégek — tizenkilencedik század és nőrablás ! — Valóban a személyekkel magam is ismerős vagyok, de nevöket kíméletből elhallgatom; az úgy is mindegy , a történet magában is érdekes, pedig egyszerű. Csak képzeljék önök, egy koros férfi kastélyában gyönyörű lánykát tartott, a kit szeretett és a kitől nem szerettetett; — egy éjjel, mint ahogy megírva van ezer régi regényben— ifjú lovag jelent meg a lány előtt, s a kastélyból elragadó, s most elvonult boldogságban élnek. — S igazán megtörtént ? — kérdék többen. — Szavamra állíthatom, s ez a dolog annyiban túl botrányos, mivel a nőrabló egy ünnepelt lányka vőlegénye, ki most is a távollévő után eped, míg az a tiltott szerelem étlen gyönyörét élvezi. Bálint elérthető pillantást vetett a közel ülő Matildra, kinek lelkén e tekintetre valami fájdalmas gyanú született. — Kiváncsiak vagyunk a nevekkel is megismerkedni. — Bocsássanak meg önök, de itt lehetnek egyének,kiket a dolog legközelebbről érdekel s szomorúságot okozna, s e kellemes estély vidor menetét megzavarni véletlen kár lenne. Matild elhalványult Bálint iszonyú értelmű pillantásaira. A körben lassú suttogás történt. Némely kiváncsi sürgetésére Bálint