Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)

1856-06-02 / 125. szám

Cruvelli Sofia a nagy énekesnő a párisi nagy operánál a legutóbbi évben 40,000 tal­lért kapott, de természetesen­­ semmi tűzifát. A Szabadi Pál kecskeméti születésű californiai cipész közelebb rokonainak magyar nyelven szerkesztett levelet írt, mely­ben testvéreit Californiába hívja, hol, mint írja, igyekező munkás ember lehetlen, hogy va­gyonra szert ne tegyen. Szabadi maga szinte jól állhat, mert levelében épen nem panaszként hozza föl, hogy egy tűzvész neki 13,200 frank­­nyi kárt okozott. Vegyesek.­ ­Parisban a köröket nem kevesbbé mulattatja egy gazdag úr , mint túlzott fényű­zése egy némelyek bámulatát költi föl. Ezen gazdag urat rendesen gyémántos em­bernek hívják. Hívják pedig gyémántos embernek azért, mert még öltönyein is több gyémánt van, mint más becsületes polgár emberen csont, vagy a dendy­ken rézgomb. Ezen úrnak van egy fekete hosszan lenyú­ló bárson mellénye, közönséges nagyságú gyé­mánt gombokkal mind­két sorban sűrűn meg­rakva. De ezeket még jóval elhomályosítja a sok lánc, a sok gyémánt, smaragd, rubin és szokat­lan nagyságú braziliai topázzal kirakott gyűrű. Hold pedig ezen úr — és ez a legkülönö­sebb, egy drága kövekkel oly gazdagon kira­kott fejéket, hogy ennyi kincset, még a nagy vezírek tárában is ritkán lehet látni. Ezen megbecsülhetlen kincset közönséges felső öltöny takarja, épen úgy mint a hitvány kő a drága követ. A gyémántos ember fején végre igényte­len kalap van, így felöltözve szokott a párisi gyémántos ember a népes boulevardon sétálgatni. Nemzeti színház. f Május 31-kén: „Parlagi Jancsi.“ A címszerep Németinek egyik legjobb sze­repe , melyben e fiatal színészünk szorgalmának és ügyességének sok szép jelét szokta adni.­­ Június 1-én: „Enyingi Török János“ — Felekitől. Mind a darabról, mind az előadásról szó­­lott­unk már, így alig mondhatnánk valami újat és érdekest, kivéve, hogy Jánossiné aszony — ma utószor lépett föl — s Török János nejét személyesítő. Valóban alig van kellemetlenebb állapot, mint egy színi tudósítóé, ki a színházi előadás­ról mindennap szólani tartozik. A közönség mindig újat vár, holott csak nagy ritkán fordul elő valami újdonság, miről újat lehetne mondani. Ha keveset ér, mint péld. X. úr, a­ki a legérdekesebb előadásról is enyit szokott csak megjegyezni: „sikerült előadás, nagy közön­ség", van panasz és rágalom. A művészek ig­­norálást, a közönség hanyagságot emlegetnek. Ha sokat írunk , hiába való fecsegőnek neveznek. Ha dicsérjük a szereplőket, a közönség részrehajlással, mellék­érdekekkel gyanúsít, ha rovogatjuk, no ekkor van mit látnunk és hal­lanunk. Találkozunk például átszúró tekinte­tekkel oly szemekből, mik az egész világot mosolyukkal boldogítják, pityedt ajkakkal, mik másoknak örökösen szépeket mondanak, míg a szegény kritikust a lenézés néma beszédjével boszantják. Az­az boszantanák, ha a kritiku­sok nem lennének rettenetesen köszivüek. Kö­szi­vűek mondom, mert valamikép a megbántott színpadi hősnő —meglehet— modoros szavallata s álpáthosza nem tudta őket gyönyörködtetni, és oly kevéssé betegíti, az az egy pár átszúró­­ tekintet, melyek legfölebb Petőfi sorait juttat­ják eszünkbe: Márvány vagyok, ki rám lő. Rá viszapattan a golyó. Anyi bizonyos, hogy a világon nincs ké­nyelmetlenebb dolog, mint a bírálgatás, s nem volna kellemesebb, mint az eszményítés, ha nem lenne a kritikus szívében is egy érzés, mit lelkiismeretnek avagy öntudatnak neveznek. Nyílt posta. Mantuába. A küldemény által igen kedvesen lépettünk meg, de egészen kell bír­nunk, mielőtt hasznát vehetnék. A többire néz­ve pedig egy keveset „sétálni“ is szeretnénk. K. J. úrnak Losoncon. Szegfi úr a kérdéses dologban teljesen tisztán áll, hanem K . . . úrnál kellene önnek tudakozódni, kit Sz .... úr az egész affaire elintézésével meg­­bizott. K.­V­ásár­helyre. M.... ból igen ba­jos példányokat kapni, miután a pestieket, szin­te oly szándékú emberek , mint ön , már mind elkapkodták — de rajta leszünk, hogy kivona­­ta e tekintetben ne maradjon teljesítlenül. — A második tárgyat illetőleg csak pár nappal kellett volna önnek előbb írnia, hogy célt ér­hessünk, de így . . . „Hedvig“-et máshoz kell férjhez adnunk — újra mondjuk, csak pár nap­pal előbb, s elvettük volna mi. Most legfö­lebb „stafirung“járól gondoskodhatunk. T ... p a M.-n­a­k. Köszönjük a megnyug­tatást, s elvárjuk a szép ígéret teljesülését. Nem rendes dolgozótársainktól szár­mazott­ama munkálatok, melyekről e rovatunk­ban nem emlékezünk, közölhetleneknek tekin­tendők. A gróf Bethlen Miklós, (Bolnai) Dobsa Lajos, és Tóth Kálmán által szer­kesztendő ,Színházi naplói, előfizetői: (Előfizetés június 10-éig 40 pkr.) CXLII. Tassy Béla írén: Dr. Sávoly, Tassy Béla, Németh Lajos, Wagner János, Bretzner Antal, Tercel Gyula, Tassy Marcel, Morá­­csek Farkas, Szluha Bence, Horváth Vin­ce , Szluha Miklós , Ritter István , Ritter József, Boronkay Miklós, Berényi József, Pálmaffy Miklós, Turster Béla, Pálmaffy István, Soóss István, Montbach Károly, Kócsy Lajos , Molnár Imre, Pálmaffy Li­­pót, Korniss Ignác, Horváth Endre, Knapp József, Pethtyth Ferenc, Kure Ferenc,­­ Tassy,Károly , Tassy Róza. CXLIII. Éjszakiné Ivén­,Tassy Béla, Éjszaki Pál, Horváth Imre, Éj­szaki Károly. CXLV. Véssey Lajos ivén: Véssey Lajos, Véssey Sándor, Horváth István, Takács József, Bőle István, Juhász Jánosné, Presinszki Pál, Messics Imre, Kohn Má­tyás , Szita Boldizsár, Szalay Károly, Szalay Mari, Domanicky Pál, Horváth János, Véssey Miklós, Véssey Antal, Már­ton Lajos , Léhner János, Talabér László, Horváth János, Cipott Rudolf, Moór János. CXLVI. Molnár József Irén: Molnár József, Szakál János, Szakái István, Gusztonyi János, Sztella Anna, Dengovics Pál, Bol­­iánne, Györvári József, Németh István, Völgyi Katalin, Erős Mihály, Szakái Im­re, Garsi István. CXLVII. Bartakovics Lina irén: Bartakovics Lina, Ordódy István, Ordódy Jolán, Or­­dódy Elek, Szép Caelesztin, Szlacka An­tónia, Sándor Anna, Boronkay László, Ke­­lecsényi József, Batthyányi Ferdinándné u­tatása következik.) MA ADATIK Bérlet 48. sz. Esmeralda. Regényes ballet­t felvonásban, táncokkal. Hu­go Victor „Notredamei toronyőr“-e után e szín­re alkalmazta és valamennyi táncot szerzett: Campilli Frigyes balletmester. Zenéjét írta Pug­­ni Caesar. Az új jelmezek Papp József felügye­lete alatt készültek. Esmeralda — — Arany­vári Emilia. Félo, kapitány — Luigini. Frollo — — Perrei. Gringoire Péter,szegény költő Campilli. Quasimodo, notre-damei to­ronyőr, és Frollo szolgája Tóth Samu. Fiordaliso, Félio arája Belke Johanna. Gaudelaurier aszony, Fior­daiso anyja — Rózsamezei Tér. Clopin Trouillefou, cigány vajda — — Adams. Birik ) ~ ~ . ) — — V­irányi. Szinhely Franciahon. — Idő: 1482. Előfordulandó táncok: Az első felvonásban:1. „Cigány“ tánc, a nő­­tánckar által. 2. „La Truandaise,“ Arany­vári Emilia és Campilli által. 3. „Galopp,“ a nőtánckar által. A 2-dik felvonásban: 4. „Magántánc,“ Arany­vári Emilia által. 5. „A tánclecke,“ Aranyvári Emilia és Campilli által. A 3-dik felvonásban: 6. „Koszom-tánc,“ és csoportozatok, Belke Johanna és az öszves tánckar által. 7. „Nagy kettős,“ Aranyvári Emilia és Campilli által. Az 5-dik felvonásban. 8. „Farsangi bolondok tánca“ az öszves tánckar által. Hirdetés: J—­SE25* -MÉL a gróf Bethlen Miklós (Bolnai) Dobsa Lajos, és Tóth Kálmán szerkesztése mellet meg­jelenő „Színházi Naptár“-ra 1857-re az előfizetés június 10-éig megh­oszabbittatik. Azontúl az előfizetések el nem fogadtatnak. A Fáncsy-arckép kihúzása az előfizetők közt június 20-kán történik — e képet a szer­kesztőség kívánatra 300 darab húszason beváltja. Június 10-kéig hirdetések is fölvétetnek, soronként 20 peron. A ..Színházi naptár­ szerkesztősége (lipót utca, 3. sz.) 508 Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye. PEST, 1956. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ­LOI- Mii számunkhoz előfizetési felhívás a „VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK“ 1856-ki második fél évi folyamára van mellé­kelve.

Next