Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-08-08 / 183. szám

183. Budapest. 7-ik évi folyamat. Péntek, Augustus 8-án, 1856. ■ ■ 1 Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 ., évnegyedre . . 5 ., Budapesten: házhozküldéssel egész évre...............13 frt. félévre ............... ., évnegyedre . . 4 ., Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. Felelős szerkesztő s kiadó: TÓTH KÁLMÁN, soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Közlöny az irodalom, társasélet, fa mívészet és divat köréből. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,minden nap délután , divatképek- s egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipót utca 3-ik sz., 1-ifi emelet,ahová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. VÁSÁRTÉR. Beszély. Niszt Jenőtől. (Folytatás.) Salamonnal ide költözött volt közönsége is . . . a város tehetősb polgársága, mert Salamon a legjobb italt mérte. Ő a roszból is jót tudott csinálni! ? Lokáléra most még kedvezőbb lett az elvonulni szerető polgárság, különösen azon férjekre nézve, kik becsületüket a háziaszony előtt csak úgy tarthaták fel, ha valahányszor lábukat kihúzták a házból, mindig megígérek, hogy a korcsma küszöbét át nem fogják lépni! Ezek számára nyílt egy titkos ajtó a temető felöl Salamon udvarára, s innen az árendás tulajdon szobájába úgy besuhanhatott a szembetűnni nem akaró polgár, hogy sem a korhelyházban ivók észre nem vették, sem az aszony meg nem tudta otthon, hogy férje a korcsmában volt, ha csak ez le nem itta magát, s nem garaboncáskodott. Most három ilyen polgár iszik a belső szobában egy verest. Kapcsos István uram a hírneves búzas kereskedő, — Frankendorfer Mátyás uram a jó módú szatócs, — s Törő János uram ki timár lett volna, de felhagyott a mesterségével, mert anyi földbirtok maradt rá az apjáról, hogy ebből tisztességesen megélhetett. Mind a három hányaveti ember volt! — Már csak azt szeretném tudni, hogy hová teszi a tanács a vásárt ? — No még az is kérdés Törő komám uram ! hát hová másuva mint az L . . . i kapuba? Van ott anyi térhely, hogy a debreceni vásár is megférhetne rajta! aztán a viz közel, pedig az itatás nem utósó dolog a vásáros népre nézve. . . . — Persze! meg azért is, hogy akkor a komám uram hambárja épen ott lenne a vásár szájában ... de már édes komám én csak azt mondom, hogy az . . . i kaput az isten is vásárhelynek teremtette. — A már nem áll! s ezt csak azért szeretné Törő koma, hogy azt a két darab vadvizes földjét három áron sózhatná a város nyakába ! én akárhol csináltathatok magamnak magazint, de most is azt mondom, hogy az L . . . i kapu legjobb vásártérnek! Nem igazam van , Frandorfer koma? — Hiszen nem rész ! de a mi jobb még is csak jobb lesz az! . . . én részemről azt mondom, hogy ha száraz helyet akar a tanács — a mi pedig legelső ! — akkor jobb helyet az M . . . i kapunál soha sem találhat, — azután meg itt három országút jön esze. . . .— S a mi legfontosabb épen ott van a Frankendorfer uram boltja he he be ! kacagott közbe Törő János uram. — Hazudik kigyelmed Törő János uram! nem vadászom én a magam hasznát mint kigyelmed szokta. Tán nem tudjuk tavaly is mit tett a várossal? — Mit tettem? azt tettem hogy mikor a város szénája porrá égett, s a katonaság meglepte a várost , segítettem rajta, szénát adtam neki. — Köszönöm én az olyan segítséget! mikor azt a csátét a mi nem ért száz bankó forintot: ezer forintért adta a városnak . . . keserű egy segitség az olyan! — Deiszen abba nem mond igazat Frankendorfer uram! mert az én szénám olyan volt mint a selyem . . . abban ugyan az irigység sem találhatott hibát! azután meg akármenyit adott érte a város, nem a kigyelmed zsebéből ment ki. . . . — Ej láncos lobogós ! bízón még a lenne a szép, ha valahogy öszevesznének komám uraimék! . . . Hiszen tán nem azért jöttünk ide hogy öszepereljünk ? ! Hanem Törő koma mondok én egy okosat, fogadjunk három pint egribe, hogy az L . . . i kapun lesz a vásárhely! a bort most megiszuk, s akkor fizeti a kisévsit, mikor a nagy süvegük dobra üttetik a végzést. — Jól van, én fogadok! hanem azt R. . . i kapura. — Én pedig most is azt állítom, hogy a vásártér az M. . i kapuban lesz ! s erre akárkivel bátran felmerek fogadni. — Áll! én mind a kettőjükkel fogadok, mert tudom hogy nyerek. Salamon hozzon csak elöljáróban egy pintet. — Engedelmet kérek nemzetes Kapcsos István uram, hogy a szavába vágok, hátha egyik se találna nyerni, akkor ki fizeti meg a hat pint árát? — Tán elment az eszed jó Salamon?! Hisz a szomszéd falu határára csak nem viszik a vásárt; a három kapu előtti téren kívül pedig itt a határban nincs hely ! igy hát egyikünknek minden esetre nyerni kell____ — Megkövetem igen szépen , hát a temetőkapu mit vétett Kapcsos István uram ? — No ennél bolondabbat keresve se találhatott volna Salamon gazda ! hiszen szomszéd — legyen csak jó dolga — úgy ő ez a kend háza ? —- Thulajdon pénzemen szereztem . . . meg. — No szomszéd! ehet a korcsmához hány lépés a kapu. —- Nekem khilenc! a mészárosoknak meg khilencvenkhilenc mikor többet lépnek hátra mint előre. — De ne vegyük azt az állapotot. Hát aztán szomszéd ebből a napfelköltre eső ablakból nem egyenesen oda léphetek a temetőbe? — Oda Kapcsos István uram, még ha másura akarna is lépni kigyelmed! — Nohát már most Salamon gazda! hogy gondolhat kend, és épen kend olyat, — a ki életiben több vásárt látott, mint szenei Molnár Albert világot és tengert — hogy itt lenne a vásártér ? Hiszen itt még a sulymos kofáknak sem tudnának elég helyet adni! Vagy igaz a trend is oda számít, hogy akkor a korcsmájának nagyobb kelete lesz. . . • — Jehova uccse nem Khapcsos István uram ! Hiszen abból nekem csak khárom következne ! mert lássák az t e s uraimék akkor az én házamat elbontatná a város; — én csak azért mondtam, hogy isten akarata után a nemes thanács ezt is megtehetné. . . . — Node az isten sem akarhatja azt úgy! . . . a tanácsnak meg nem ment el az esze, hogy a mit kádba tölthet, azt mogyoró héjba szorítsa ! Egy szó anyi mint száz ! hozza fel a fogadást! hármunk közül kettő veszteni fog a bizonyos! . . . és igy hogy egyikünk nyer, olyan igaz mint kétszerkettő , négy! Salamon fogta a pintes palackot, s ment vele a pincébe; s mig a bor lecsurgott, igy beszélt magában : Nyertek gutát! semmit se nyertek ! pimaszok, vastagfülük . . . beültök a korcsmába, lármáztok ; ha meg egy újnyi szolgabiró elbe kerültök is : eláll a szemetek, nyelvetek nem forog; megnagyságoljátok még a barka sinoros hajdút is! Itt meg a szegény zsidóval úgy bántok mint a legutósó kutyával, — khrendezitek mintha kondás volna! — pedig a zsidónak esze is van, pénze is van, ha nem hordja is mindenét magán, mint ti, mikor az ezüstös dolmányt felveszitek. Nyertek gyehennát, nem fogadást! Mikor ti még keresztelni akartok, már én temettem is . . . He he he! kijártam már én a fő fő helyeken hol lesz a vásártér! Itt lesz a temető kapun, a régi