Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-05-10 / 106. szám
tyolát. Jövőre már megemlítteti nevét, mi anyival érdekesebb, mert egy nő név. A fátyol (ki hitte volna) egy magyar Birckpfeiffer aszszonyt rejtett, kinek íróasztalában jelenleg is több dráma van készen. Nem követünk el kimélytelenséget, ha megmondjuk, hogy a Tarquinok érdekes szerzőnője, Tóth József jeles színészünk neje. s Salamon kolozsvári zenekara Magyarország nagyobb városaiban hangversenyeket szándékozik adni, s eljövend talán Pestre is, hol négy év előtt oláh dalaival oly nagy lelkesülést gerjesztett. " A műegyei új év első napja tegnap volt, s ez már a míregylet hatodik újévnapja. A képtárlat is tegnap nyílt meg, s érdekes képekkel gyönyörködteti a közönséget. s Egy helybeli pipereárusnő megunta e piperés világot, s unalmát magával együtt a Dunába ölé. S mivel ily szomorú halálkongással nem akarjuk bevégezni mai hírharangunkat, megemlítjük , hogy a pesti takarékpénztár épülete — a terv szerint — száznyolcvanezer p. forintba fog kerülni. Külföld. Aladin bűvös lámpája szégyent vallott! Eddig csak regékben lehetett olvasni, hogy e bűvös lámpa lángjánál, bárminő ércből ezüst olvasztható ; most a valóság mutatja meg, hogy arra nem kell e bűvös lámpa, hanem csak egy utazás Californiába, ahol legközelebb ismét oly dúsgazdag ezüst bányát fedöztek föl, hogy sokszor az ezüst érc egy tonnája 6000 monold hatezer dollár értékű tiszta ezüstöt ad. Montepin legújabb színműve: „La nuit du 20 Novembre“ a Theatre des Ambiguesben tökéletes megbukott külföldi lap : a költők általában kevéssé fogékonyak a zene irányában Lamartine igen jól ismeri a sphaerák zenéjét, érti a tengerparton hangzó habmorajt, érzi a fülmise dalát, s megrendül a zivatar süvöltésére, hanem a zenétől egészen idegen. Hugo Viktor mindig költői rhytmust keres, nyelvének harmóniáját ki sem ismeri jobban mint ő , s a legszebb zene hidegen hagyja; egy síp és egy dob, vagy a legszebb operai kar, rá egyenlő hatást gyakorolnak ; előtte nincs semmi dallamosabb , mint az eső suhogása, a kocsik robaja a kövezeten, s téli éjben az ebek csaholása. Chateaubriand, a nagy harmonikus költő, ki a vadak dalain fellelkesült, a harangok zúgására roszul lett; a harmónia szépségeit épen nem hiszi — Schiller nem volt zenekedvelő, Byron szinte nem, Walter Scott pedig nem tűrt semmi más zeneszert, mint a dudát. Wordsworth, az angol költők egyik legjelesbje a legnagyobb lelkesedésre ragadtatott a vadludak zsivaja, vagy a cserebogár tompa dongása által, míg a legszívrehatóbb zenére érzéketlen maradt. A világ legzeneellenesb férfiai Franciaország első szónokai: u. m. Guizot, Dupin, Odilon-Barrot, Villemain, Thiers, Cousin. Maga Seribe, anyi és anyi opera szöveg s vaudeville szerzője, szinte nem nagy zenebarát. Mindezekből látjuk, hogy mily nagyon elmúltak a régi jó idők, midőn a költő zenével kisérte énekét, s hogy az a sok lant és lant, mit a költő urak emlegetnek, csakugyan nem egyéb puszta merő képzelődésnél. Vegyes. Egy ember a ki árnyékát elvesztette. A német irodalom tréfás terményei között bizonyára első helyen áll Chamisso „Peter Sche m i h l“-je, vagyis: azon férfiú története, aki árnyékát elvesztette. A költő spanyolhoni népmondákból vette tárgyát. A spanyol nép ugyan széltében beszéli a mondát, hogy az ördög egykor tanár volt Salamankában, s igen népesen látogatott előadásokat tartott a bűvészeiről. Tandíj fejében egyik tanítványának lelkét kérte, s a sors épen Torrealta grófot találta, aki azonban szerencsésen kiszabadult az ördög körmei közül, egész veszedelme csak az lévén, hogy az ördög, amint utána kapott, elkapta a gróf árnyékét. Chamisso maga, munkájának megalkotásáról így szól Trinius, sz. pétervári barátjának írva: „A Schlemihl így származott: egy útamban kalapomat, táskámat, keztyüm s kendőmet, szóval mindenemet elvesztettem. Touqué tréfásan kérdezé,hogy váljon árnyékomat szinte nem vesztettem-e el ? Egy másik alkalommal Lafontaine egyik művéből olvastam, hogy egy tréfás bűvész mind azt előszedte zsebéből a mit kívántak. E fickó egy lovat és kocsit is elő tudna rántani, ha kívánnák mondám és — és Schlemihl kész volt. Egykor unalmamban hozzá ültem, s el is végeztem !“ A munkát Förster Frigyes végeze be, „Sch lemihl Péter visszatérte“ cím alatt, aki is nagy hosszú időre rátalál az árnyékára, de a sátánnal anyira hazavonakodik, hogy az árnyék végre elszakad középen, és Schlemihl csak félárnyékkal tér vissza. A tréfában csak megjárja ez az árnyékvesztés , hanem a valóságban, ok menyien vannak a kiknek árnyéka, árnyoldala két akkora mint az egész egyén maga ? ! ^ A zene és költészet. A költők némelyének zenekedvelőségéről igy szól egy PEST 1958. EMICH GUSZTÁV Tulajdonos: Nafcy ignec ázveri*. KÖNYVNYOMDÁJA EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ. 424 Nemzeti színház. Május 8-kán : „Ernániu Verdi e dalműve még azon korból való, midőn az érdemes maestro nem kacérkodott anyi mindenféle dologgal, melyek tehetsége körén kívül esnek. Nem akart nagyszerű zenét, csak kedves zenét írni, s ezt szép mértékben elérte. Az áriák dallamosak, a zene kellemes , folyékony, bár itt ott azon nyugtalan játszisággal bír, melyért J. Janin,Flotow Mártháját „darázscsipett zenének“ nevezi. Az előadás nem volt igen sikerült. Legfőbb érdekességének mindenesetre Bigno föllépését mondhatjuk don Carlos szerepében, mely által sok élvezetet, de még több reményt nyújtott. Hangja, alakja szép , és igen helyesen teszi, ha jövőre is inkább énekkel, mint kiabálással akar hatni. A művészet jobban szívhez szól a hangerőnél, például a Dopplerek lágy fuvolái százszor inkább gyönyörködtetnek, mint a zenekar harsogó trombitái Bignio ma sok elismerésben és tapsban részesült. Kaiser Ernstné asszony mindig némi erőszakot tesz énekesnői természetén, midőn ily könnyűd , hangvirágos szerepeket énekel, mint Elvira. Erfinger (Ernáni) nagy hatással éneklé szerepét, de külsejében , öltözékeiben nem a Hugo Viktor regényes Ernanija volt. Mi a közönséget illeti, elegen voltunk, hanem többen is lehettünk volna. Május 9-én : „Szökött katona.“ Érdekes volna megtudni, hogy Szigligeti e híres „katonája“, a nemzeti színpadon ezúttal hányadikszor szökött meg. A közönség mindazonáltal most sem szökik előre, kivált a karzatközönség. A hatásos történethez, a szép dalokhoz, a Zrinyi-kávéházi élethű jelenethez, régi szép emlékek csatlakoznak, hogy e művet — habár meglátszik rajta, hogy első kísérlet egy új genreben - ma is érdekessé tegyék. Mi az előadást illeti, ez ma már nem foly oly buzgalommal, mint a régibb időkben. Bajos dolog elhinni, de mégis úgy van, hogy Gergely szerepét ma Lendvai játszotta, s Füredi szép dalait ma Lendvai énekelte._ Kísérletnek elég érdekes volt, hanem — véleményünk szerint — a népdalok virágozhatnak Lendvai nélkül is; a drámák és vígjátékok tere pedig sokkal inkább igénylik, hogy a fiatal színművész minden tehetségét ez irányban íttse ki. — Két úrnak igen bajos egyszerre szolgálni — mondja a példaszó, s még bajosabb egyszerre az éneknek és szavalatnak. Téli Emilia k. a. (Julcsa) szépen dalolt, és kedvesen játszott, és mindenesetre sok haladást tanúsítna, ha minél többször alkalma nyílnék, a közönséget meggyőzni e haladásról. Szerdahelyi igen jókedvűleg játsza Lajos arszlán szerepét, s Tóth Soma egészen hozzá illő tigris volt. A komolyabb szereplők elég komolyak voltak. A dalokat megtapsolták ; a hatásosabb játékot is megtapsolták; a jeleneteket is megtapsolták ; szóval mindent megtapsoltak. Nyílt posta. P. Zsigmond urnák, Pankotán. Ön a múlt évnegyedben, midőn kilenc első műmellékletünk megjelent, nem volt előfizetőnk, s így természetesen csak a jelen évnegyedi képeket kaphatja, melyek kezdetüket a lü-dik számmal veszik. Nem teszünk mi előfizetőinken soha „inturiát “ K. György urnak ltt. Levelezését szívesen vesszük, hanem „csak tényeket ! csak tényeket!“ A kérdéses levélre nem emlékezünk, egyébiránt amint ön futólagos érintéséből kivesszük , az nem is volt oly fontos, s fölösleges miatta reklamálni. K K M Vá n. Egyes szép sorok, és több helyütt föltünően egészséges nyelv. Kár, hogy hiányos a forma A mi „füredi“ barátunknak. Épen azok a jók , melyeket ön kisebb becsüeknek tart. Miért? majd elmondjuk egyszer Füreden. Egyébiránt valamenyit köszönjük, s számítunk az ígéretre is. Turulnak. Használjuk , hát még azt a, másikat, azt hogy használnék ! MA ADATIK: O l e II II I 1 urnák, hegedűművésznek első Lang erénye. Részei: 1. „Hangverseny“ (Es) három tételben: a) „Allegro maestoso,“ b)„ Adagio espressivo,“ c) „Rondo spiritoso,“ Paganinitől, zenekarkisérettel előadja „Ole Buli“ ut. 2. Pár dal, Rossini „Hamupipőke“ operájából , éneklik Ellingerné és Jekelfalussy. 3. „Az anya imája“ Adagio religiosio ; szerzetté és zenekarkisérettel előadja „Öle Bull“ ur. 4. „Magyar pusztán“ magyar dal Erkel Ferenciül ; énekli „Ellinger “ 5. „Polacca guerrera“ ábránd, szerzetté és zenekarkisérettel előadja „Öle Bull“ ur. Ezt megelőzi: Háromezerre. Eredeti vígjáték 1 felv. Irta Kisfaludy Károly. Lorányiné, tanácsosné — Bartháné. Adél, öcsének leánya — Lendvainé. Ormi Sándor — Szerdahelyi. Balkai Móric — — Szigetig Lajos, vadász — ■— Lendvai. Mártha, kulcsárné — Horváth Teréz. Fülöp, ormi inasa — Tóth Soma. Ferus, Balkai inasa — Hubenai F. Kezdete 7 órakor, vége 10-ednél.