Hölgyfutár, 1860. december (11. évfolyam, 146. szám)
1860-12-06 / 146. szám
művészetet valóban szereti, s ki örvend, valahányszor annak egy-egy valódi fölkentjével találkozik“. * A palermói nők. A palermói nők elhatárzák Viktor Emmanuel királynak ajándékot adni, hogy ne maradjanak Milano, Florenz és Bologna hölgyei mögött. * Utazási hír. Magyarország történetének egyik jeles írója, Horváth Mihály— tizenegy év előtt kultuszminiszter — Genuába érkezett. * A francia császárné Glasgowban. A francia császárné Glasgowban töltötte november 27 dikét. A városi hatóság adresst intézett hozzá, melyet a császárné folyékony angol nyelven köszönt meg, kifejezvén abbeli reményét, hogy Anglia és Franciaország barátsága állandó lesz. Bekocsizta a várost Hamilton és Athol herceggel, s megtekintette nevezetességeit. Délután Hamiltonig közel fekvő lakát látogatta meg, ahol csak addig mulatott, míg a villás reggelit végezte, aztán tovább folytatta útját. Úgy látszik, bizonyos, hogy ő felsége kirándulást fog tenni Osbornba, a királyi családhoz. Jól találja magát Angliában, igen szeretetreméltó mindenki irányában, s számos barátot szerzett. A császárné 29-dikén volt Liverpoolba érkezendő. Habár folyvást a legszigorúbban tartja meg az incognitót, aligha elkerüli, hogy Liverpool városa is adresst ne intézzen hozzá. * Egy érdekes rajz. Az „Illustration“ című híres francia képeslap, egy képet közöl az első lapon, mely a Josefstadtban belebbezett magyarok kiszabadulását ábrázolja. Sötét börtöni előcsarnok, szenvedő arcok, s a katonák kezében égő fáklyák : igen érdekes rajz. * Stein magyar tábornok halála. A „Wanderer“ írja : Stein tábornok (Ferbad pasa) tegnap a hadügyminisztériumi fogházban , hol mintegy négy hét óta ült bizonyos politikai írásáért: meghalt és mahomedán szokás szerint halála után néhány órával el is temettetett. A boldogult a legkiválóbb szellemi tehetségekkel fölruházott,alapos katonai műveltségű s meglehetős encyclopediai ismeretekkel bitt katonatiszt volt. Bár bécsi születés , 1848-ban a magyar seregbe lépett, hol kiváló képessége által tábornokká lett, s mint ilyen emigrálván Törökországba, Izlámra áttérte után tölik rangot nyert s először Guyonnal (Kursid pasa) Damaskusba internáltatott, később az utosó keleti háború alatt a Mingreliában működő Outer pasa oldalához volt adva. Alárendelt helyzetét nem találta méltónak magához; lehetlen volt neki a nálánál szellemi tekintetben sokkal gyengébb képesséségű szerdárral jó lábon maradni, Ómert ott hagyta és a hadjárat közepette visszatért Konstantinápolyba. Itt nyugtalan szelleme belegyesedett, a Türr által vezetett cserkesz összeesküvésbe. Oroszország sürgetésére hát másodszor is száműzték Kiitahiába; visszatértekor pedig, a kénytelen büntetés valóságos jutalmául a táborkar második felévé és újabban elsővé nevezték. Stein ragyogó elméje itt a hibák országában sohasem talált teljes elismerést; amellett a tettszomj is örökké bántotta. A tollat vette boszuja tolmácsává s oly gondolatlan volt, hogy művét jellemtelet emberekre bízta, kik vele visszaélvén , a kéziratot legveszettebb ellenének Riza pasának odaadták. Már 8 nap óta hallatszott, hogy Stein szélütéstől élve, nagyon beteg. Habár a tábornok testessége miatt, a hir teljes hitelre lelt, egy versió szerint halála oka mérgezés lett volna. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. 1260 Grosszmann, kivel a röpiratot saját szavai után íratta le, még mindig fogva van. A kéziratban tett javításokról ismertek Stein keze írására, mely anyira kerekded és nyomtatásszerk volt, hogy félre nem ismerhette, aki csak egyszer látta is. A mérgezés részleteiről nem tudnak bizonyost. **Szép ajándék. Londonban a királyi család, négy szép kis afrikai lovat nyert ajándékba. Vegyes. *Nagy dolgok kis okból. Konstantinápolyban közelebb bizonyos német uralkodó képviselője is lakott, s Pera külvárosban székelt. A követ úr közelebb per pedes apostolomul sétálni ment Pera utcáiba, s miután ő excellentiája — szerencsétlenségére —rövidlátó volt,belébotlott egyikébe azon elhullott ebeknek, melyek Stambul örök szép vidékét anyira elocsmányítják. A követ esés közben kis sérülést szenvedett, ő excellentiája a történt szerencsétlenség fölött anyira haragra lobbant, hogy rögtön a Diván elé vitette magát, s azon hatalom nevében, melyet képviselt, Törökország vendégszeretetlensége ellenében óvást tett. A nagyvezér megkinálá a követet székkel s drága csibukkal. A követ nem dohányozik, mert az orvos megtilta neki, ezen felül bizonyos haemorhoidális baj miatt kávét sem szabad innia, és azért a vele való társalkodáskor e dolgokat a nagyvezérnek magának kellett elvégeznie. A beszélgetés sokáig tartott, végre fölemelkedik a követ, s ismét rövidlátása miatt, egy lábainál alázatosan guggoló szerencsénen keresztülbukott. Ez esetén földühödve, ő excellentiája a gyereket egy rúgással illeté. A gyerek, már hozzá lévén szokva efféle kitüntetésekhez, nem morgott. • A nagyvezér azonban hasznára fordítá a történteket, s azt következteté belőle, hahogy az elhullott kutyákat el is lehet pusztítani az útból, de a kis gyermekekkel hasonlót tenni nem lehet. — Ebből csak az következik, — viszont a követ — igen sok, de sőt minden rész lábon áll. E szóváltásért a követ uralkodójától egy gyűrűt kapott ajándékban, és Stambuit nemsokára örökre elhagyja. Nemzeti színház , Dec. 3. „Könyves Kálmán“, Jókai költői nyelven írt történeti drámája adatott, mely kitűnő részletekkel bír, s két első fölvonása mindig megragadja a nézőt. Az előadásban legelőbb is Felekit kell említenünk, ki a királyból eredeti és érdekes alakot teremt.Hinnünk kell,hogy az ő valódi szerepköre az ilyeúlkomoly jellemek ábrázolása lenne, hol a szív lobogásának és a szenvedélyeknek nincs nagy szerepe. A vivási jelenetben kitűnő volt. L e n d v a i (Almos) ellenben e jelenetben nem volt elég művészi. Az ijedelmet, megdöbbenést prózailag fejezte ki, s nem láttuk azt a varázst, mely megfogá, és karjait, idegeit elzsibbasztotta. J ó k a i n é (Ingoli) jeles volt ma is. Szavalatában kivált, az elégiás hangok igazsága által hatott. Szathmári L-né Perzilája nem elég szenvedélyes. A szép részletek megtapsoltattak. Dec. 4. „A ploermellbácsú,“ — Meyerbeertől. A színház — habár most is bérletszünet volt— a tolongásig megtelt. A hatás azonban, melyet ezen pazaron gazdag zenei szépség szül, nem az elragadtatás zajában, hanem az elbájoltatás csendesebb külseleiben nyilatkozik. Mindenki türelemmel várja végig e szebbnél szebb három fölvonást; a mű senkinek sem hosszú. Ho 11 és y L-né ezúttal nem csak gyönyörűen énekelt, hanem eszmélete visszanyerését igen szép arcjátékkal is fejezte ki. A hegyek közt bolygva, igen költői jelenés. Eliinger mindig ügyesebben játszma félénk Corentine-t. Midőn azonban elalszik, oly oly ízléstelen hangon fejezi ki bágyadt álmosságát, mely több botránkozást, mint kacajt idézett elő. Füredi Hoel-jéből még mindig hiányzik a főelem, az ábránd. A nézőtéren az az újdonság tűnt föl, hogy az udvari páholy fölött nem lárható többé a kétfejű sas, 400 új forint pályadíj. A marosvásárhelyi Kazincy-alapítványra érkezett négy pályamunka közül, a bíráló tanári kar egyértelműleg egyiket sem ítélte jutalomra érdemesnek, „Judit“ története azonban társai közt legjobbnak találtatott. A jeligés levélkék a tanári kar előtt elégettettek ; a kéziratokat szerzőik alólirttól átvehetik. Ennek folytán a jövő évre két pályadij tűzetik ki: 1. Készíttessék egy történeti beszély a székely nép múltjából, második ízben. Legalább 5 — 6 nyomatott ívnyi terjedelemben; jutalma 200 uj forint. 2. Fejtessék meg: Magyarhon és Erdély egyesülésének jogossága, szükségessége és haszna; jogi, történelmi és politikai szempontokból. Terjedelme határozatlan , jutalma 200 uj ft. A pályaművek idegen kézzel leírva, bekötve és a szerzők neveit rejtő jeligés levelekkel ellátva, 1861 September 1-ig gróf Lázár Mórhoz Marosvásárhelyre küldendők, ki a helybeli két gymnasium tanári kara által ítélteti oda a jutalmakat. A pályázatok eredménye 1861. okt. 27-dikén, mint Kazinczy születésnapján, hirdettetik ki. A munkák tulajdonjoga első kiadás után száll vissza. A magyarhoni lapok t. szerkesztőségei ezen pályadijak kihirdetésére kéretnek. — Maros-Vásárhelyt, nov. 25 én 1860. Közli Száva F. PEST, 1810. EMICH GUSZTÁV MAGY KAD. NYOMDÁSZ. BARÁTOK TEREM SZ. Fölszólitás Miután az erdélyi Múzeum alapítására sok olyan hazafi írt alá részint alapítványi tőkét, részint részvényt és múzeumi tárgyat, akiknek lakhelye tudva nem lévén, egyenesen nem kaphattak fölszólitást ígéretek beváltására, s azonkívül ezzel még olyanok is hátralékban vannak, akikhez közvetve vagy közvetlenül ment fölszólitás, a folyó hó 22 -én tartott közgyűlés határozatánál fogva ezennel fészólíttatnak az ígéreteiket még eddig nem teljesített tc. aláírók, hogy önkényt elvállalt kötelezettségüknek legkésőbbre 1861 évi január végig tegyenek múlhatlanul eleget. A beküldendő pénzek, értékpapírok vagy múzeumi tárgyak „Az erdélyi Múzeum-egye igazgató választmányához Kolozsvárit“ lévén címezendők. Akik ekkorig sem váltják be ígéretüket, ugyanazon közgyűlési határozat következtében e határidő eltelte után névszerint fognak a lapok útján fölszólittatni. Az erdélyi Muzeum egylet közgyűlésétől. Kolozsvárit, nov. 22 én, 1860. Kiadta : Finay Henrik s. k. egyleti titkár. Kiadó: Emich Gusztáv, magy. akad. nyomdász.