Hölgyfutár, 1862. július-szeptember (13. évfolyam, 78-117. szám)
1862-07-22 / 87. szám
Budapest 13-dik évf folyam. 87. Kedd, julius 22 én 1862. HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat legnagyobb feliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy műlap, és számos műmelléklettel. Szerkesztő szállása: Reáliskola-utca 6. sz. 1 em. hová minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasitandó. Az előfizetési és hirdetési dijak Emed Gusztáv úr kiadó-hivatalába Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő : BULYOVSZKY GYULA. Szerkesztőtárs: BALÁZS FRIGYESSzerkesztőség : ország ut, 15-dik szám. (Ferenciek terén 7. sz. földszin küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujfrt Félévre..............................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések Gyorsan közöltetnek : egy hasábozott sorért 5 ujkr. fizetendő. Előfizetési felhívás „HÖLGYFUTÁR“ szépirodalmi, társaséleti, művészeti s divatlap július—decemberi folyamára egész évre csak 17 forint. Félévre 9 „ Évnegyedre 5 „ E félévben következő mümellékleteket adunk: 1) Nagy mülapot, mely „Rákócit Rodostóban“ ábrázolja. E fényesen kiállított nagyszerű mülap néhány nap múlva küldetik szét. 2) Minden hónapban egy divatképet, Alter és Kuzmik hírneves kereskedők rajzai után. 3) Zenemellékletet, a közkedvességű zeneköltő Simonffy Kálmántól. 4) Egy színházi jelmez és egy arcképet. S a félév végével még egy kisebbszerű műlapot. Az előfizetési dijak Emich Gusztáv kiadó-hivatalába küldendők. (Barátok tere 7. sz. a. földszint.) Kelt Pesten, julius 1-én 1862. A .,Hölgyfutár" szerkesztősége. TAMARA KIRÁLYNŐ.*) — Kaukázi rege, Xvei*montoff után. — A Dániel szorosban, ott hol a Terek zuhogva hull a mélybe le. Magános, régi, roskadt tornyot tart A palaszikla magas teteje. Ezen toronyban élt s uralkodók Keményen a királyi Tamara, Ki, bár miként az ördög oly gonosz: De bájos mint az isten angyala. Az éjhomályban a toronyból a Fellángoló tűz messze elragyog, S lobogva csábit: jertek! jertek! itt Jó nyugtanyát lelhettek utasok,! Ki a királynő csábszavára hajt: Szerelmet érez csakhamar szive; Miként ha megbüvölnék — kába lesz, Keblét feszíti vágyak vad heve Pásztor, kalmár, s bajnok, varázsszavát Hallván, bódultán bolyg e hang felé; És a torony kapuja megnyílik — Óriás, éjszinü eunuch lép elé. Benn a királynő gazdagon diszes Csillámló mezben vendégekre vár, Fekvése oly ingerlő; asztalán Lángborral telve áll kancsó, pohár. S a légen át gyakran lágy suttogás, Csókcsattogás — ajkaikhoz hogy tapad, — Majd halk nyögés hallatszék, néha meghallott az éj rejtelmes hangokat: *) Tamara, vagy Thámár , régi georgiai királynő ez ország fénykorából ; nevét a kaukázi népeknél olyszerü regekör fonta körül, mint például a persáknál Rusztera nevét, vagy a spanyoloknál Cidét. A monda, mely Lermontoffe szép költeményének alapul szolgált, a Kaukázus majdnem minden régi várához hozzá van catolva. úgy, mintha e teremben férfi, ned Vig nászsereg menyegzőt ülne meg, De borzalommal telnek el legott: És gyászmenetté vál a násztömeg......... — Azonban a szokatlan hangok a Toronyban ime, elhallgattanak, Csend s romhomály szállott belé mihelyt Eljött a reggel, fölbukott a nap. S titokban egy holttestet visznek a Folyamhoz, hol gyors habja partot ás . Az ablaknál fennt halvány nőalak Hajol ki, és susogja: „Megbocsáss!.........“ És két szemének napja úgy sütött, És hangja oly édes volt, s reszketett: Miként ha még viszonttalálkozást ígérne — és szerelmi élveket .... Thaly Kálmán. BÖJT ÉS CSALÁDJA. Irta: Aranka Gusztáv. (Folytatás.) A szertartás mindössze jó háromnegyed óráig tarthatott, azután az egész társaság kijött az egyházból, s ugyanazon sorrendben haladtak az ősi lak felé. Amint a kapun befelé mentek,egyszerre rákezdték a cigányok a lakodalmi indulót. A kertész egy rézcsőrű rövid pisztolylyal oly hathatós durrantást tett, hogy a fojtással nemcsak sapkáját lőtte ki a klarinétosnak fejéből, hanem még a haját is meggyujtotta. A cigány, mig a tüzet el nem oltották, folytonosan jajveszékelt, s ijedtében oly hamisan fútta a klarinétot, hogy a házikutyák is vonítottak. A vendégek nagyobb része a kertbe ment sétálni, hogy a déli 2 órakor kezdődő ebéd alkalmával annál jobb izűen ehessen. A gróf és Josephine mintha fárasztó utat tettek volna, külön termekben a pamlagra veték magokat nyugodni. Károly átszaladt a jegyzőékhez. Erzsike tiszta pongyolában egy nagy székben ülve fogadta, s egy nyájas mosolylyal köszönté. — A gróf ur és Josephine kisasszony megesküdtek ! ? — Ezelőtt egy negyedórával! — Ők tehát már boldogok ! — Ritkaság, hogy az esküvő napján a férj és nő már boldogtalanok legyenek. — Hogy volt öltözve a kisasszony ? — Egészen fehérben! — Minő koszorú volt a fején ? — Egyetlen sárga rózsát tűzött fürteibe. A gróf úgy akarta. — Szép virág, de én még sem merném fürteimben viselni. Károly egy szót sem válaszolt. Erzsike is gondolatokba mélyedett. — Csakhogy jobban vagy Erzsikém, már most nyugodtabban távozhatom, nemsokára ebédhez ülünk, estefelé megint meglátogatlak, . . . holnap talán már künn sétálhatunk.