Hóman Bálint: Második könyv: XIII-XIV. század 2. A magyar nagyhatalom - Harmadik könyv: XV. század 1. A nagybirtok uralma - Hóman-Szekfű: Magyar történet 2. (Budapest, 1936)

Kútfők és irodalom

HARMADIK KÖNYV forduló nagybirtokos főnemeseinek és tartományurainak bukásáról és az új arisztokrácia kialakulásáról tudósaink hű képet rajzoltak, e folyamat gazda­sági, társadalmi s egyben politikai következményeit nem mérték fel a maga teljességében. Az Anjou-korban is immensis kiterjedésű nagybirtok-kom­plexumokról hallunk beszélni, holott a századvégi nagy­birtoktestek és tar­­tományuraságok széttöredezése után ilyenek a XIV. és XV. század forduló­jáig nem keletkeztek. A tényleges viszonyok megismerése végett kísérletet tettem az Anjou-kor birtokstatisztikájának kidolgozására. E merész kísérlet alapjául Csánki Dezső hatalmas művének (Magyarország történelmi föld­rajza a Hunyadiak korában, I—III., V/1., 1890—1913, továbbá Kőrös megye a XV. században, 1893) és Tagányi—Réthy—Kádár: Szolnok-Doboka vár­megye monográfiája, I—VI. Dés, 1904 adatai szolgáltak. A várak és helysé­gek —­ városok, községek, praediumok — Hunyadi-kori birtoklási viszonyai mellett az Anjou-koriakat is jórészt feltüntető vagy legalább is biztos követ­keztetésekre módot nyújtó, rendszeresen feldolgozott adatok hatalmas töm­kelegéből ez ország kétharmad részénél nagyobb területnek birtokstatisztikai képe bontakozik ki. A többi országrészek — tíz északnyugati s három erdélyi vármegye, a mai Verőce megye kis részét felölelő verőcei királyi, zágrábi püspöki uradalmak és Varasd megye, a jász-kún terület, a Székelyföld, az erdélyi szászok királyföldje, Beszterce és Brassó vidéke — tekintetében Csánki művének befejezetlensége miatt közvetett következtetésekre voltam utalva. De a tájékozódást itt is lehetővé tette a várakra, városokra és neve­zetesebb uradalmakra vonatkozó adatok ismerete, amelyeket Szabó Károly­iak —a Csánki művéhez hasonlóan gróf Teleki József nagy művének ki­egészítéséül szánt — történetföldrajzi összeállítása (Teleki: slunyadiak kora, VI/1., 1863), Szerémi (hg. Odescalchi Artúr) és Ernyey József: A Majthé­­nyiak és a Felvidék, 1913, Kővári László: Erdély építészeti emlékei, Kolozs­vár, 1866 és Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század köze­péig, I—III. 1901 című művei hoztak napvilágra. Ez összefoglaló művek mellett jó hasznát vettem több kisebb birtoktörténeti és genealógiai tanul­mánynak, melyek közül csak példaképen hivatkozom a következőkre: Wen­­zel Gusztáv: Stibor vajda, 1875, Pesty Frigyes: Brankovics György rác des­­pota birtokviszonyai Magyarországban, 1877, Karácsonyi: A Lackfiak tör­ténete (Délmagyarországi Tört. és Rég. Értesítő. III. 1887), A Csanád-nem­­zetség birtokviszonyai (u. o. I—II. 1885—86), A kerekegyházi Lackfiak családfája (Turul, 1886), Békés megye nemzetségei (Békésvármegyei Rég. Társ. Évkönyve. XI. 1885), A Hunyadiak békésmegyei birtokai és a dobozi Dánfiak (u. o. XII. 1885—86), Kisnemesi élet Békés megyében (u. o. XVI. 1892), Csánki: A régi Szeghalom és Füzesgyarmat népességi és birtokstatisz­tikája (u. o. XVI. 1892), Wertner Mór: A Garaiak (Századok, 1897), a Hor­vátiak elei (u. o.), Kemény fia Lőrinc nádor és utódai (u. o. 1892, v. ö. Puky: A Matucsinaiak, Turul, 1893), Az első Kórógyiak (Turul, 1892), A ruszkai Dobó-, Pálóczi- és Bátor-családok közös leszármazása (Turul, 1902, v. ö. Kállay Ubul cikkét, u. o. 1903), Smaragd vajda utódai (Turul, 1897), Az onódi (bölcsi, szamosszegi) Czudarak­ genealógiája (u. o. 1891), Az óvári és vöröskői Volfárt-család (u. o. 1892 és 1897), Esztergomi érsekek (Telegdi— Kaplai—Vásári-rokonság; u. o. 1912), Komáromy András: Dózsa nádor és a Debreczeni-család (u. o. 1891), A Perényiek (Nagy Iván Családtörténeti Értesítő, III., IV.), Borovszky: A nagylaki uradalom (Akad. Ért., 1900), Muhoray: A Horváti- és Parisznyai-családok (Századok, 1896), Pór Antal: Nagymartoniak és Kanizsaiak közti rokonság (Turul, 1892), Az Osl-nemzet­­ség története (u. o. 1890), A Nagymartoniak (u. o. 1889), Rénold nádor és ivadéka (u. o. 1889), Gilétfi László veszprémi püspök (u. o. 1901), Demeter bíboros esztergomi érsek (Esztergomvidéki Rég. és Tört. Társ. Évk., I., 1898), Csánki: Ajnárdfiak és Matucsinaiak (Századok, 1893), Nagy Iván: A Loson­ciak és Bánfiak nemzedékrendje (Turul, 1883, u. o. még Nagy Imre és gr. Lázár Miklós cikkeit u. o. 1883, 1884), Kállay Ubul: A Tornaiakról (u. o. 1901), Czudar László váradi kanonok (u. o. 1904), Daróczy: A Paksiak (u. o. 1911), Holub: Himfi Benedek (u. o. 1922—23), Daróczy és Keresztes: Záká­­nyiak és Korbáviai grófok (u. o. 1924—26), Keresztes: A Rozgonyiak (u. o.

Next