Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-05-04 / 35. szám
földje, melyet fanatikus lakóitól, mint Gordon angol író őket nevezi, úgy is elakartak venni, elzálogosittatott, találkoztak haszonbérlők, kik ily biztositékra, hypothékára, a’ pénzt rögtön előteremték. Egy 50,000 főből álló sereg küldetett tehát Izlandba , a’ legkegyetlenebbeket a’ kegyetlenség mesteri üzésében, a’ jámbor skótziai puritánusok haladták felyül. Izlandnak ilyen móddal tökélletes meghódítása után minden Izlandi, ki angol földre lépett, a’ legbizonyosabb halál martalékjává lett. A’ foglyok mind leöldöstettek; a hajóbeliek, kötözve a’ tengerbe hányattak. Bizonyos Matthew nevű ezredes, a’ katholikus parasztokat több napiglan nyúlak gyanánt vadászgatá, és közzülök több százat lelőtt. — ,,Végre“ így ir Hegewisch inkább gúnyolni mint roszszalni látszó kitétellel „1649-b. Károly lefejezteték, csak hogy Izland nyomoruságának kelyhe csordúltig megteljen.“ Cromwell a’ nyakas, sötét puritánusi barbarus és despota lett a’ sereg vezére; rablás, gyújtogatás, gyilkolás, mindennémü kicsapongások, a’legfeketébb gaztettek nyomba kisérték, neve, borzadást gerjesztő emléke a’ szigeten még máig sem aludt ki. Drogheda város, végső kétségbeeséssel védelmező magát. Cromwell, ostromlás közben annak kimillést igére, ha magát megadná. Ez megtörtént, és a hitszegé az egész őrsereg lenyakaztatását parancsolá. A vérontás öt napig tartott, s berekesztésül az egyházban ezer lakos öldöstetett meg. ,,Ki vitte véghez e’ nagy munkát?“ így ha a’ parlamenthez. — ,,Az istenség lelke vala az, és nem a’ mi saját hatalmunk.“ Hasonlólag Francziaországban is körül belől száz évvel későbben szintúgy isteni végzésről vala szó, midőn nehány falubeli községek, katonai erő által, a' katholika egyháztóli elszakadásra kénszerűttettek. A’ sokaktól magasztalt Ludlow az ily eseményekre hidegvérüleg azt a' megjegyzést teszi, hogy szükséges volt hathatós példát tenni. Ugyan ez a’ bánásmód Wexford várossá lakossain is ismételtetett. Miután végre a’ hadi poroszlók véres munkálataikban elfáradtak, a’ törvény emberei őket nyomba követték. Leland történetíró sajnálja, hogy 200 törvényes kivégeztetéssel beérték. A’ vérontást vagyon elkobzások váltották fel, melyekre nézve, ki is font sterlinget meghaladó értékkel bírt, az csak életét mentheté meg; de a ki kevesebbel bírt is még azért koránt sem vala biztos. Mintegy 20,000 ember hurczoltatott a’ nyugotindiai szigetekre, hol mint rabszolgák eladattak. „Mind ez javukra és a’ közjó tekintetéből történik“ mondá Cromwell egy ügyvivője. Közel 40,000 katholus Izlandiak a’ kivándorlásban találák egyedüli menedéküket. Mind ezen intézkedések folytában, a’ népesség jóval alább szállott ugyan , de egészig még sem lehete azt kiirtani; pedig ez vala legalább a három tartományokban czélba véve , a’ negyedik t. i. Connaught, a' maradék népség béfogadására volt szánva. A' terv rögtön teljesedésbe is vétetett. Ha valaki vonakodott magát ahoz alkalmaztatni, vagy talán eme vakbuzgó protestánsok kedvezésére számot tartani merészre, tehát „pokolba veled vagy Connaughtba“ volt a felelet. A határok ezutáni átlépése, halállal büntettetett. E’ rendszert a városokban is gyakorlatba vették, ami „városok tisztogatásának neveztelék“ clearing the town. Az ezekből elüzöttek ugyan angolok ivadékai, de még is katholikusok valának. Ily ’s hasonló erőszakoskodások által Island 5 millió hald földje tulajdonossát elveszte, és skótziai ’s angol szerencsevadászok prédájává levő, kik mint éhes ragadozó állatok azokat magok számára elrabolták. A’ városokba a reszpublikai hit sereg katonái telepittettek meg. A’ sötét puritánusi elem uralkodása Izlandot leginkább ez időszakban nyomta. II. Károly, meggyilkolt apja thronussát elfogalá. A’ katholikusoknak egy világsugár látszék derülni, de ez is csak rövid perczig tartó káprázalat vala. A’ büntető törvények ellenek megújittattak; többen, kik panaszokat Londonban bényujtani kívánták, elfogattak; többen ismét, kik magokat elrablóit földbirtokaikba tettlegesen viszszahelyezék, mint pártütök megfenyittettek. Károly helytartói mind azokra, kik a’ protestáns isteni tiszteletet nem látogaták, ismét pénzbeli büntetéseket szabtak. Csakugyan egy törvényszék court of claims, állíttatott fel, mely elölt minden Izlandinak, a korábbi lázzadásbani részvétlenségét bebizonyítani, ’s ez által elfoglalt birtokait viszszaszerezni joga és alkalma volt. A süker eleinte sokakra nézve kedvezőleg ütött ki, és imét aggódás fogá el az új birtokosokat ,,a’ papismus kezdi