Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-01-29 / 8. szám
a melyben az említett pápai követnek általa Erdélybe tett behívását jelenti, a egyszersmind írja hogy a’ szomszéd Moldovából és más tájékról ide bejött azon hitet vallók „mint mételyes juhak“ sokakat mind két nemből megvesztegettek, 's dögleletes tudománnyokat, e’ halált hozó mérget, itt szélesen elárasztották. A’ mi végre Zsigmond uralkodását mind a’ két Magyar hazára nézve különösen czímerezi, annak igen jótékony mivé, lehet mondani fénypontja, ez, hogy idejében kezdettek a’ városok fontosabbak lenni, azok uralkodói gondosságának különös tárgyai voltak; ’s így a’státus alkotásában nevezetes behatással biró, és szorgalmat, kereskedést űző polgári rend emelkedett, inkább kifejlődött, erőre kapott. Tör▼énnyeiben van emlékezet a’ városoknak kőfallal körülkeritéséröl, és a’ szabad helységeknek városi szabadsággal, kiváltságokkal megajándékozása felöl. Alatta nyerték azok az országgyűlésein megjelenés és szózatolás jogát, 's már 1405-b. az azt alkotó rendek köztt emlittetnek. Az erdélyi városok is bizonyosan Zsigmondnak sokat köszönhetnek. Brassónak mind csinos épületekkel szépitésén, mind kőfalakkal erősítésén munkás volt, 's a' vidék lakossainak parancsolta e’ részben a’ polgárokat segíteni. Nem külömben Kolozsvár is alatta és általa kezdett város lenni, kiterjedésére , valamint sok részben nevelt, öregbített jussaira nézve. Légyen szabad, felvett tárgyunktól egy keveset eltérve, e sok részben nevezetes, hazánk sorsába nem kis befolyással biró, hívségét és honszeretetét gyakran áldozatokkal bizonyított városnak régibb történeteiből és viszontagságaiból néhány vonásokat emlitni, —■ azon városnak, mely szülte Mátyás királyt, 's hol ma az Istent két külömböző módon, szép egyetértésben , kölcsönös szeretetben tisztelik. —Folytatása következik a 11-k számban.) ikra. Históriai rajzolat. (Wge) Ez időtől fogva az 1832-d. esztendeig Akra egy független basa zsarnokságának keskeny körbe szorult nézőhelye volt. Az említett évben újra az európai politika tárgyává lett. A’ vérszomjazó Ibrahim basa, egyiptomi alkirály Mehemed Ali fia, nyolcz hónapi ostrom után, melyet számos, mint mondják 40,000-ből álló sereggel folytatva, Dzsezzar basa minden műveit erősségeit öszve rontotta, a’ mondott esztendő májussá 27-d. elfoglalta, 's így ázsiai Törökországnak az Egyiptom ellen szolgáló kulesa birtokában vala. Ekkor tünt elő a’politikai világ láthatárán egy arabs-egyiptomi birodalom csalfa képe, mely a' Portát megerösittse, vagy annak helyét pótolja. De valóban ez utolsót a’ végveszély és romlás szélére vitte, és azt külömbözö, a’ lehetőségen túl számitó igen meszsze néző diplomátziai ’s politikai cselszövények játékává alacsonyitá le. Ibrahimnak 1832 végén Konieh mellett nyert fényes gyözedelme után Kutahia felé nyomulása, orosz sergeknek Konstantzinápolylyal szembe Scutariba szállítását vonta maga után , és a’ két tengeri hatalom hajósserge, Europa bámulására a’ Dardanelláknál állott. Mehemed Ali mind többre terjedett, a kevély vasallus, ki független uralkodásra vágyott, az Ozmánok császári székét fenyegette. Ez erőszakos, és veszélyt mutató helyzet, megszüntetésére a’ Török udvar és Európai főbb hatalmasságok egyezésre léptek. A’ Londonban, tavaly julius 15-é. aláírt kötés, kiszabta a’ határt, melyen belől az egyiptomi basának , ha az okosság szavára hajlani 's a’ köz békességet megzavarni nem akarná, a’ hatalom és dicsőség polezán, hová emelkedett, megmaradása a’ Török birodalom fennállásával, egyeztethető volt. A’ szultán feltételeit, hogy Mehemed Ali Egyiptomot Örökség szerént, Szyria nagy részét és Akra várát élete végéig bírhassa, a’, nagy hatalmasságok pártolták, ’s a’ hajdani macedóniai kereskedő bitanglására a’ legitimitás bélyegét rá ütve, magokkal egy sorba és rangba tenni akarták; de a’ dölyfös és roszszul számitó alkirály a’ szép ajánlást viszszavetette. Ennek hadiserge a' kis Ázsiában 1839*b. Nisib mellett Ibrahim által a’ török táboron nyert új gyözedelme után Konstantzinápolyt fenyegette, ’s tőle Francziaország, sokat reméllt, de mint a’következés megmutatta alaptalanul. Thiers hihetőleg jól megfizetve nagy lármát csinált, 's Európát nagy részben, felbolygatá; de a’ félelmesnek látszó egyiptomi erő a’ hadnak csak mutatására odra lelt, 's az alkirály mint a’ vele rokonérzésü miniszter szinte együtt szállottak le nagyságok pólósáról. 30