Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-04-05 / 26-27. szám
noki kény jelképei. A’ civilizált nagy Némethon legmunkásabb köznéppel bir tán a’ földkerekségén , sovány földére alig hull több esse mint Teríték csepp; de azt nem kényszeritett, nem is valamely törvény által kiszabott, hanem önkéntes, szabadon vállalt munka izzasztja ki; — és a test nem mecserész el képtelen fáradozásai alatt, kipótolja annak lankadt erejét a’ pihenés óráin öntudatában nyugalmát találó lélek, melyet semmi erőltetés keserv érezte nemcsüggeszt el; ’s a' germán nép azért szapora is oly annyira hogy már szükiben van a’ sziklaoldalak” nak is, melyeken puttonnal felhordott földben élelmét megtermeszthesse, és csapatonként átköltözik, nagy költséggel és veszélyes vizi úton Amerikába; de nem jó bezzeg—pedig mi könnyebben jöhetne szárazon—hozzánk, a robotok, ha kissebb ha nagyobb, de mindég csak robotok országába. Mivel a nemzeteknél szent a’ tulajdon, de szentek az emberiség jogai is, a' szegény nem vehet a gazdag sokjából, de amaz sem köteles ennek még köszönni sem; a' melyiknek miként szüksége van a másikéra, úgy egyezik iránta. Britannia, mely évenként milliókat áldoz, hogy Afrika vadonjaiba is miveltséget plántáljon , ’s az ott három embert természeti örök jussaiba viszszahelyezze; békekötései, nemzetekbeli szerződéseibe soha nem felejti oda szúrni a’ vaharusság eltörlését, ’s ennek fejében érdekeiből hágy le ; Anglia, mondom, hol mint meg van irva (Hitel tró lap) ,,az emberiség jussal lehető legnagyobb szentségét láthatni, fájdalmasan érzi ugyan, hogy a’ földbirtok aránylag kevés kezek köztt van , ’s azok az egymásra tóduló bérlők nagy csődületében mód nélkül nagy haszonbért kívánnak, még sem nyúl hozzá a’ tulajdonhoz; eszibe sem jut kényszerűm a’ földbirtokost telkeinek ez ’s amaz áron másnak, akármely nagy ínséggel küzködönek engedésére; mert jól tudja, hogy igasság az országok alapja, és könyörületével emezt rendit- Tié-meg sőt döntené fel ; — azért inkább fizet jó- fzora mennyiségű szegényadót, és segíti a’ más világrészbe költözni kívánókat, mint sem belé túrjon a’ drága sajátba. Ott, a’ hatalmas szigetországban tág mezeje van a’ szivjóságnak, és bizony igen igen sok emberbarát, mint éltető nap bélövelli keble melegét annak minden zugaiba, de a’ legvadabb"lelkek nemleges roszszaságának sincs egyéb ostora a’ közvéleménynél ; törvény e’ részben nem kényszerit. Azért mondja Kossuth. (Felelete 204-k lapján) „Amaz angol tory lord, ki ha eltelik jobbágyainak bérideje, seregestöl üzi ki szabad ég alá a’ zöld Erinnek szegény gyermekét, mivelhogy urának politicai véleményében nem osztozék, jogszerűn cselekszik kétségtelenül , de szivtelenül is.“ Szívtelenül valóban; de Isten őrizz oly hazától, hol szívérzésinkkel sem lehetnénk szabadok!” Azonban, értök-e a’ szavakat: „mivelhogy urának politicai véleményében nem osztozék“ ? Vajmi sok foglaltatik azokban! de mit ez úttal fejtegetnem nem lehet. A’ végeredményt tudjuk , hogy a brit alattvaló, nem inkább egy lord mint a’ napszámos léte legnagyobb örömének tartja nemzete, koronája dicsőségét; azt zengi népdalaiban,’s azt eszközlendő oly kitartással vívja csatáit, oly elszántsággal veti magát oda legbizonyosabb halálnak, mire nem képpel soholt semminemű úrbéresből lett zsoldos. Hanem, ha urbér: a földbirtokos és birtoktalanok köztti viszonyok törvényhozás általi meghatározása: létezik az ama nagy birodalomban , hol a bajusz viselésben is disponálnak, hol az egyedül ur jobbjával északot felmarkolta, balját délre kiterjesztette, meszsze hátamegett úgy is már övé, tehát csak előre - - - - néz. Ott a nemes nem zsarnokoskodhatik parasztján, inkább mint a’ törvényhozó megengedte; jobb, engedékenyebb sem lehet iránta; viszonyaik egymáshoz koronként változnak, mint változik az eleven törvénykönyv. Ez több osztályokba sorozá a’ parasztokat. Vetélkedési vágyat, szorgalmi versenyt akart-e azzal eszközölni a mit el nem ért; mert nem a’ paraszttól függ egyik osztályból másikba mehetni; vagy keserű irigységet gerjesztett? az nem a’ mi dolgunk. Ugy kara, s úgy van , hogy egy rész szabad földet bir—ki tudja meddig?—'s csak adót fizet, és katonát tart, ruhát stb. más bányát mivel, adózik, 's ezt el nem lehet adni—a’ bánya nélkül; az igazi jobbágyság pedig szintúgy szabály — ergo urbér—szerént adózik földesurának, s dolgozik ma földjében, holnap gyáraiban, hol és mi parancsoltatik. Ura engedelmével mehet lakni városokba is, (Érce a szabad költözködés !) de az e végre attól nyert szabadság viszszavonható bármikor.— Egy rendelet — nem tehát földesúri önkény— birói jogot is adott a nemesnek, (nálunk uriszék) és megengedte, hogy részegségért és más vétségekért jobbágyait Szibériába küldhesse, mit a kormánykerületek teljesíteni tartoznak. Ezek bizony mind a’ törvényhozás intézkedései úrbéri viszonyok felett. [Vége következik) 108 X honatott az evang. reform« Fő-oskola könyv» és benyomó inttézetében.