Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-04-12 / 28-29. szám
110 Ngodat, de az mostani hadakozásoknak alkalmatosságával az mim volt, Hatalmas Császárunk szerencséje mellett elköltöttem, mert soha az Portán O Hatalmassága szeme előtt nem szolgálhatok, de itt is minden szükséges alkalmatosságokkal O Hatalmassága szolgája vagyok, ’s lészek, mig élek; Ngod hozzám való affectiojában is egészszen megvagyok nyugodva, mellyért én is tellyes életemig jó Szolgája lészek Ngodnak , kérem is aláson Ngodat, engemet is számlállyon több hű Szolgai közzé , s parancsollyan, hadd szolgáljak Elmes Urammal egy együtt tehettségem szerént Ngodnak. Isten Ngodat kívánt állapotban sokáig éltesse. ffatum in Castris ad Nagy Ekemező, Anno leit. Tavasz félt. Nagyságodnak tellyes életében jót kívánó Szolgája Bethlen Gábor. Közli Lőcsei Sp. Sámuel, Az urfvér is limitatio. (Végzet.) Két példa van előtted nemes magyar nemzet! nyűgöt és északkelet; dicséred, magasztalod— hallam sokszor — az elsőt; 's módosítod csak magadnál az utóbbinak intézménnyeit ? Ám közelitts hozzá vagy távozz tőle: önfényedet, díszedet eszközölni saját hatalmadban van; abban hanyatlásod is; 's hited neved homálya vagy ragyogása. Nagy munka kezdetén állasz, vigyázz, úgy áld meg Istened, mint bánsz felet barátiddal ! Nem , a’ Magyar nem tartandja többé rabigában jámbor földmivelő népét, mely ha fel felhomorodott is olykor, mit az érzéketlen fa is teszen , nem birván tovább most jéghideget majd forró meleget, példátlan békével tűrte nyolcz századig, ’s tűri ma is szolgai jármát; megadandja neki, mit már Isten megadott, mit maradékról maradékra embertől el sem lehet jogosan venni: személyét, személyi jogát, vagy minek nevezzem, szabadságát, azt tehetni személyével — mások tettlegesen megbántása nélkül—mi tetszik. A’ jobb jobb fejek honunkban rég áll.. Háttá fe , rég is prédikálják, miképpen engedni kellene—mig van idő az engedésre — hogy legyen ember a’ szántóvető is. Nem az kívántatik erre, hogy a’ vagyonos megoszsza földbirtokát az abban szűkölködővel ; nem az, hogy a’ nemes tulajdon földéből egy darabot bizonyos, meghatározott feltételek alatt engedjen át vagyontalanoknak. Ezek arra jogosan nem vágyhatnak; követelniök nem szabat a' másét, — de igen a magokét, mi nem valamely anyagi, hanem szellemi vagyon : személyes szabadságok , a mit midőn megkívánnak, éppen úgy nem rövidítik semmiben a’ nemesekét, mint dongók vagy verebek szabad repülése nem lassítja a’ sasét. És a’ jobb jobb fejek sem tartják az uj bért egyedülidvezitörnek. Gróf Széchenyi hallgat róla ; Kossuth munkát, szorgalmat s közvagyonosságot gátlónak vallja (Feleleteik lapján) ’s megszüntetni kívánja. (55 lap) Erdélyben is sok jeles elme nyilatkozott ellene, 's viszszaborzad tőle a' nagyobb rész — ha nem is mind a’ népérdekében. Mire számíthat oly törvény, mely nem igasságra, hanem könyörületre kényszeríti az egyik félt, ’s annak adására, mit a’ más fel nem kért, nem kívánt, jogosan nem is kívánhat; és eltoellőzi ennek azt megadni, mi nélkül soha sem kellett volna lennie, mit mindenek felett vár? Felel erre is Kossuth (S3 lap.),,Csak azon javítás tartós, mely igazságon épült, valódi szükségen segített, s a' nemzet életéből önkényt fejtett ki; mely azt kívánja, hogy a törvény mindenek előtt jogszerű legyen, mert bin bölcsesség, melyet a’ jog tekintete nem vezet.“ Magyarország törvényhozása is tán csak első lépésül téve az úrbéri, alapjául a’ majd elkövetkezendő tökéletesebb javításoknak, ’s mintegy megszokandó mértékéül a’ földesúr és szántóvetö köztt amannak földje haszonbére iránt ide hátrább szabadon kötendő egyezéseknek.—De minden tisztelet mellett, melyet azon törvényhozásnak jó szándékáért, bölcs tapintatiért tartozom, ’s iránta valóban viseltetem, óhajtanám, hogy Erdély e’ tárgyban hozandó törvénnyeiben más elvből induljon ki, ne próbálgasson mellékes utat, mely a’ földbirtokosok tulajdonába bévág, hanem szilárd elhatározással legelső lépését is jogszerű pontból tegye, „mert a’ legnagyobb igasságbol minden részre a’ legnagyobb haszon is foly.“ (Hitel 252-k lapon) Ki kell tehát mondani, hogy a’ föld tulaj