Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-16 / 74. szám
HOM ÉS KÜLFÖLD. ALAPITÁ ’S SZERKESZTI SZIIjÁULÍTI FEREMCZ. professor. ----me* a MÁSODIK ESZTIEDŐ. ■ Második Felér. Kolozsvár. Pénteken, September 16-11. 1942. 74-kszám. Tartalom Marokko. I. Justinianus Görög császár uralkodása. Marokko* Végzet.) A mi végre Marokko polgári alkotmánnyát illeti, ennek alapja, semmi korlátot nem ismerő, minden emberi jogokat letapodó despotismes. A’ császár, az egyház mint státus határtalan feje és ura, szabad akaratjában a’ törvényhozó és végrehajtó hatalom egyesülve van. Birodahna minden lakossal nem csak alattvalói, de rabszolgái, kiknek élete és vagyonja önkénnyétöl függ, csupán vallásos rendszabályokban van mindent tehető hatalmának némi, de bizonytalan határa. Rendszerénti czme „Emir al Mumenin„ az igaz hitüek uralkodója; vagy ,,Chati fut- Allah- fi halkihi„ az Isten helytartója a’ földön. A’ Maurusok közönségesen szultánnak hívják, néha igy, szidna, a’ mi urunk. A’próféta egyetlen egy leánya Fátime maradékának tartják, kitől férfi ágon egyenes vonalban jöttle, több törvényes feleségei vannak, kik között az első neve Lella-Kebira, nagy aszszony, egyébaránt annyi ágyasokat tarthat, a’ mint tetszik. A’ császár mellett mint más despotai országokban, jelen a' Török - birodalomban némi tekintettel és befolyással biró miniszterek sincsenek; uleccák vagy törvénytudók gyűlése, független mufti, vagy főpap és díván itt nem léteznek. Vannak ugyan a’ szultánnak úgy mondott tanácsossal, de a* kiknek választása teljesen önkénnyétől függ, valamint az is, hogy kik, és mennyi számmal legyenek. E’ vak eszköz gyanánt szolgáló császári tanács neve Emdzsellisz, mi annyit teszen mint, ülő személyek egyesülése. Ez áll a' császár nagybátyyából, néhány törvénytudókból, írnokokból, 's a’ testőri sereg ezredesséből. Ezek közzül választja a’ császár tetszése szerénti időre maga nagyvezérjét, vagy első miniszterét, ki az európai consulokkal értekezni szokott. Azonkívül a’ pecsétör, és a’ beatöltő, két fontos udvari hivatalok. A’ folyó és rendszerénti költségek, kiadások vitelére van a’ szultánnak egy különös tisztviselője, de úgy nevezhető kincstárnokja, vagy pénzügyi minisztere nincs. Az alsóbb hivatalbéliek száma sőt serge nagy, de a’ kiket minden pillantatban letenni, és választani lehet: rendes fizetésök nincs, mi által a’ huzavonára, és a’ lakosoktól pénzt csikorásra, mintegy jogosítva vannak, és arra minden módokat használni el nem mulatnak, különösen a’ rajok bizott pénzt és vagyont, légyen az községet illető, vagy magánosoké, p. o. árváké, különböző színek és keresett okok alatt megcsonkitni, kissebb nagyobb részben elorozni tudják, ’s igy a’ fizetés nemlétéért magoknak kárpótlást eszközleni. (Ilyen forma, és magoknak gazdálkodó lelkiesméretes helyhatóságok nyugoton, a’ keresztyén Európában is találtatnak, kiktől a’ más pénzét magok zsebébe varázslás mesterségében marokkoi collegáik is letzkét vehetnének.) A' császár egy héten négyszer szokott au- 74