Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-03-28 / 25. szám
csolatok ellenére is 9 — 10 évig hurczolták, ▼agy annyira kénszergették, hogy mikor több évigi utánajárás következésében, oda vitte valamelyik kirendelések utján dolgát, hogy bevétessék, látva már belépése küszöbén az ellene való boszszus ingerültséget, lemondott kivívott jogáról, ’s oda hagyta inkább szülötte földét, hogysem a’ patriarchalis magistratus felbőszült tagjai közé, nepotismust rontani belépjen. Ha csak vagy egy ifju annyi üldözés után is bélép a’ réá jövendőre semmi reményt nem mosolygó pályára, mi lehet sorsa az üldöztetés tárgyának a’ mind szász tisztviselő között, midőn azok korlátlanul, minden más vallás és nemzetbelit kirekesztve, a’ szász comes és öt üldöző szász magistratus kezéből kegyelem gyanánt csak atyafiaknak osztatnak, mennyi elmellőztetést, és kesergetést kéntelen elnézni és szenvedni egy ilyen ? ennek elítélését a* t. KK. és RR-re bízzuk. Igen t. UK. és UK. vannak egyének az ottani oláhok között, és vágynak az ottani magyar és székely ifjak közzül, de a’ szász nemzetnek okosan és önzőleg kiszámított politicai maximája lévén az, hogy közöttök ezek hivatalviselésből kizárassanak, nem csak, de a’ törvényes k. táblán az ország közönséges törvényéből, maga rendén megvizsgált, és ügyvédi törvényes és az egész országra kiható oklevéllel ellátott más nemzetbeli illat maga kebelében ügyvédségre, több rendbeli udvari és kormányt rendeletek ellenére, nem bocsát addig mig maga szász bíráival újra meg nem vizsgáltatja s mi a’ czélja ezen intézkedésnek egyéb, mint az, hogy természetesen hiányt keresve, őtet a szászok közé bé ne bocsássa, és hány mivelt és minden tekintetben alkalmas ifjak ily után kirekesztettek azon egy fogyatkozásért, hogy nem voltak szászok ! Ez nagy fontosságú , és országos figyelmet igénylő f. kir. és RR. és pedig nem csak diálainkra nézve, hanem a’ más két nemes nemzetre nézve is. 5-öt. A’ kir. földön 7 szászbirósági, úgy nevezett nemzeti pénztár és azonkívül minden városnak és falunak külön pénztára vagyon, melyek a’ közös jövedelmekből gyűlnek, mind ezeket a’ szász nemzet úgy tekinti mint kizárólag tulajdonait, ezekből mozdítják elé mind szellemi, mind anyagi jóllétüket, ezekböl a’ jobb magaviseletü szász tanuló ifjak oskolai pályájok vége felé két évig 200 pengő forint segedelmet kapnak, oláh ifju soha egy fillért sem; ezekből építik mindenütt a’ város és falu közepén várral kerített fényes templomaikat, minden kényelemmel ellátott cserepes papi, és kántori lakokat, nemzeteinkbelieknek e helyett a’ város, vagy falu végén félre való helyen alacson sövény templomuk, és szalmás (de ez is ritkán) papi lakuk alig férhet meg. A’ szász nemzet tehát tudva azt, hogy nincs hathatósabb mód, felekezetet lesülyeszteni, mint a’ pauperis mus, a’ hivatalokból az oláhokat kirekeszti, magáéinak osztja ki azokat, magáért fizeti gazdagon a’ pénztárokat, nemcsak, sőt a’ jobb tanulókat is, ’s így fényes családokat emel, ’s a’ szegény oláhot tökéletesen kizáratja a’ közjótéteményekböl, iont csak , sőt az anyagi jóllét minden eszközetől is megfosztja, tudva azt, hogy ha a’ kenyér keresésmód kezéből elvetetik, a’ lángész, nagyra teremtett lélek, nemesvágy elalszik, álomként elmerül, s elfojtatik, ha a’ testnek nincs mivel táplálja magát, és így: Őor Mesterségek tanulására, ’s folytatására, több rendbeli udvari rendeletek ellenére, nemzetünk ifjait az egyedárusságot gyakorló czéhekbe be nem veszik, más hibát nem is keresve, csak hogy nem szász, sőt a’ hibából bévetteket is, megtudva hogy oláhok, kirekesztették) ezt több adatokkal bebizonyíthatnák, de a’ t. KK. és RR. is jól tudják, hogy több magyar és székely ifjakat felsőbb parancsok ellenére is hasonló méltatlanságokkal illettét; de hogy ne gyakorolnának egyedárusságot a’ kir.földön akkor, midőn a’ jövedelmesebb mesterségekben Kolozsvárit is egyedáruskodnak a’ szászok. Ter. Több helyeken kivált szegényebb új szász házasoknak a’ közhelyekből bizonyos mennyiségű szántóföldet szakasztanak, oláh új házasoknak alig valahol, holott az elismert jogegyenlőség szerint méltán megliválthatják. 8-ot. Közhelyekből, erdölésböl korcsomárlásból, s más jótéteményekből az oláhok nagyobbára kirekesztetnek — mit bizonyitnak a' fennebb idézett legfelsőbb rendelések — melylyek világos szabályai ellenére több helyeken maiglan divatoznak) azon ürügy alatt zárják el némely helyen a’ borcsomárlás és erdölés jogából, hogy miért nincs kiálló kéménye a’ szegény oláh lakának. Jövünk már végre azon pontokra, melylyek a’ mi fő lelkipásztori tisztünk érdekét legközelebbről ’s legérzékenyebbül illetik a t. i. Q-el. Hogy a’ görög egyesült és nem egyesűlt vallásunk nem tulajdon papjaiknak,