Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-14 / 82. szám
mint illetlen társalkodásban volt. De Nero, ’s más császárok alatt kiűzték Romából ; de ha egy császár mint Nerva magát népe elött kedveltetni akará, viszszahivta őket. E’ színi előadások egyébbiránt, a’ romaiak előtt mindég bécsben voltak, s a’ nép-időtöltés nevezetes részét tették. Kezdetben a’ pantomimusok tartalmát kihirdették, ’s csak ismeretes darabokból adtakelő egyes helyeket, monológokat, jeleneteket. Későbben a’ tartalom kihirdetése elmaradt ’s egész darabokat kezdtek előadni. A’ mellett a’ színészek álarczot viseltek, de ezek nem voltak oly ferdék, mint a’ többi színészeké, nem lévén szájok kitátva. Ezálarczok’s arczjátéknak azonban némi határ volt szabva, ez okból a’ tagmozgatások annál több ügyességet kívántak. A’ pantomimusi mutatványok alkalmával bizonyos, tibiae dactylicae nevű fuvolákat használtak, a’ melyeni kifejezéssel teljes és élénk játszás, a’ mutatvány sikerét igen előmozdította. A’ pantomimus általános neve táncz volt. Különböző tartalmuk szerint, különböző neveket nyertek, mint Saturnus, Jupiter, Nymphák, Cyclopsok ’s a’t. táncza. Bachismos görög nevezet Siciliában vette eredetét, ’s hihetőleg a’ mai balett nevezet tőle kapta származását. A’ színész öltönye, szerepéhez volt alkalmazva. A’ pantomimusok a’ tökély nem kis fokát értek el, ’s ez nem is csuda, mert e’ szinészek egész életek törekvése csak arra vala intézve, de azért koránt sem kell hinni, hogy ők a’ beszédet kipótolták volna. Hatását részint annak is tulajdoníthatni, hogy csak is ismeretes meséket vagy színműveket adtak elő. Usmus, Mimus nevezet alatt, bizonyos nemű monodrámát érthetni, melyben aljas szenvedelmeket, jellemet, p. o. kéjhölgyet, házasságtürót, zsugorit, részeget adtak elő. Ezek leginkább az alacsony köznép mulattatására szolgáltak, ’s néha igen szemtelen és erkölcstelen jelenetek tárháza voltak. Alakját nem határozhatjuk meg, nem jutván korunkig egész mimus. Ezek is, mint a’ pantomimusok, a’ nagyobb szinielőadásoknak utánjátékai voltak, de később, idővel azoktól elváltak. A’ görög és római színpad azzal nagyon el volt halmozva, de tagadhatatlanul a’ hellének találták fel. Ennek is első kezdete, mint az egész színészetnek, bohózat volt, de későbben apró költeményekké vált, melyekben kevés cselekvényt is adtak elő. Anyagjukra nézve hasonlítanak a’ vng-játékhoz, de tartalmukra nézve attól nagyon különböztek. Solon kortársa, Sophron találta fel. Ő minden jellemző mimust készített. Ennek mimusait Plato igen kedvelte, annyira hogy midőn e’ philosophus meghalt, ágya fejében abból egy példányt találtak. A’ rómaiak közti híresebb mimus-irók voltak Decimus Laberius és P. Syrus, kik közzül az utolsó különösen emlékezetes. Laberius mimusait szerelemből készité, és histriok állal adatta elő. Hatvan éves korában J. Caesar rendeletéből Publ. Syrussal vetekedett. Mimusaiban Caesart gyakran sértette, nevezetesen egyszer egy megkorbácsolt rabszolgát így kiáltat fel: „Hajd rómaiak! Vége szabadságunknak!“Máskor úgymond: „Sokaktól kell annak félni, kitől sokan félnek!“ Mire az egész sokaság Julius Caesarra nézett. A színház. Színház kőből legelébb nem a’ tulajdonképpeni Görögországban, hanem a’ hellen gyarmatokban, Életrumában, Alsóitáliában, továbbá Siciliában épült, mert a’ nép itt békét élvezett, még ott háború zajlongott. Adriában ma is látható egy ily épület romja. Hellasban azok fából voltak épülve,’s Athénében is csak a’ 70-k olympiai körül kezdtek, Platinas szinköltő korában, épilni. Rómában legelőbb M. Aemilius Lepidus építette azt kőből. A’ színházakat rendesen hegyek lejtőjére szokták épitni; ha térhelyre tették, az üléseket felfelé menőleg alkották. Továbbá, ügyeltek hogy a’ jég egésséges legyen. Az épület alakja félkör volt. Az három főrészből állott: 1) A valódi színház, az az a’ nézők helye a’ félkörben. 2) A’ scena, az előadás helye, tehát a’ színpad. 3) A’ hangászkar helye a’ két első köztt. A’ színházat rendesen napkeltekor nyitották meg. Minden osztályzatnak külön ülése volt. A’ színház csak innepnapokon volt nyitva, de egy nap több darabokat is adtakelő, mivel is a' színműírók versenyeztek.