Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-21 / 15. szám
ben már hallottam volt, hogy Yembóban gonosz láz uralkodik, de akkor e hírre nem sokat figyelmeztet«. Azon napnak további folyta alatt még több más halotti meneteket láttam, de eszembe nem jutott teljességgel ily sok halálos eset okáról gondolkodnom, míg éjszakára szobámba fel nem mentem, honnan a’ városnak meglehetős nagy részét láthatni lehete; ott minden oldalról számtalan emberi hangokat hallék azon szivet repesztő kiáltásokra fakadni, melyek egész keleten a’ barát vagy rokonnak koporsóját kisérik. E’ pillanatban ébrede fel bennem azon gondolat, hogy dögvész pestis lehet; hasztalan igyekezém félelmemet legyőznöm, vagy legalább elalhatnom; a’ borzadalmas kiáltozás egész éjen át ébren tarta. Korán reggel az okaléba lementem , hol sok arabs kávéza s félelmemet velek közlém, de alig emlitém a’ dögvész szót, mindnyájan a’ legkeményebb kifejezésekben reám támadának, ’s kérdék nem tudnám-é, hogy a’ Mindenható e’ roszszat Hediasz szent főldéről örökre száműzte? Ilyetén okadásra mozlémok között mit sem felelhetni, azért kiindulék hogy némely görög keresztyéneket, kik közzül az előtti napon többeket láttam vala az utszán, felkeressek; ezek félelmemet éppen nem oszlaták el. A’ dögvész az előtt tiz nappal ütött vala ki; Kairóban nehány hónapig a’ legnagyobb dühösséggel uralkodott, Zueczben a’ népességnek nagy része meghalt vala, ’s ezen kikötőből hozá e’ ragályt pamuttal terhelt két hajó Dsiddába, honnan Yembóba is elvitetett. Hedsaszban addig dögvésznek példája soha nem volt, legalább emberi emlékezet óta nem, ’s a’ lakosok csak nehezen győzödhetének meg a’ dolog valóságáról. Az egyiptommali közlekedés soha sem vala nagyobb, mint most ’s azért nem volt csuda, ha e’ csapás Ilediász földére is bévitetett. Mind addig, mig naponta tiz vagy tizenöt ember halt meg, a’ városban élő arabsok nem hihették, hogy e’ nyavalya dögvész, noha a rendszerinti gümők vagy csomók megjelenése a’ betegek testén, és a’ nyavalya gyors lefolyása, mely három vagy négy napnál ritkán tartott tovább , őket eléggé meggyőzhette volna. Megérkezésem után hatod napra a’ halandóság nevekedett; naponta negyven embernél több haltmeg, mi mintegy hat ezer lélekből álló népesség közti, rettentő nagy pusztulás vala. Ekkor félelem és rettegés lepé meg a’ lakosokat; kevés kedvök lévén arra, hogy, mint a törökök, magukat a veszélynek béketürelemmel alaja vessék, a városi nép nagyobb része a’ sik térre szalada ’s a’ város pusztán tuarada, de a’ csapás nyomban követte a’ szaladókat új tanyájukra, kik látván hogy e vész ellen nem találnak óvószert, sokan ismét viszszatértek a’ városba. Ha teljes erőben lettem volna, én is kétségen kívül példájukat követve a’ pusztára kimentem volna; de szerfelett beteg valék ’, minden megerőltetésre elégtelennek érzem magamat. Azt vélém tehát, hogy a’ dögvészt kikerülendem, ha magános szobámba zárkozom ’s aztán reménységem is vala nem sokára Egyiptomba elindulhatni. Tálára saját gyengélkedésem ’s a’ csak nem folytonosan tartott láz , melyben szenvedek , mentett meg a’ dögvésztől, mert minden vigyázatom daczára is néha a’ veszélynek ki valék téve. A’ g embői nagy országút betegekkel tömve volt, kik halállal küszködve is még alamizsnát kérének. Az okaiéban, melyben szállásoltam, egy arabs hala meg;az okaié birtokosa egyik nőtestvérét és fiját veszté el, ’s szőnyegemen ülve beszélté el nékem, miként a’ múlt éjjel saját karjai között hunyt el örökre szeretett gyermeke. Rabszolgám esztelensége minden előre - vigyázatomat semmivé tévé. Több napokon korán reggel eltűnvén rabszolgám, távozása okát akarám tudni, ’s kérdésemre elbeszélté , miként segített ő is hólt testeket mosni. Az éjen át meghaltak testei t. i. reggelenként a’ tenger partjára hordattak megmosás végett, mielőtt imádságra a’ mecsetbe vitettek volna , 's rabszolgám nagy érdemnek tartá, hogy e’ foglalatosságban segítsen mely néhány szerecsen szarándokra háriitatott vala, kik történetesen akkor Yembóban jelen valának. Kivánom tőle, hogy ezentúl reggelenként szállásunkon maradjan ’s reggelimet elkészítse, de éppen úgy nem akadályozhatom meg hogy más időben el ne távozzék, miként én magam is kimenni kéntelen valék, ’s alig mehete az ember a’ piaczon v. bazáron keresztül, a’ nélkül hogy dögvészes emberekhez vagy legalább olyanokhoz kik amazokkal szoros közlekedésben valának, ne érintsen. Azon veszélynek érzete, melyben akkor forgottam, jelenleg midőn attól meszsze távol vagyok, sokkal nagyobb mint akkor valu. A’ négy vagy az első nap után meglehet