Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-06-25 / 51. szám
ggBBSBgi^—■—————— HON ÉS KÜLFÖLD (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök június 25-kén 1846. Tartalom: Polynesia és herczeg Libu. A’ krakói szabad álladalom. Elegytár. 51-dik szám. Polynesia és herczeg Uhu. [Végzet.) Másnap White hadnagygyal és számos kisérettel viszont megjelent, de maga nem mentfel a hajóra, nehogy számos kísérői is utána tóduljanak és kényelmetlenséget okozzanak az angoloknak, hanem három emberét küldötte fel, kik a hajókat a révbe vezessék. Maga Whitével sietőleg viszszatért, hogy kedves vendégeit illőleg fogadhassa. Megindultak az angolok is, de a szeles idő miatt csak 26-kán estve vitorlázhattak be a révbe. A’ következő nap reggelén ajándékaikat partra szállították: négy borjúzó tehenet és két bikát, tiz bengálai juhot, két szuratai berbécset, nyólcz nőstény és két bakkecskét, öt malaczozó sertést két kannal, két ludat, három réczét és egy vadréczét Bengáliából, két tyúkot kakassal, nyelcz fogolymadarat és két papagályt; ezen felül még több lőfegyvert lőporral és golyókkal és sok más vas és fa készületi európai műszereket. Ezen ajándékokkal Kluer számos indiai formaruhás katona kíséretében tisztjeivel dob- ’s trorribitaharsogások közti a’ királyhoz indult. A’ szokatlan jelenet számos embert csődite öszsze ’s még inkább meggyőződök azon véleményében, hogy az angoloknak minden dolgai nagyok és bámulatosok. Az angolokat a’ közgyűlés épületébe vezették ’s ott kokusdióval ’s jamaszgyökérrel megvendégelték. Kluer azután rendre bémutatá az ajándékokat, melyek látását nem lehet leírni, mily érzelmeket okozott ’s a’ nép minden tárgy látásán csak ha! ha! bámuló szavait hallatta. Aba Tulla a’ nyert fegyvereket a’ rupákok köztt mindjárt kiosztotta azon parancscsal, hogy azt honjok védelmére megtartsák. A’ fűrészek, lapátok, ’s több efélék látásáni bámulás még magát Aba Tullát is sok ideig elnémította. Kiosztotta ezeket is a’ főbb emberek közti némi szemre főre ügyeléssel, azután beszédet tartott a’ néphez, melyben az angolokat gyakran említette; végre az angolokhoz fordult, ajándékaikat igen megköszönte, mint oly különösöket ’s nagyokat, mikhez hasonlókat adni ő nem képpes. Az angolok mondván, hogy mind azt csak Wilsonnak barátságos bánásáért vitték, azt felelte, hogy valamint akkor, úgy most is mindent jó szivvel ád, mivel csak tartománya bir. Azután az angolok sátoraikat felvonták, mikor bámulás tárgyai valának ’s a’ király telek estve felé elvált. — Januarius 30-kán viszont meglátogatta őket, hajójukon mindent szemesen megvizsgált, különösen a’ szivattyúkat, melyekkel a’ vizet a’ hajóból ki szokták szivatni. Ekkor egy karddal ’s paizszsal ajándékozák meg, de a’ paizs hasznát nem tudá képzelni, míg azt néki meg nem mutatták. Bámult midőn a’ katona mondá, hogy a’ karddal döfjön a’ paizsra ’s még inkább midőn látta, hogy azon a’ kard vége elromlott. Különösen csudálkozott az ágyún ’s azon, hogy az abból kilőtt golyó mily meszsze repül, midőn kedvéért egyet elsütöttek. Akartak még egyet elsütni, de a’ dörgését nem állhatván, azt nem engedte. Különösen magokra vonták figyelmét az asztalosok műszerei is ’s egy nagy Sándor fő, mit az angolok néki ajándékozván, azon annyira örült, hogy mindenütt magával hordozta. — Kluert harminczegyedikére magához hívta Kururába, mely az indusok szép ízlésére mutató menettel történt. Elől ment egy csolnak, ezt követte a’ király ’s őt a’ rupakok rangjok szerint. Utánok Kluer tisztjeivel maga hajóján ’s végül a’ kisérő csolnakok. Kmurához közelítvén Aba Tulla kísérői énekelni kezdettek, hogy megérkezésüket hirűl adják, minden versnek véget a’ sokaság ismételte ’s az evezők, lapátjaikkal verték a’ taktust. A’ partokhoz közelítvén mindnyájan kiáltották viel viel! A’városba két sorba ültetett pálmák közti kirakott úton mentek. Egy középületben vendéglék meg őket, mire más nap katonai szemlét határoztak ’s az angolok sátraikba viszszatértek. A’ szemle febr. elsején tartatott, hol Aba Tulla is jelen volt ’s az angol szép katonai készületeken ’s hadi-fordulatokon nem győzött eléggé csudálkozni. Aba Tulla a’ szemle után valami édes itallal frissité meg a’ katonákat s’ hallván, hogy nem mind európaiak, hanem csak európai módon gyakoroltattak a fegyverben, az 51