Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-09-19 / 75. szám
— 298 fenséges tartományban minden lépten el vad törzsök martalékai lesznek. A’ szökevény hagyjael bár keresztény vallását, nyirja le bár baját ’s öltözzék a halik-nak nevezett öltönybe, tagadja meg hazai nyelvét, beszéljen arabsul, örökké fülébe fog hangzani a’ borzasztó, az arabs gyülölségét annyira kifejező szó, „keresztény kutya.” J. Gyula: Három jó madár. Való történet. Berlinben L. egy nap boltjában volt, midőn egy fiatal, finomul öltözött férfi hozzá belép ’s jó napot kívánván, igy szól: „Istenem, talán már nem is ismer ön ? Az igaz, hogy a’ tájat könnyűlovas egyenruhát ’s nagy szakállat viseltem ’s most a polgári öltözet és sima áll nagy különbséget tesz. Én a’ hajdani G. hadnagy vagyok. Oh,, hányszor vásároltam öntől ékszereket! ’S ma is hasonló okból jövök: P. grófnőnek, kivel jegyben járok, pompás fejeket akarok vásárolni.” Az idegen e’ szavak után az ékszerek közti válogatni kezde, midőn a’ bőrt nagy üveg ajtaján kitekintvén, egy az utszán haladó tisztet vészén észre, mire az ablakon kopogtat ’s int a’ tisztnek, hogy lépjen—bé. „No’s Ferencz, mit mivelsz? hogy vagy?” kiált elibe. Köszönöm, jól felel amaz. Hát Berlinbe jöttél? Bizonyosan menyaszszonyodnak ékszereket akarsz vásárolni. Igen és te segíthetsz a’ vásárlásban. És igy a' két tiszt választott, egy gyönyörű, mintegy két ezer tallér értékű ékszert. Midőn a’ dolog fizetésre került, a’ polgári öltönyv úr úgy találja, hogy pénzét otthon feledte ’s erszényében nincs több 5 tallérnál. Mondja ezt az ékszerárusnak ’s ígéri, hogy a’ hiányzó öszszeget rögtön elhozandja; azonban az ékszert, közel lakó anyósának megmutatandó, magával kívánja vinni, mi okból kéri a’ testőr hadnagyot viszszajöttéig ott maradni. Ez kész arra, hanem kéri őt sokáig nem mulatni, mert szolgálatra kell mennie. Az ékszerárus ezzel megelégszik’s a‘földes úr távozik. Távolléte alatt a’ hadnagy az ékszerárussal beszélgetve, mulatja magát, de végre, minthogy barátja soká késik, előhúzza óráját ’s szól : „Sajnálom kedves L. úr, de nékem szolgálatra kell mennem ; barátomra többé nem várhatok ; majd eljövendő.” De az ékszerárus ebben meg nem egyezik, hanem azon van, hogy a’ hadnagy, akár kell mennie akár nem, az ékszerért, mint kezes, ott maradjon. E’ felett szóváltás keletkezik, mely mind hevesebb ’s élénkebb lesz, midőn történetesen egy rendőr bélép. Ez jelenti az ékárusnak, hogy a’ városnegyed biztosa lakását megváltoztatta ’s új szállására már el is költözött, mit, mivel történetesen erre járt, a’ biztos rendeletéből az ékszerárussal tudatni kívánt. A’ rendőr észrevévén, hogy az ékszerárusnak a’ hadnagygyal valami baja van, kéré az elsőt annak elmondására, de a’ hadnagy őt bíróul szólítja fel az ügyben, mivel egy rendőrnek csak tudnia kell, mi a’ katonai szolgálat; azonban a’ felszólított egészen váratlanul a’ magán ügyet a’ katonai ügyekbe helyezi ’s hatalmasan vitatja, hogy a’ hadnagynak maradnia kell, mig a’ földes úr viszszatér; hanem mint valódi rendőr, az egész történetben gonoszságot gyanít rejteni ;s kérdi az ékszerárust: kapott-e felpénzt az ékszerre? „Igen, felele ez, öt tallért.” „Mutassa csak ön.” A’ rendőr hozzá értő arczkifejezéssel vizsgálni kezdé a’ pénzt ,s tekintete gondolkodóvá lett, végre elhatározóban a’ hadnagyhoz lép : „Hadnagy úr, szóla, vagy ön vagy barátja csaló!” A’ hadnagy mérgében elveresedik, de a’ rendőr a’ pénzt hamisnak nyilvánítja ’s felszólítja a’ hadnagyot, őt a’ rendőrséghez követni. Ez vonakodik, végre erőhatalom használásával fenyegettetvén, enged; az ékszerárus bérkocsit hozat, a’ rendőr a corpus delictit, a’pénzt, zsebébe teszi ’sőt a’ lehető leghamarabb tudósitni ígérvén, a’ hadnagygyai a’ bérkocsiba hág ’s az ékszerárus szemei elől örökre eltűnnek. A’ földbirtokos, hadnagy és rendőr, mind hamisak voltak, csak az ékszer ’s a’ pénz volt valódi, miért is azokat a’ rendőr jónak látta magával vinni. B. A bonczoló. Nizzában egy orvosi bonczolás, rendkívüli nagy zúgást és ingerültséget okozott. Egy ritkaszépségü angol dáma, egy főrangú angol fiatalhoz vala ott éppen férjhez menendő. Könynyü roszszulléte következésében angol háziorvosától csendesítő szereket kére ’s az orvos italt ad néki, mire rettenetes hányás következik. Ennek daczára az orvos még két adagot vétet be ’s a’ dáma meghal. A’ szerencsétlen anya, egyetlen egy leánya elvesztén kétségbe esve szinte megtébolyodik. Az esemény köztérz ülést okoz ’s mérgezésrőli hír kezd szárnyalni. Ekkor az orvos minden törvényes vizsgálat ’s felhatalmazás nélkül a’ holttest felbonczolását parancsolja, bárha a’ szegény leány utolsó érülése óta hat óra még alig telt volt el. A’ vér omlott, a’ beteg nem volt meghalva ,s csak álomkorságban vagy tetszhalálban fekvék. Az orvos még is tovább működik, a’ hölgy máját, szívét, tüdejét kiveszi, megmossa ’s eldarabolja, hogy a’ betegség okát megtudhassa. A’ holttest