Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-06-10 / 46. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1847. (Első félév.) 46-aik szám. Kolozsvár. Csütörtök június 10-kén 1847. Tartalom: A’ rablóbarlang. Mamuthvár Moszkva mellett. Dohánynedv. Elegytár. A’ rabló barlang. ( Végzet.) A’ des Echelles barlangot magába zárd hegy északnyugot felé egy meszsze fekvő kis völgyben végződött, melyen át egy hegyi patak folydogált. Al hadnagy a ki embereivel a hegynek e5 részén őrködve, egy estve munka-, forróság-és unalomtól bágyadtan egy bokrokkal sűrűn benőtt kis szigetre keveredett, mely a 1 patak közepén, az őrtüzeit éppen meggyújtó tanyától ötven lépésnyire volt — hátával egy nagy mohos kőre támaszkodva, egy lombos mogyoróbokor alatt ült a’ bokrok sűrű lombja, melyeken nagy bajjal tört által, utána ismét erősen bézáródtak ’s azok árnyától egészen eltakarva, a'* fáradtság, a’ hely szépsége, a’ fris levegő ’s a’ patak mormolása csak hamar álomba szenderiték. Éppen mélyebb álomba akart ereszkedni, midőn hirtelen maga mellett egy tompa hangot vélt hallani, mely éppen azon kőből látszott jönni, melyre támaszkodva ült. Egy pillanat alatt ébren volt, de ismét elálmosoda, midőn az ágak köztt történt zörgés figyelmét ismét magára voná. Most tisztán láta egy emberi alakot a’ földből kiemelkedni, mely halkan a’sziget közepére lépett ’s vigyázólag körültekintgetvén, miután meggyőződött, hogy senki sem látja, elindult. Először a’ patakba lépett ’s annak mentében szikladarabok ’s bokrok által fedezve egy ideig haladott, végre a’ túlsó partra lépve, nadrágát lehúzván, csizmát vont lábaira ’s egészen parasztosan öltözve, a’ Tarasconba vezető úton megindult. Midőn e különös jelenet egészen eltávoza, a’ hadnagy felállott, körülnézd a’ kőhasábot, melyre dőlt volt 's legnagyobb bámulatára e’ kőhasáb 's egy szomszéd szikla köztt egy földalatti út nyilasát fedezte fel, mely noha nagyon szűk, még is egy embernek elég térés vala. A’ számos, noha legnagyobb gonddal eltakart lábnyomok, a letiport fű, a’ bokrokról letörött ágak, melyek a’ nyilasba hullottak, eléggé tanusiták, hogy a’ nyílás egy vagy több ember által látogatatik. A hadnagy, miután a’ helyet gondosan megjegyzé, a’ tanyára ment és sietett hirt adni. Azon éjjel egy tapasztalt bátorságu ’s okos tiszt vezérlete alatt egy hatalmas osztály gyalogság nyomult a’ földalatti útnyiláson be. A’ barlang eleinte szinte függőleges irányban a’ patak alatt elhajolt, azután ismét felemelkedve, meredek emelkedéssel magába a’ hegybe nyomult. A’ katonák hallgatva ’s figyelmezve haladtak a’ sűrű sötétségben, melyet csak egy lámpa reszkető fénye világita. Legnagyobb fontosságú volt: észrevétlen a’ barlangnak egy kevésbé szűk részére jutni, hol több emberből homlokzatot lehessen felállitni, mert e’ keskeny sikátort kevés elszánt férfi egész sereg ellen könnyűszerüleg alkalmazható. Néhány perczig haladtak a csapatok, midőn hirtelen egy előnyúló szikladarab hajlásánál világosság ötlött szemökbe, melynek bágyadt fényénél egy fegyver csöve és szerszámzata csillogott. Egy férfi emelkedett egész magasságában fel ,s miközben terjedelmes testével az útat elzárta, hangosan kiálta: „ki vagy?” A’ kérdés válasz nélkül maradt ’s a’ csapat elején lévők csak lépteiket gyorsiták. A’ rabló fegyvere leereszkedett, fejét meghajtá, mintha lőni akarna; egy gránátos felszegzett szuronynyal rá rohant. Azon pillanatban hallatszott a’ fegyver cserszenése. Azonban véletlen szerencse által a’ puska nem sült el ’s a’ rablót, mielőtt ideje lett volna zajt ütni, a’ gránátos szuronya holtan a’ sziklafalhoz szegté. A’ csapatok gyorsabban haladtak ’s az út majd annyira széttágult, hogy húsz embert egymás mellett fel lehet állitni. A’ szövétnekek világa nem sokára értesité a’ rablókat a’ nékik szánt látogatás felől. Minden oldalról kiáltás hallatszott ’s élénk tüzelés kezdődött. A’ jelenet iszonyú volt, de iszonyuságában meglepő, borzalmaiban érdekteljes. A’ megsemmisítés harcza volt az, kímélés, könyörület nélkül, melyet e’ férfiak a’ katonák szövétnekei ’s röppentyűi világa ’s a’ szakadatlan ropogó fegyverek villámainál egymás ellen harczoltak. A’ boltozatról iszonyú darab csepegő kövek hullottak ’s esésükben el-46