Hon és Külföld, 1848 (8. évfolyam, 1-37. szám)
1848-03-21 / 23. szám
HON 1. KÜLFÖLD 1848. (Első félév.) 33-dik szám. Kolozsvár. Kedden martius 21-kén 1948. Tartalom! Suez ’s a’ Közéntenger. A’ halott boszuja. Elegy tár. Suez 's a' Középtenger. ("Folytatás.) Valamig sok egyes olaszban saját állapotának franczia szabály szerinti jobbítása kívánsága a’ pápista vallás ’s pápaság elleni gyülölséggel egyesül, a’ forradalom Olaszhonban gyenge ’s a’ kormányok részéről Ausztria segítségével könynyen fékezhető volt. Frankhon béfolyásának, mit a’ forradalom fejének, legalább forrásának tartottak, éppen ez okból kelle gyengének lenni. A’ dolgok ily állását azonban elsőbben a’ régi Bourbonoknak a’ nápolyi ’s piemonti forradalmak elnyomásábani megegyezése véré fel, második ’s erősebb lökést azáltal nyere, hogy maga a’ júliusi revolutio is ugyan azt hozá elő, a nélkül, hogy az ellen fegyvert ragadjon. Ettől fogva Francziaországnak a fejedelmeknél befolyása hatalmasabbá vált é s Ausztria ai miatt sok kárt vallott, mivel látta egyfelől, hogy Olaszhon védelmezése erejét igényli, másfelől pedig azon köszönet, mire azért számíthatott volna, t. i. hogy az olasz fejedelmek az ő politikájához szorosabban csatlakozzanak, csak álom volt. Azonban számítását Frankhon is elvetette, mert saját múltjának ellene dolgozott. Olaszhon három század óta eleget tapasztalta, hogy a német császárok hatalmát csak azért rázta le, hogy Francziaország uralkodása alá essék, mely vele még gyakran gonoszabbul bánt ,s már csak geographiai fekvésénél fogva sem volt képpes uralkodását huzamosan fenntarthatni. Főként Piemont, a szélkakas szomorú szerepét sokáig játszotta ,s még most is egészen más helyzetben van, mint a múlt században, midőn még előtte a’ kevély Genua a’ tengert zárva tartotta. Anglia 1814-ben Genuát a’ hajdani köztársaság viszonti helyreállításával kecsegtetvén, a’ francziák ellen fellázasztotta, éppen oly áruló ravaszság, mint midőn Piti ismeretes jegyzéke Genuát 1805-ben a’sardiniai királysághoz csatolta ’s annyival megfoghatatlanabb, minthogy Anglia Olaszországra nézt a’ németországival egészen ellenkező szerepet játszott, hol főleg arra ügyeltek, hogy a’nagyobb álladalmakat a’ tengertől egészen eltávolítsák ’s a’ szövetséges városokat (Hansestädte) függgetlenül fenntartsák. Azonban bármi kinézése lett légyen is abban Angliának, ha azt a szövetségesek sürgetésére engedte is meg, kik Olaszhonban nem akarták több köztársaság fennállását, vagy bárha meszszébb számított is, az eredmény egész Olaszhonra nézve szerencsés volt, mert Piemont a’ tengerreli közlekedés által sokkal hatalmasabb állodalommá levő, mint volt valaha a’ múlt századokban ’s magának Genuának sem vala oka sorsán panaszkodni, bár mennyire sohajtották is viszsza némelyek hajdani aristocratiai dicsőségeiket. Francziaország az utolsó években Piemonttal újabb meg újabb kereskedési szerződésre lépett, mik azonban soha végre nem hajtattak ’s időről időre foltozni kellett. Génua kereskedése emelkedett ’s bárha nem is látszék oly terjedelmesnek, mint a’ marseillei, de főként hajókészitésben ’s hajózás mesterségében nagyobb munkásságot tanúsított. Ezért látjuk ismételve gyengülni Marseilleben azon engedékenységeket, miket ott az idegen hajókázás iránt mutattak. Egyébiránt Francziaország a’ pápa iránti számításában is megcsalatkozott, kinek az ő politicai tervei szolgálatra kész eszközévé kell vala lennie, mivel annak is franczia béfolyásra volt szüksége, hogy pápai székre juthasson. De Gioberti eszméi sokkal mélyebben gyökereztek a’ természetben ’s Olaszország történeteiben, mint sem a’ pápa ha mindjárt Ausztriától elszakadott is, azért magát mint annakelőtte, franczia védelem ’s függés alá adja. Angliára nézve e’ mozgalom csak kedvező lehet, mert az a’ legbiztosabb eszköz megakadályozni, hogy Francziaország a’ zavarosban halászszon, ha Ausztria Olaszhonnal jobban meghasonlik. Angliának azért az olaszhoni mozgalmakat saját érdekéből elő kell mozdítani ’s azt szükség esetében segíteni, mivel azáltal a’ franczia béfolyástól meglehetősen ment, független Olaszhont megtartja, melynek a’ Középtenger urasága felett mind inkább kifejlődő tusában Angliának felszámithatatlan hasznokat kell hajtani. Az ausztriávali egyetértés, mit a’ franczia hírlapok a’ franczia ministeriumnak már annyiszor ’s oly keserűen szemére hánytak, azon egyetértés, mit a’ pápa maga is a’ franczia kör3