Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-12-15 / 24. szám
— 478 valaki s iszonyúan lehordott kíváncsiságunkért, aristocratai bíborpalástba burkolódzot aztán a nagy ember azt dörögve nagy kevélyen hogy ő csak megvetőleg mosolygani tud az illyes gyanításokra. Mi azonban ezen archiaristocratai mosolynak daczára is — ellenmondva egyébaránt azon alaptalan állításnak mintha érintett kérdésünkkel bárkit is gyanusítni akaránk — újra bátorkodunk kandiskolni s minapihoz hasonló szendeséggel kérdezzük : vájjon mikor lesz nekünk Szépek’ könyve.. . nekünk—kik szépek nem vagyunk. — A múlt héteni Mária fogantatása ünnepén Hóra úrnak az idevaló főegyház orgonászának egy igen jeles szerzeménye adatott elő a derék karigazgató Breyer úr ismert műértő igazgatása alatt.. Átalában habár díszes egyházakkal itt Pesten nem dicsekhetünk is de igen csinos és szabatos egyházzenével. E nemben sokat várunk fiatal hangszerzőink’ egyik tehetségdúsabbjától a szép reményű compositor Brandt úrtól. — Ugyan az napon jótékony czélra rendezve volt reunio a nagy reboutteremben fényesen ütött ki. Morelli úr derék zenekara különösen mulattató mindkét nembeli számos vendégeket. — Seymour Shiff úr a nevezetes ügyességű zongoravirtuóz gyér közönséget mulattatott tegnapelőtt a nagy reboutteremben, hol a tevékeny Privorszky úr újra csinos reumot rendezett. E jelen zongorász magas tökélyre vitte kivált hevenyészi tehetségét, s megérdemli azon pártolást, mellyet a Gyülde’ lelkes’ tagjai ő vele is— mint minden tehetségdúsabb idegen művészszel — éreztetének. A Gyülde szép czéljának — a jót és szépet pártolt—e szerint tökéletesen megfelel. Reméljük S. S. úr több hangversenyt is adand. — Örömmel olvastuk több hírlapokban azon hírt, hogy Ábrányi Emil úr az ,,Omode Pál és családja“ szellemdús szerzője, egy új drámát „Fekete vitéz“ czím alatt, öt felvonásban nyújtott be a drámabírálóválasztmánynak. Azon szép költői tehetség mellett, mellyet szerző első darabja’ előadásánál nem késtünk bírálatunkban méltánylani, egész bizonyossággal föltehetjük, hogy szerző ezen második darabjában előhaladást tön. — Lapjaink olvasói emlékezni fognak Ábrányi Kornélra , kit szemlénk a múlt évben úgy mutatott be, mint ki a zongoraművészet magas tökélyesítésére szánva magát— teljes kiképzés végett Bécsbe utazott. Napokban rövid it mulatása alatt alkalmunk volt őt ismét hallanunk, s azon szép süker előadásában, mellyet kivált a némethoni zenészetnek szellemében tön — nemcsak további biztos haladásának zálogául szolgál, hanem e törekvése azért is teljes méltánylást érdemel, mivel az ez irányt megkisértők száma fájdalom naponta kevesbül. Rövid idő múlva saját szerzeményeinek néhányait is át fogja adni a közönségnek, s mellyeket hallanunk alkalmunk volt, ezek után a zeneműszerzés nehéz pályáján is sok szerencsére jogosíthatjuk. Napokban viszszautazik Bécsbe az ifju művész , s fogadja szives kivonatunkat a legszebb sükerhez. --*!»*• 1 4* — ERDÉLYI GALAMBPOSTA Liszt Kolozsvárt! Engedjen tisztelt szerkesztő úr becses lapjai’ hasábjain tért ollykor egy gyönge nő’ tudósításának. Történnek itt néha dolgok, mik a szeretett testvér’ gyermekei előtt nem érdektelenek. Leveleim cyclusát Liszt’ kolozsvári útjával kezdem meg. Igen nálunk, körünkben van ő, a zongorakirály, a ..hangok’ nagy tanára, kinek útját a vendome’ terétől a római Vatikánig, szent Pál egyházától a pétervári czáriakig, a dicsőség istennője füzérrel hinté be, s búhangjait a kebelből kitépteket, tovább adók a hír’ tárogai. Múlt hó’ 24-kén érkezett meg estve 5 órakor. Száz fáklya várta őt, s a katonai hangászkar eléje ment tisztelkedni. A conservatorium’ részéről Ruzitska’ vezérlete alatt egy küldöttség ment hozzá. Szónokolt Urházy lelkesen, erélylyel, elmondó mi jól esik Erdélynek látni , hogy sötét fenyveseit, virágos tévéit nem becsülte kevesbre a dús Bánát’ rónáinál s a pompás kelet’ fényénél. És mi láttuk az ő arczát a szónok’ szavában osztakozni, s forró kézszorítással köszöni meg érette. Ezután Ruszicka úr ajánló a conservatoriumot Liszt figyelmébe kit az természetesen hogy érdekelni látszott. Az est óta Kolozsvár szünetleni mozgása mindenki csak őt emlegeti, ha ablakában áll, ha ki kocsizik, kiváncsi nép veszi körül. Harmadnap 26-kán a zenekör mutató be hódolatát, melly alkalommal szónokuk Juszti kapitány egy tisztelettagsági oklevél’ elfogadására kérte föl, egyszersmind a társaság’ gyűlésébe meghiván. Az nap gr. Bethlen F.-nél ebédelt. Ez nap adta elő hangversenyeit. Mit mondjak játékáról ? mit fogadtatásáról? Elég az hogy Liszt és a közönség egymással egyaránt meg valónak elégedve. Mit hallok mindent nem tudom — de néha könyerem , néha megrázkódám , most lihegett kebelem, majd a csalódás bringa karjai fontak át. És Rákóczy ... tán ama száműzött fejdelmi halott szellemétől leste el e hangokat? tán jelen volt ős szelleme a csatában, midőn a hős’ tárgyalója megrázkódtató a leget? — 28-kán estve megjelent a zenekörben , fáklyák közt kisérve s a barna zenészektől üdvözölve. A zenetársaság