Honismeret, 1982 (10. évfolyam)
3. szám - BESZÉLGETÉS - Emlékműkultusz, emlékműkultúra (Deregán Gábor beszélget dr. Liptai Ervin hadtörténésszel)
ugyanilyen igénnyel s ugyanilyen nemes hivatástudattal alkossák meg. Példát adva: hogyan kellene, hogyan illene minden megyének összegyűjteni, megbecsülni, megmenteni a feledéstől legjobb hagyományait. Szilágyi Ferenc Somogy megye múltjából Levéltári Évkönyv 8., 9., 10. Szerkeszti: Kanyar József (Kaposvár, 1977.440 old. 1978.416 old. 1979.496 old.) A Somogyi Levéltári Évkönyv ismertetendő kötetei két nagy egységre bonthatók: Tanulmányok és a Függelék. A 8. kötet 13 tanulmányt és az 1976. november 9-11-én Kaposváron, a történelemtanítás és levéltár témakörben megtartott országos konferencia főreferátumait, valamint a megyei intézmények képviselőinek korreferátumait tartalmazza. A 9. kötetben a 10 tanulmány mellett: A levéltárak szerepe a közművelődésben című szegedi konferencián elhangzott előadások, a Somogyi Levéltári Napok 77 rendezvény anyaga és a Somogy megyei Levéltár kiadványai és közművelődési munkájának 1977. évi krónikája című összeállítás olvasható. A 10. kötet 12 tanulmányát az 1978. évi Somogyi Levéltári Napok programja — referátumai egészíti ki. A Somogyi Levéltári Évkönyv utóbbi köteteire is érvényes Hanák Péternek az 1977. évi Somogyi Levéltári Napok alkalmával elhangzott megállapítása, miszerint „a Levéltári Évkönyv nagy, általános érdeme és értéke, hogy a helytörténetírás legjobb szakmai hagyományait a korszerű történelemszemlélettel és módszerekkel tudta egyesíteni” Országos rangra emelkedett a kiadvány tartalma, jellege alapján egyaránt. Végigtekintve az eddig megjelent tíz köteten, megállapíthatjuk, hogy a Somogy megye múltjából című évkönyv régen túlnőtt a helyi érdeklődés, a szűken értelmezett „helytörténetírás” körén. Gazdaságtörténet témakörben Szili Ferenc Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt. Kaposvári Cukorgyárának vonzáskörzetében című tanulmánya olvasható. (8., 9., 10. kötet). Áttekintést ad a Dél-Dunántúlon rendszeresített cukorrépatermesztésről, a Mezőgazdasági Ipar Rt. kaposvári cukorgyárának 1894-es alapításáról és az 1904-ig kibontakozó tevékenységéről, de a cukorrépa-termelés részkérdéseivel (áralakulás, jövedelmezőség, technológia, termesztési kísérletek stb.) is megismerkedhetünk. A következő 10 évről megállapítja, hogy „a kaposvári cukorgyár vonzáskörzetében a cukorrépa termesztése ... egybeesett a magyar cukoripar fellendülésével, így a cukorgyár részvényesei és a cukorrépa-termesztők egyaránt részesedhettek a konjunktúra előnyeiből.” A továbbiakban a cukorrépa árának, a cukorrépa-termesztés alakulásának, a „cukorrépa-munkások” helyzetének bemutatása olvasható. Az első világháború, a forradalmak kora, az országos infláció, a Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztésében különösen kedvezőtlenül éreztette hatását. A későbbiekben elsőrendű feladat volt a korszerűsítés, a cukor minőségének javítása. Szili Ferenc munkája nagy szakismerettel, igen sok adat és anyag felhasználásával, a mezőgazdasági művelés és az iparosítás kapcsolatának bemutatásával megírt gyár- és cukorrépatermesztéstörténet. A másik gazdaságtörténettel foglalkozó tanulmány Takács Éva munkája (8. kötet). Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodását vizsgálja az első és az új erdőtörvény megjelenésének időpontja között (1879-1935). Elemzést olvashatunk az erdők faállományáról, azok területi és kormegoszlásáról. A 9. kötetben ugyanő a Somogy megyei erdők törzskönyvét mutatja be, amelyet az 1978. évi erdőtörvény végrehajtásának eredményeként készítettek el. A Zselic, mint termelői táj az 1935-ös üzemstatisztika tükrében című, 10. kötetben található tanulmányból arról kaptunk tájékoztatást, hogy a tájegységben az 1930-as években is meghatározó szerepet betöltő erdő mellett a mezőgazdasági termelés más ágazatai milyen mértékben voltak jelen. Takács Éva tanulmányainak a szakszerű feldolgozása mellett az a fő értéke, hogy az agrártörténetnek szinte alig művelt ágáról szerezhetünk ismereteket. Benda Gyula írása (A Somogy megyei adózók termése 1816-ban) az 1848-at megelőző korszak árujelentéseit dolgozza fel, képet adva az 1816-os ínséges esztendő somogyi kihatásáról T. Mérey Klára tollából gazdag, széles körű elemzést kapunk a Dél-Dunántúli dualizmus kori iparának fejlődéséről. A gazdasági alap változását és a társadalmi tagozódás alakulását összefüggésben tárgyalja a tanulmány, mely a gyáriparról a kisipar alakulásáról egyaránt jó áttekintést ad, kiegészítve szemléletes térképekkel, táblázatokkal. Az ipar, a gyáripar helyzetét iparáganként taglalva mutatja be a szerző. A művelődéstörténeti tanulmányok sorában Kanyar József két munkája is szerepel. A 8. kötetben a Középiskola és középfokú oldalás a Dunántúlon a XVIII-XIX. században című témáról olvashatunk. A török hódoltság korától rajzolja meg azt a fejlődésvonalat, amelynek keretében az egyház, a földesurak alapította gimnáziumok, középfokú tanintézetek létrejöttek és működtek. A 10. kötetben található Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1848— 1867) című tanulmánya. Keresztmetszetet ad az egész Dunántúl elemi- és középiskolahálózatáról, bővebben szól a Somogy megyei viszonyokról, összeveti a dél-dunántúlival. Elemzi az 1849-es időszakot, az abszolutizmus korában a Thun-féle ideiglenes és végleges reformokat, az ezeket fellazító „változások korá”-t, amely az Eötvös-féle népiskolai törvénynek készítette elő az útját. A két tanulmányban vizsgált időszakhoz kapcsolódik Benda Kálmán: Az iskolázás és az írástudás a