Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
TERMÉS - Dr. Mikó Sándor: Egy Sopron környéki község, Nagylózs
Feld — a XIII. század végéig igen kedvelt volt, így pontosabb korhatározásra nem alkalmas. A halszálkás falazástechnika szórványos alkalmazása elsősorban olyan épületekben figyelhető meg, melyeket a kutatás a XI—XII. századra, legkésőbb a XIII. század első harmadára helyez. Valószínű tehát, hogy a templom még a XIII. század közepe előtt felépült." Drinóczy György, csornai premontrei tanulmánya, „Böngészet Sopron Megye ismeretéhez", arról beszél, hogy Lózsról már 1264-ből van emlék, amikor a győri káptalan IV. Béla királyt értesítette, hogy a káptalan kiküldötte, Jakab kanonok és Roland nádor embere körüljárták a három család földjét, „s azt a szomszéd határoktól, jelesen Lopsont is, halmokkal elkülönítsék". A Hazai Okmánytár I. kötetében (Győr, 1865.) találkozunk az 1273-as lozsi-peresztegi csata leírásával — ekkor támadta meg a cseh király a magyar határvidéket —, ahol Pecz Benedek, aki előzőleg már Győr alatt sok kellemetlenséget okozott a cseheknek egy Lozs nevezetű helységben . . . félretéve a halálfélelmet, maga elé tartott hajítódárdával megtámadta a szembejövő ellenséget, egy katonát dárdaütéssel a többiek szeme láttára megölt, azonkívül még egy másik katonát is. Tudniillik ebben a küzdelemben győzte le az olmützi püspök hadnagyát". Így a falu keltezési évét nehéz határozott évszámmal megjelölni. Az biztos, hogy az első okleveles említés korántsem azonos a község keletkezési idejével. Már korábban is létezhetett itt művelt birtok vagy név nélküli kis település. Nagylózs neve az oklevelekben több változatban fordul elő. 1273-ban ,,in quodam loco Lus vocato" (egy Lozs nevű helységben), 1277-ben „Castrum Loos", 1350-ben „possessio Lous", 1368-ban „Lwus", 1377-ben „Los, Loos" szerepel. A Loos alak megmarad 1906-ig, amikor a község hivatalosan is felvette a Nagylózs nevet. (1430-tól a lozsi uraság tartozéka „predium Kis loos".) Lózs a XIII. században „Castrum" (erődítmény), az 1300-as évekből származó oklevelek „possessio"-nak, azaz falunak nevezik. 1431-től „oppidum" (mezőváros) 1871-ig. Az 1871. XVIII. törvénycikk szerint a városok és falvak, bármennyire is különböznek jellemükre és természetükre, fogalmilag egyaránt községek. Az 1886. XXII. tc. a községeket három csoportra osztja: a) rendezett tanáccsal bíró város, b) nagy- és c) kisközség. Lózsot — minthogy nem tudta vállalni az önálló jegyzőtartás költségeit — a kisközségek közé sorolták. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának — amelyet az országgyűlés 1949. aug. 20-án emelt törvényerőre — V. fejezete szerint „Az államhatalom helyi szervei a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a községi tanács, a város kerületi tanácsa." Ettől kezdve Nagylózs önálló tanácsú község 1982-ig, amikor mint társközség a nagycenki nagyközségi tanácshoz kapcsolódott. Lózs soproni várföld volt, amelyet hét háztelekkel IV. László király 1276-ban a Lózsi család egyik tagjának, Belednek adott. Az a család 1437-ig, a Viczayak 1870-ig, a Sólymossyak pedig 1945-ig voltak a helység urai. Érdekes a község településének kialakulása. Első nagyobb települési nyomok — amelyeket az irodalom is jelez — a római korból valók. A későbbiek a népvándorlás idejére esnek. Már ekkor is az egykori kastély helye volt a helység legmagasabb pontja, ahová valamelyik néptörzs kisebb földvárat emelt, hogy jó kilátása legyen a Fertő felől közeledő ellenség kikémlelésére. Ezt az erődítményt későbben az avarok is és a németek is hasonló célra használták. Ennek maradványai a roppant vastagságú, bonyolult beosztású és erődítésszerű falak, részben római kori, részben különféle bélyegzetű, anyagú, alakú téglákból, továbbá barbár sírok — 1880-ban, a kastély átépítésekor kerültek elő. A honfoglaló magyarok viszont nem ekörül verték le sátraikat, hanem a Szajkán, a „folyó mellett, ahol elegendő legelő és víz volt". Az 1893. évi Canonica Visitatio is úgy említi, hogy „Loos legrégebbi része az a 12 ház, amit Szajknak neveznek". Zsigmond király 1431-ben Lozsi Gáspárnak Lózs nevű birtokán vásárjogot — ami a helység akkori tekintélyét is jelzi — adományozott, amely — mivel földesúri volt — az 56.000/1948. K. Sz. M. rendelet alapján szűnt meg. A vásártér a várkastély alatt — amely a földesúr átépített kúriája volt — terült el. A kirakodóvásárok helye végig itt maradt, az állatvásárokat viszont a helység déli peremére helyezték ki. Az 1400-as évektől számíthatjuk a helység intenzívebb fejlődésének kezdetét. Nevekről ítélve (Csapodi, Erdélyi, Kéri, Sitkei) ekkor több vidéki telepedett itt le, ami minden bizonnyal a lózsi promontóriumon, azaz „hegyen" kialakuló nagyobb arányú szőlőkultúra fellendítésével kapcsolatos, ösztönzőleg hatott a szőlőművelés ekkori térhódítására az a tény is, hogy már ebben a században kialakult — a földesúri tulajdonjog fennmaradása mellett — a szőlőbirtok adásvétele, így a nemes, a jobbágy, sőt a városi polgár lakóhelyén kívül is vehetett szülőföldeket. 1447-ben a soproni Keslaic András lakó borral adózott lózsi szőlője után. A Lozsi család egyik sarja 1410 körül szőlőt adományozott a csornai premontrei prépostságnak, aki jobbágyokat is hozott ide. Ugyanebben a korban már szőlőtulajdonosként szerepelnek Lózson a Kanizsaiak is, akikről a szőlő aXVI. században — amikor a szőlőtermesztés még erőteljesebben fejlődött — a Nádasdyakra szállt át. 1548-ban Nádasdy Tamás 12 lózsi jobbágyot szöktetett el kövesdi telkeire. Ennek megtorlásaként a Viczayak még ugyanebben az évben a Nádasdyak rábaközi birtokairól 6 portát kitevő jobbágy lakosságot költöztettek ide. Az 1550-es években újabb fejlődési szakasz kezdődik, ami a majorgazdálkodás beindulása.