Honismeret, 1989 (17. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Kálmán Attila: Beszédes emléktáblák Tatán
A kivándorlási mozgalom kivizsgálását a Helytartótanács és a Jász Kun Kerület főkapitánya is elrendelte. A szervezőket letartóztatták. A tanúkihallgatásokat 1863. szeptember 12-én megkezdték, s ezek alapján november 8-án tiltott összeírás, pénzszedés és csoportosulás előidézése miatt fenyítő keresetet indítottak a már említett szervezők ellen. Igen figyelemreméltó a két kunszentmártoni kihallgatott vallomása. A hírt ismerőstől, illetve a piacon hallották beszélni, s a részleteket megtudni indultak Félegyházára. Ott másokkal együtt egy lakatosmester udvarában gyülekeztek, ahol meghallgatták a lakatos által felolvasott, már idézett hirdetményt. A minden jót ígérő levélnek mindannyian hittek, bár utólag néhányan szégyellték e hiszékenységet. Ki-ki azt hallotta ki a felolvasásból, amire vágyakozott. Az egyik tanú emlékezetében a felolvasott 32 lánc föld 40 láncra változott, a másik tanú pedig a „32 zsákos föld mellé őszi és tavaszi magot" is álmodott magának. A földet, mint vallották, örök tulajdonba, teljesen ingyen ígérte a herceg. Úgy emlékeztek, nemcsak szántóföldet, nyomást, szőlőt, kaszálót és házhelyet, hanem 2 láncerdőt és 3 lánc kapálót is kapnak. Szűcs István kunszentmártoni lakos szerint „a levélbe az is bele volt írva, hogy Bukarestben hol megtelepedtek volna van ezüst, arany és só bánya melyekben sok ezüst, arany és só terem, és így ott boldog világ lévén sohase kívánkozik a letelepedett Magyarországra vissza." Más azt vallotta: azért is hitt tökéletesen a levélnek, mert a városházán is tudtak róla, s mivel hitte, hogy lovat és ökröt kapnak ingyen, mint szegény ember feliratkozott. Dora János szerint - akinek a házában egy ideig a pénzt szedték - sokan erővel iratkoztak be még a budai út után is. Budára még 800 feliratkozott nevében ment a kétszemélyes küldöttség, a szervezkedés megszüntetésekor azonban már 1114-en fizettek, holott a tanács augusztus 31-től szeptember 20-ig a félegyházi szervezőket fogva tartotta. Az augusztusi vásár Félegyházán augusztus 18-án, Ilona napkor volt. A vásárból szóbeszéddel elterjedt hír tehát rendkívül gyors cselekvést váltott ki. A megélhetési gondok miatt elkeseredett alföldi szegénység szinte mentőövként kapaszkodott az ígért jobb világba, s ki értetlenül, ki szégyenkezve vette tudomásul: ámítás áldozata volt. A Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke 1864. év februárjában tárgyalta az ügyet és márciusban már megküldte az ítéletet a félegyházi tanácsnak. Sajnos maga az ítélet eddig nem került elő, de a rabtartási költségek behajtásának irata néhány hónapos börtönre enged következtetni. Ezzel lezárult a „Bukaresti kivándorlás" ügye, csupán a megmaradt iratok tanúskodnak a jobb élet reményébe kapaszkodó, hiszékeny emberek kiútkereséséről. Bánkiné Molnár Erzsébet Beszédes emléktáblák Tatán Ha számomra ismeretlen város utcáin sétálok, mindig gondosan elolvasom az emléktáblákat, melyek felhívják a figyelmet egy-egy szép épületre, jelentős eseményre vagy egykor ott élt személyre. Röviden tájékoztatnak a letűnt korszakokról. Nem csupán arról, amelynek emléket állítanak, hanem arról is, amelyik a táblát elhelyezte, hiszen minden korra jellemző, hogy mit tart megőrzendő értéknek. Wehner Tibor: Tatai szobrok, emlékművek, emléktáblák című könyve 1980-ban jelent meg a városi könyvtár gondozásában, a Komárom megyei Honismereti Kiskönyvtár sorozatban. A tömör, színvonalas munka csaknem valamennyi addig elhelyezett tábla szövegét ismerteti. 1945 előtt elsősorban a Tatai Piarista Öregdiákok Szövetsége, az utóbbi évtizedekben a Városi Tanács V. B., a Komárom Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979-től pedig a Tata Barátainak Köre helyezett el több ismertető, illetve emléktáblát a városban. Segítségükkel tanulta meg az utca embere pl. Fellner Jakab, Farkasházi Fischer Mór, Hamary Dániel, Kazinczy Ferenc, Bláthy Ottó Titusz, Magyary Zoltán vagy Mikovíny Sámuel nevét. Természetesen az utcaelnevezések jeles, Tatához fűződő személyekről és a régi helyi foglalkozásokról: csapó, kalló, gombkötő, valamint az utcanév-magyarázó zománctáblák is hasonló célt szolgálnak. Nem felejtkeztek el azokról a közösségekről sem, amelyeknek a hatósugara túlnőtt a város határain (fazekasok, nyomdászok, tímárok, majolikagyártók, acetiléngáz-fejlesztők, népfőiskolások stb.) 23