Honismeret, 1991 (19. évfolyam)

1991 / 3. szám - TERMÉS - A fényképezés története Békéscsabán (Balogh Ferentz)

Amatőr fotósok Az egykoron nehézkes, terjedelmes fényképezőgépeket a múlt század végén egyre több praktikus összeállítású és könnyedebben kezelhető gép váltotta fel. Beszerzésük sem okozott nagyobb megterhelést, s így az amatőr fotográfusok elsősorban a polgárság soraiból kerültek ki. A családi környezetnek és az élményeknek megörökítési vágya párosult egyfajta művészi exhibícióval is, amely nagyban elősegítette a fényképek házilagos kidolgozását. Ezt ismerte fel dr. Südy Ernő gyógyszerész szeghalmi barátja, Szeghalmi Gyula tanár, aki 1906-ban megírta korának világszínvonalán az Amatőr Fényképészek Könyvét, nem is akárhol nyomtatva, mert a gyomai Kneréknél készült, gyönyörű szép szecessziós tipográfiával. A könyvet annak a dunapentelei Rosty Pálnak ajánlotta - mint az első magyar amatőrnek —, akit utazói, fotográfusi példaképének tartott. A vaskos könyv első fejezete a fényképészet történeti fejlődését vázolja, majd a századfor­duló gépeit, fotótechnikáját ismerteti kora nyelvezetének ma már szokatlan szavaival. (Az expozíció még „kintartás"-nak neveztetik s a legnagyobb zársebesség még 1/256 sec. volt... Érdekes az a táblázat, amelyben 51 féle mozgó tárgyat sorol fel, annak másodpercenként megtett útjával. Pl. az erősen hajított kő: 16 m, vágtatott ló: 8,3 m és közepes sebességgel haladó gyorsvonat: 19 m, 69 cm!) A negatív művelet két fő része az „előidézés" és az „állandósítás". Bő teret szentel a pozitív műveletekre és a legkülönbözőbb, de ma már ismeretlen, ún. nemes eljárások (Cyanotipia, kallitipia, platina-pigment- és guminyomások) ismertetésére, de magára az „érzékenyítő elegyek" názi készítésére, annak papírra, vászonra, üvegre, fára való felkenésére. Bemutatja a ma már alig ismert „szatináló" (simító-fényező) gépet, leírja, miként készíthetünk plasztographikus (domborművű) képeket. Könyve végén felsorolja a fényképek színezéséhez szükséges 487 (!) féle festéket, magyar, német és francia elnevezésével. S még nincs vége a könyvnek! Az amatőrök figyelmébe ajánlja az országos szövetség létrehozását, hírül adja, hogy megkezdi üzemelését a Szeghalmi-Csákly féle „Hungária" Első Magyar Fotokémiai Laboratórium, természetesen itt Békés megyében, Szeghalomon! Az egész könyv olyan, mint egy 328 oldalon tudományos igénnyel megírt fotóhirdetés, mert azonnal kedvet kapunk azok megvásárlásához is, hogy használatbavételükkel önmagunk és környezetünk számára örömet, elismerést szerezhessünk. E könyv hosszú ideig az amatőr fotósok enciklopédiája volt, a békéscsabai amatőrök kézikönyvként használták egészen az 1930-as évekig. Südy Ernő és Szeghalmi Gyula kapcsolata - az utódok elbeszélése nyomán — egy másik híres békécsabai gyógyszertárban, a Réthy-patikában kezdődött, mert Szeghalmi kezdetben itt szerezte be vegyszereit. Később ez a kapcsolat termékenyítően hatott a környezetükben élő emberekre is, amennyiben elősegí­tette az egymás iránti érdeklődést, az igényesebb fotografálást és egy fotóklubnak a létrejöttét, így került Szeghalmi Gyula révén Sydney Carton is Az Amatőr című fotóslap szerzői gárdájába. Ki volt ez az angolos nevű ember? Nem más, mint az Aradon született Rozsnyay Kálmán (eredeti neve: van der Hoschke, s csak később vette fel anyja nevét), aki azzal tette hírhedtté magát, hogy 1905-ben, 33 éves korában feleségül vette az akkor 79 éves Prielle Kornéliát, Petőfi egykori szerelmét. Ha fotószakírói tevékenysége nem is, az Ady-örökség ápolásában kifejtett tevékenysége jelentős volt. Az amatőr fotós baráti körhöz tartozott dr. Batta István békési gimnáziumi tanár, kinek Veress Ferencről, a színes képről és az optikai elméletről írott tanulmányai könyv alakban is megjelentek. A legtevékenyebb amatőr dr. Südy Ernő volt, akinek kombinált pigment- és guminyomatú képei 1902-től kezdődően ismertek (ma is megvannak a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban). A világháború nem kedvezett az amatőr szellem kiteljesedéséhez, a baráti szálak meglazul­tak, Szeghalmi Gyula a frontra került, néhány háborús felvétele a Sárréti Múzeumban van. Új nevek tűnnek fel az amatőrök táborában: Bártfai Zoltán Téli napsütés című felvételét közli a Fotóművészeti Hírek 1928. decemberi száma, s Vydareny Iván így méltatja: „Bártfai Zoltán először szerepel olvasóink előtt s meseországot varázsol szemeink elé". Bártfai Zoltán komolyan vette Vydareny dicséretét s 1932 áprilisában Folyosó című képével elnyeri a Fotóművészeti Hírek I. díját. Az amatőr szellem békéscsabai újraéledését jelzi, hogy a Fotóéletnek békéscsabai fiókszerkesztősége van Ásványi József személyében, kinek apróbb híreivel gyakran találkozhatunk a lap hasábjain. A hosszú évek óta érlelődő és a fotósközösség gondolatát ápoló szándék 1933-ban megvalósult: megalakult a Magyar Amatőr-fényképezők Országos Szövetségének békéscsabai csoportja. 75

Next