Honismeret, 1998 (26. évfolyam)
1998 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - Vadűzés és erdőzúgás. Száz esztendeje született Széchenyi Zsigmond (Halász Péter)
ÉVFORDULÓK Vadűzés és erdőzúgás Száz esztendeje született Széchenyi Zsigmond Helytörténeti kutatásunk ritkán használja forrásként egy-egy település vagy táj bemutatása során a vadászirodalmat. Pedig vadászíróink munkáiban igen sokszor megjelenik hazánk valamely sarka, vagy csücske. Ha nem is éppen földrajzi értelemben véve félreeső része, de úgy mindenképpen, hogy a vadász olyan erdőkben, csalitokban, rejtett völgyekben is megfordul, s ott a természet olyan titkos mozzanatait is megfigyelheti, ahová más ember, akár a „helytörténész", nem, vagy csak nagyritkán jut el. Hogy néhány nevet említsek hamarjában: Bársony István, Maderspach Viktor, Nadler Herbert, Fekete István vadászélményekről szóló írásaiban lépten-nyomon megjelenik a magyar erdő szépsége, varázsos hangulata, mégpedig nem csak elvont formában, hanem konkrétan, egy-egy falu határához, egy-egy tájegység hegyeihez, vizeihez, bokrosaihoz köthetően. Biztos vagyok benne, hogy érdemes lenne elkészíteni a rendkívül gazdag magyar vadászati irodalom topográfiáját, mert az ily módon megnyíló lehetőség módfelett gazdagíthatná a különféle helytörténeti munkák tartalmi sokszínűségét. A XXV. Honismereti Akadémián Győrben, alig fél esztendeje került szóba, hogy jó volna, ha a készülő helytörténeti munkákban nagyobb teret kapna a környezet, a természeti táj, az élővilág. Talán egyetlen vadászírónk könyveiben sem szerepelnek olyan gazdagon, és olyan művészi színvonalon megfogalmazva erdeink, nádasaink, hegyeink, völgyeink, vizeink, mint a száz esztendeje született Széchenyi Zsigmond hazai vadászataival foglalkozó könyveiben. A kiváló magyar vadász ugyan elsősorban egzotikus expedícióiról írt könyveket, s ezekben Afrika, India, Alaszka tájait, élővilágát, vadászatai során megismert jellegzetes embereit mutatja be biztos kézzel, markáns ecsetvonásokkal, találó összegezéseivel. Gazdag vadászéletéből hiába töltött jóval több időt hazánk - a Kárpát-medence vadászterületein, viszonylag erről írt kevesebbet. Ám ez sem kevés, több mint félszáz ív terjedelemben jelent meg az Ahogy elkezdődött... és az Ünnepnapok című könyve. E két lebilincselő olvasmányt nyújtó műhelytörténeti értékeinek megcsillantásával emlékezünk a nagy magyar vadászíró születésének századik évfordulójára. Gróf Széchenyi Zsigmond „az Akadémia és a Lánchíd között vasba öntött Széchenyi" testvérének dédunokájaként, 1898. január 23-án született Nagyváradon. A család azonban a Fejér megyei Sárpentelén lakott, gyermekkora zöldkalapos eszmélései, ifjúkora vadászatai tehát elsősorban ehhez a tájhoz, valamint a közeli Somogyvárhoz, Lovasberényhez és a Velencei tóhoz kötődtek - nem beszélve itt most édesanyja családi fészkéről, az ausztriai Mileschau fenyveseiről. Később azután vadászott a Dunántúl sok más vidékén, s a történelmi Magyarország számos táján. A második világháború során a fővárosi Széchenyi-hegyen lévő otthona bombatalálatot kapott, szinte valamennyi trófeája elpusztult, őt magát pedig osztályidegenként - a kommunista diktatúra tette földönfutóvá saját hazájában. 1950-ben egy Balaton-vidéki kisfaluba száműzték, később Keszthelyen kapott valami állást. Csak 1960 után adták ki újra könyveit és hasznosították ismét hatalmas tudását és tapasztalatát néhány Afrika-expedíció során. Ekkor, ismét nyugalmasabb körülmények között írta a hazai, vagy mondjuk így, európai vadászatairól szóló, imént említett könyveit. Széchenyi Zsigmond több mint harminc esztendeje, 1967. április 24-én hunyt el Budapesten.