Honismeret, 2000 (28. évfolyam)
2000 / 4. szám - TERMÉS - Az oltalomra szorult Zilahy Lajos (Karacs Zsigmond)
ragyogó magasság. Szilárdan álljon a talpán az, ki e szédítő távlatokban ember tud maradni. Ő Nagyszalontától megkapta az ehhez szükséges erőt. Hogy tanulmányait folytatni tudja, a lehetőségek közül a Száraz-féle alapítvány elnyerése látszott megfelelőnek. Száraz Zsigmond Bihar vármegye táblabírája és főadószedője a XVIII. század végén hunyt el. Második felesége Antalffy Erzsébet 1806. évi végrendeletében nagy összeget hagyott művelődési célokra, kiváló tehetségű, jól tanuló szegény sorsú fiatalok támogatására. Száz éve, 1900-ban Száraz Zsigmondné alapítványa még mindig 60 ezer korona tőkével rendelkezett. Joggal remélték a szalontai megyebizottsági tagok, hogy a 600 tagú bihari megyebizottság támogatását elnyerik gyámolítottjuk számára. A reményteljesebb lehetőség érdekében a két Zilahy fiú, Tibor és Lajos, Tisza Istvánt is felkereste, hogy felelevenítsék a Tiszák régi pártfogó kapcsolatát a Zilahyak iránt, adjon segítséget a Száraz-féle alapítvány elnyeréséhez. A pályázat sikere aztán lehetővé tette, hogy a máramarosszigeti nyolcosztályos főgimnáziumban Zilahy Lajos leérettségizzen. Aztán a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát, miközben családját is segítve egy nagyszalontai ügyvédi irodában dolgozott. Az első világháború az ő életét is döntő mértékben meghatározta. A Lemberg körüli harcokban súlyosan megsebesült, felmentették a katonai szolgálat alól. A Tisza István és Herczeg Ferenc alapította Magyar Figyelő munkatársa lett. 1916-ban pedig megjelent a háborús költeményeit tartalmazó első kötete, a Versek. 1919-ben Bécsben élt, majd hazatérte után 1920-ban adta közre egyfelvonásos színdarabjait. Az 1922-ben napvilágot látott első regénye, a Halálos tavasz, melynek átütő siker és máig tartó közkedveltség forrása lett számára. A Két fogoly, és a Valamit visz a víz egy-egy lépcsőfok volt a parnasszus felé vezető úton. Számomra legszívbemarkolóbb A lélek kialszik című regénye, mely mintha későbbi sorsának is előérzete lett volna, egy Amerikába szakadt magyar vergődésével, hazájától, anyanyelvétől való fokozatos elszakadásával. Ám e sikeres életszakát számba véve, aligha jut eszünkbe az a felelősségteljes tevékenység, ami a mindennapjait kitöltötte. A nemzet felemelkedésének áldozatos szolgálatára késztette, egyaránt keresve a kapcsolatot a népi írók és a kormányzat felé. Zilahy által a miniszterelnök és a népi írók között jóhiszeműen előkészített találkozón a hangulatot feszültté tette Gömbös Gyula kaszárnyastílusú kritikája. Erről Móricz Zsigmond így emlékezett: „Én olvaslak benneteket! - s kinyújtva az ujját, és mint egy gladiátor, lehajtott fejjel, döfve Zilahyra mutat: - A te munkáid közül a... a... a Süt a nap állott legközelebb a lelkemhez. A többiben csupa idegen utánzatot éreztem, amit ki kell belőled irtani..." Az elmúlt évtizedek kulturális politikája ugyanerre a sorsra ítélte munkáit, talajtalan, de itt-ott meggyökerező előítéletekkel illetve. Középosztálybeli, dzsentri -e jelzők sokáig vádként üldözték. Mindannyian rabjai vagyunk előítéleteinknek, s ennél talán kényelmességünk makacsabb. Ha szemünk rátévedne is árnyaltabb képet adó lehetőségekre, fölényes mozdulattal toljuk félre az elménket kellemetlen mozgásra késztető okvetetlenkedő forrásokat. Pedig Zilahy -a Gömbös találkozót előzően - már 1934-ben harcba hívta az írókat a magyar politikai és közéleti közömbösség ellenében, ami ekkor a pusztuló parasztság iránti érzéketlenségben mutatkozott. Szabó Zoltán (az elmúlt évtizedek másik feledésre ítélt írója) fejet hajtott a Zilahy Lajos által kezdeményezett falukutató szociográfiai munka előtt. Mindketten szerették volna, ha e munka során a fiatalság csoportjai közötti ellentétek feloldódnának. Óriási munkát vállalt magára Zilahy Lajos - túljutva egyéni sorsa és nemzete legsúlyosabb időszakán amikor egy évtized írói munkássága számára meghozta gyümölcseit, ezzel lehetőséget is adva neki segítő szándékai megvalósítására. Az összefogást szolgálta az általa szerkesztett Magyarország hasábjain, Zilahy bevezetésével megszólaló 18 ifjúsági vezető szervezetük történetéről és programjáról való ismertetése, és hogy távol állt tőle mindenféle kirekesztés, ezek között látjuk a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét is. A hatalom sohasem volt toleráns a létérdekeit veszélyeztető ifjúsági és egyáltalán bármilyen összefogással szemben, mesterien értettek a szétziláláshoz. Perbefogták az írókat, akik talán ezért is a szélrózsa minden irányába húzódó pártok felé orientálódtak: Féja Géza, Kovács Imre, Szabó Dezső, Málnási Ödön, Erdélyi József, Illyés Gyula. Egy-egy névnél felszisszenünk, megdicsőültek és elátkozottak, a valamikori közös céltól mennyire eltávolodtak. Zilahy, bár jobbról és balról jövő támadások kereszttüzébe került, egyébként megmaradt a szellemi élet társadalmi érzékenységű, a népi írókat támogató harmadikutas irányzat ösztöne-