Honismeret, 2007 (35. évfolyam)

2007 / 3. szám - KRÓNIKA - Épül a Magyar Nyelv Múzeuma (Kováts Dániel)

Kárpátalja között a híd szerepét betöltő Sárospatakot középpontba állítva­­ dr. Tamás Edit, a Rákóczi Múzeum muzeológusa tartott értékes és tartalmas előadást. Szőke Anna néprajzkutató, aki a Kiss Lajos Néprajzi Társaság képviseltében a Vajdaságból érkezett, a hagyományok kutatásáról, néprajzi gyűjtésekről, saját identitásuk erősítéséről és arról beszélt, hogy milyen nagy jelentősége van számukra, mennyire megerősíti őket tevékenységükben, amikor az anya­ország érdeklődik munkájuk iránt. A nap záró korreferátumát a Hajdú-Bihar megye képviseletében ér­kezett dr. Krajczárné Sándor Mária, a Berettyóújfalui Múzeum munkatársa tartotta, aki a határon túlról meghívott gyermekeknek szervezett honismereti táborok hasznáról, értékeiről, a gyermekek magyarsá­gának eszmei és gyakorlati megerősítéséről beszélt a gyermekrésztvevő és a felnőttként szervező muze­ológus, a szemtanú élményeivel. A konferenciának helyet adó aszódi Evangélikus Gimnázium és Kollégium csodálatos környezete és a házigazdák képviseletében Koncz István igazgató-helyettes úr vendégszeretete tette még kellemeseb­bé a tartalmas konferenciát. Az esti, baráti beszélgetések pedig még tovább erősítették a résztvevőkben a hitet és a lelkesedést, hogy tevékenységük és munkájuk értékteremtő, hasznos és nem hiábavaló. Végül, a konferencia utolsó napjának záróakkorjaként Máté György, egyesületünk fiatal néprajzosa vezetésével rövid falunézőbe mentünk a Galga mentén. Felkerestük a virágvasárnapi díszbe öltözött Túrát, Galgahévizet, Hévízgyörköt és végül Bagót, ahol finom süteménnyel, borocskával várt bennün­ket Balázs Guszti bátyánk, a bagi Helytörténeti Baráti Társulat vezetője és Nagy­ Jenőné Magdika, aki barátnői és a rokonok segítségével megmutatta nekünk a több száz darabból álló bagi viseletgyűjtemé­nyét, a „bölcsőtől a koporsóig". Látogatásunkat és a konferencia programját egy általuk gyönyörűsége­sen elénekelt szép, régi Mária-dicsérettel zártuk. Halminé Bar­tó Anna * Épül a Magyar Nyelv Múzeuma 2007. április 12-én Széphalmon, Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertjében ünnepélyes keretek között tették meg az első kapavágást a Magyar Nyelv Múzeuma építkezésén. Örömmel gondolhatunk arra, hogy bár a 2001 -ben történt alapkőletétel óta hosszú évek múltak el, most sikerült elindítani a rég­óta formálódó elgondolás megvalósítását. A régió közös erőfeszítésével dolgozták ki az ,,Összefogás­sal Tokaj Világörökségéért" programot amelynek egyik eleme a széphalmi új épületegyüttes, s az el­nyert 400 millió forintos támogatást egészítette ki Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlése további 300 millió forinttal, hogy ez a nagy és fontos kulturális beruházás megvalósulhasson. Radványi György Ybl-íjas építészmérnök dolgozta ki a terveket, amelyek a XXI. század anyagait és formáit alkalmazva teremtenek keretet nyelvünk történeti útjának, mai változatainak, gazdagságának, a magyar nyelven lét­rehozott kiváló alkotásoknak a bemutatására. Kell-e indokolni, hogy miért éppen ezen a helyen kell felépíteni ezt az intézményt? Talán elég Petőfi Sándorra hivatkoznunk, aki 1847 júliusában járt ezen a tájon, s széphalmi látogatásáról így írt Úti leve­leiben: „Újhelytől félórányira éjszak felé esik Széphalom, Kazinczy Ferenc egykori lakása. Nevét meg­érdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer odaza­rándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába. " Petőfinek e soraira is gondolva javasolta az illetéke­seknek dr. Pásztor Emil kezdeményezése nyomán a Kazinczy Ferenc Társaság 1994-ben, hogy Szép­halmon, a Kazinczy-emlékkertben létesüljön egy magyar nyelvtörténeti múzeum. Évente igen nagy számban látogatnak el Magyarország minden részéből egyének, családok, csoportok Kazinczy Ferenc sírjához, a közelében emelt emlékcsarnokba. Hazánknak ez a leglátogatottabb irodalmi emlékhelye, és innen indult a XIX. század elején a magyar nyelv megújítását célzó mozgalom. De erről a vidékről, Abaújból származik a magyar nyelvnek olyan nagy alkotása, mint a vizsolyi Biblia (1590), olyan kez­deményezése, mint az­ első magyar nyelvű irodalmi folyóirat megjelenése (1788). Hazánkban előzmények nélküli vállalkozás kibontakozásának lehetünk tanúi. Fel is merül a hírek nyomán két aggodalmaskodó kérdés. Az egyik az, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán a folytonosan mozgásban lévő nyelvet kiállítások formájában az érdeklődő közönség előtt bemutatni; a másik pedig Aszód

Next