Honismeret, 2007 (35. évfolyam)
2007 / 3. szám - KRÓNIKA - Épül a Magyar Nyelv Múzeuma (Kováts Dániel)
Kárpátalja között a híd szerepét betöltő Sárospatakot középpontba állítva dr. Tamás Edit, a Rákóczi Múzeum muzeológusa tartott értékes és tartalmas előadást. Szőke Anna néprajzkutató, aki a Kiss Lajos Néprajzi Társaság képviseltében a Vajdaságból érkezett, a hagyományok kutatásáról, néprajzi gyűjtésekről, saját identitásuk erősítéséről és arról beszélt, hogy milyen nagy jelentősége van számukra, mennyire megerősíti őket tevékenységükben, amikor az anyaország érdeklődik munkájuk iránt. A nap záró korreferátumát a Hajdú-Bihar megye képviseletében érkezett dr. Krajczárné Sándor Mária, a Berettyóújfalui Múzeum munkatársa tartotta, aki a határon túlról meghívott gyermekeknek szervezett honismereti táborok hasznáról, értékeiről, a gyermekek magyarságának eszmei és gyakorlati megerősítéséről beszélt a gyermekrésztvevő és a felnőttként szervező muzeológus, a szemtanú élményeivel. A konferenciának helyet adó aszódi Evangélikus Gimnázium és Kollégium csodálatos környezete és a házigazdák képviseletében Koncz István igazgató-helyettes úr vendégszeretete tette még kellemesebbé a tartalmas konferenciát. Az esti, baráti beszélgetések pedig még tovább erősítették a résztvevőkben a hitet és a lelkesedést, hogy tevékenységük és munkájuk értékteremtő, hasznos és nem hiábavaló. Végül, a konferencia utolsó napjának záróakkorjaként Máté György, egyesületünk fiatal néprajzosa vezetésével rövid falunézőbe mentünk a Galga mentén. Felkerestük a virágvasárnapi díszbe öltözött Túrát, Galgahévizet, Hévízgyörköt és végül Bagót, ahol finom süteménnyel, borocskával várt bennünket Balázs Guszti bátyánk, a bagi Helytörténeti Baráti Társulat vezetője és Nagy Jenőné Magdika, aki barátnői és a rokonok segítségével megmutatta nekünk a több száz darabból álló bagi viseletgyűjteményét, a „bölcsőtől a koporsóig". Látogatásunkat és a konferencia programját egy általuk gyönyörűségesen elénekelt szép, régi Mária-dicsérettel zártuk. Halminé Bartó Anna * Épül a Magyar Nyelv Múzeuma 2007. április 12-én Széphalmon, Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertjében ünnepélyes keretek között tették meg az első kapavágást a Magyar Nyelv Múzeuma építkezésén. Örömmel gondolhatunk arra, hogy bár a 2001 -ben történt alapkőletétel óta hosszú évek múltak el, most sikerült elindítani a régóta formálódó elgondolás megvalósítását. A régió közös erőfeszítésével dolgozták ki az ,,Összefogással Tokaj Világörökségéért" programot amelynek egyik eleme a széphalmi új épületegyüttes, s az elnyert 400 millió forintos támogatást egészítette ki Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlése további 300 millió forinttal, hogy ez a nagy és fontos kulturális beruházás megvalósulhasson. Radványi György Ybl-íjas építészmérnök dolgozta ki a terveket, amelyek a XXI. század anyagait és formáit alkalmazva teremtenek keretet nyelvünk történeti útjának, mai változatainak, gazdagságának, a magyar nyelven létrehozott kiváló alkotásoknak a bemutatására. Kell-e indokolni, hogy miért éppen ezen a helyen kell felépíteni ezt az intézményt? Talán elég Petőfi Sándorra hivatkoznunk, aki 1847 júliusában járt ezen a tájon, s széphalmi látogatásáról így írt Úti leveleiben: „Újhelytől félórányira éjszak felé esik Széphalom, Kazinczy Ferenc egykori lakása. Nevét megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer odazarándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába. " Petőfinek e soraira is gondolva javasolta az illetékeseknek dr. Pásztor Emil kezdeményezése nyomán a Kazinczy Ferenc Társaság 1994-ben, hogy Széphalmon, a Kazinczy-emlékkertben létesüljön egy magyar nyelvtörténeti múzeum. Évente igen nagy számban látogatnak el Magyarország minden részéből egyének, családok, csoportok Kazinczy Ferenc sírjához, a közelében emelt emlékcsarnokba. Hazánknak ez a leglátogatottabb irodalmi emlékhelye, és innen indult a XIX. század elején a magyar nyelv megújítását célzó mozgalom. De erről a vidékről, Abaújból származik a magyar nyelvnek olyan nagy alkotása, mint a vizsolyi Biblia (1590), olyan kezdeményezése, mint az első magyar nyelvű irodalmi folyóirat megjelenése (1788). Hazánkban előzmények nélküli vállalkozás kibontakozásának lehetünk tanúi. Fel is merül a hírek nyomán két aggodalmaskodó kérdés. Az egyik az, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán a folytonosan mozgásban lévő nyelvet kiállítások formájában az érdeklődő közönség előtt bemutatni; a másik pedig Aszód